Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5547 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5548 lanságot, melyről tudomást szerez. Röviden, az új reformhullám óriási kihívás elé állított minket. A gyors demokratizálódás, bármennyire is kívánatosnaktűnt, mintegy kirobbantotta az emberekből azt a rengeteg követelést, amely oly sokáig halmozódott bennük. Amint a gyors gazdasági növekedés követelményei miatt szőnyeg alá söpört konfliktusok és ellentmondások hirtelen felszínre kerültek, a rendszer képtelen volt mindegyikkel egyszerre foglalkozni, és az átmenet fajdalmait mindenki megérezte. A helyzet romlásával elég gyorsan megjelentek olyanok, akik a jogrendszer és a demokratikus folyamatok kijátszásával kíséreltek meg profitra szert tenni. Rendkívüli erőfeszítésbe került a törvényesség, a rend és a társadalmi stabilitás fenntartása. Személyes tapasztalatból mondhatom, a demokrácia intézményesítése és zavartalan működtetésének kidolgozása talán még nehezebb, mint a gazdasági fejlődés megvalósítása. A koreai reform vezetőjeként fáradhatatlanul munkálkodtam azon, hogy a kihívásokat legyőzhessük, anélkül azonban, hogy közben kompromittálnánk a demokrácia alapelveit. Amint egyesítjük erőinket, úgy válik egyre könnyebbé az átmenet nehézségeinek leküzdése. Ha valaki a politikai és társadalmi reformok útjára lép, elkerülhetetlenek a kihívások és az instabilitás, sőt ezek néha még a rendszert is veszélyeztethetik. Ahhoz, hogy megbirkózhassunk a helyzettel, mindnyájunknak rettenthetetlen bátorságra, kitartásra, és erős akaratra van szüksége. Attól tartok, a Magyarországon zajló reformfolyamat hasonló nehézségekkel járhat, mint amilyeneket Koreában tapasztaltunk. Nem kétlem azonban, hogy a magyar nép végül legyőz minden nehézséget, és sikeresen fogja befejezni nemzeti reformprogramjait. Elnök Úr, Tisztelt Képviselők! A Magyar és a Koreai Köztársaság virágzó nemzetet kíván teremteni, és már értek is el haladást e téren. A gyarmati uralom időszaka és a háború miatt Korea szegény, az éhezés szélén álló ország volt. Természeti erőforrásaink nagyon korlátozottak, országunk pedig agrárország volt, lévén, hogy lakosságunk hatvan százaléka hagyományos paraszti sorban élt aprócska földjein. A hatvanas évek elején, mikor belevágtunk gazdaságfejlesztési programunkba, az egy főre jutó nemzeti termék értéke nem érte el a száz dollárt, exportunk összege pedig mindössze néhány tízmillió dollár volt. Nemcsak hogy élelmiszerből szorultunk segélyre, de költségvetésünket is ebből kellett fedeznünk. 1962, első ötéves gazdaságfejlesztési tervünk megkezdése óta átlagos évi növekedési ütemünk 8,7%. Korea mára új ipari országgá vált, mely gyakorlatilag minden termékcsaládban jelen van a világpiacon, a száloptikától és számítógéptől kezdve a személygépkocsiig és a hajógyártásig. Évi több mint hatvan milliárd dolláros exportjával, s százhúsz milliárd dolláros külkereskedelmével a Koreai Köztársaság mára a világ tizedik legnagyobb kereskedő nemzete lett. Egyik legfontosabb mozgósítható erőforrásunk az ember volt. Gazdasági sikereink mögött a munkások szorgalma, alkotókészsége és kollektív ereje áll. A szabadpiaci rendszerben működő magánvállalatok híven alkalmazkodtak a Kormány aktív és hatékony fejlesztési programjaihoz, az eredmény pedig dinamikus gazdasági növekedés volt. A Kormány elejétől fogva külpiac-orientált gazdaságfejlesztési politikát folytatott. A beruházások a kezdeti fázisban a stratégiai iparágakban koncentrálódtak, úgymint az alapiparágak, az export-orientált vállalatok és azok, amelyek relatíve magas import-kiváltási hányaddal dolgoztak. Először külföldi tőkére és know-how-ra kellett támaszkodnunk, a gyártóberendezéseket pedig importáltuk vagy kölcsönök segítségével biztosítottuk. A bennünk munkálkodó „menni fog" szellemének köszönhetően jutottunk ki a világpiacra. Nemzetgazdaságunk fokozatosan vált egyre egészségesebbé, s az ország gyors növekedésnek indult. 1985-re több mint negyvenhat milliárd dolláros külföldi adósságot halmoztunk fel, a következő évtől azonban — a megnövekedett export és a gyors gazdasági fejlődés ereményeképp — kereskedelmi mérlegünk történelmünkben először vált nyereségessé. Korea lassanként hitelező nemzetté lép elő, következésképpen a fizetési mérleg kiegyensúlyozására szolgáló korábbi importkorlátozás többé már nem létjogosult: gyors ütemben haladunk egy szabad, nyitott és önszabályozó piaci rendszer megteremtése felé. Ötezer dolláros egy före jutó nemzeti össztermékével Korea még mindig fejlődő ország, de példa nélkül álló gazdasági növekedésünkkel reményt és bátorságot öntünk más fejlődő országokba is. Az a Magyarország, melyet ma látok, nyitott és haladó, munkásai jól képzettek, mezőgazdasági termelése magas színvonalú és hatalmas szántóföldekkel büszkélkedhet. Éppen ezért, szilárd meggyőződésem, hogy Magyarország rendelkezik azokkal az emberi és kulturális tartalékokkal és azzal a természetes potenciállal, melyek megteremthetik a jólétet. A Koreai Köztársaság példa nélkül álló gazdasági fejlődését gyakran nevezik a ,,Han folyó menti csodá" nak. Hiszem, hogy a magyar nép is csodát fog véghez vinni a Duna mentén. A Koreai Köztársaság országuk új társaként minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy Magyarország fejlődéséhez hozzájárulhasson. Tisztelt Képviselők! Mióta tavasszal felvettük a diplomáciai kapcsolatokat, az országaink közötti együttműködés hatalmas léptekkel fejlődik. Már megállapodások születtek a kereskedelemről, a tudományos és technikai együttműködésről, a kulturális cseréről. Tegnap tanúja voltam a légügyi és idegenforgalmi egyezmény aláírásának. Bízom benne, az elkövetkezendő években sok minden fog átáramlani a barátság ezen hídján: eszmék és elméletek, áruk és kultúra, vagy éppen életünket színesítő történetek. Részemről elköteleztem magam arra, hogy kétoldalú kapcsolatainkat a barátság és együttműködés példájává teszem a világ előtt. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a fejlődésben szerzett tapasztalatainkat és ismére-