Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5543 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5544 TÁRSAKKÉNT A HARMÓNIA ÚJ KORSZAKÁÉRT Ro Te VU, a Koreai Köztársaság Elnökének beszéde az Országgyűlésben (Budapest, 1989. november 23.) A nemzeti szenvedés ezen időszakában tanult Kodály Zoltán keze alatt a néhai An Ikte mester, himnuszunk szerzője. Kodály Zoltán, Bartók Béla és Liszt Ferenc neve még a koreai középiskolások előtt is ismert, mivel hosszú ideje csodáljuk a magyar nép zenei és művészi tehetségét. A földrajzi távolság elválaszt ugyan, de rengeteg közösét érzünk egymásban. Nagy szerencsétlenségünk, hogy nemzeteinket oly hosszú ideig az ideológia mesterséges szakadéka választotta el egymástól. Ma, mikor már áll a megértés hídja, közös eszméket találunk és olyan, nemzeteink előtt álló feladatokat, melyeket együtt kell megoldanunk. Mindkét népnek drágán kellett megfizetnie a háború utáni berendezkedés árát, ezért ma közös eszményképünk az egyetemes egyenlőségen, kölcsönösségen és együttműködésen alapuló békés világ megteremtése kell legyen. A koreai nép nagy várakozással tekint a világszerte mind szabadabbá, nyitottabbá és pezsgőbbé váló politikai és gazdasági élet elé, mivel mi, elsősorban a hidegháborús időszak egymásnak feszülő ideológiái és rendszerei miatt, még a világ többi népénél is kimondhatatlanabb fájdalmakat és szomorúságot éltünk át. Számunkra a második világháború vége a gyarmati igától való megszabadulást jelentette, és azt, hogy helyreállíthattuk évezredek óta védelmezett nemzeti egységünket. A felszabadulás fölött érzett örömünk azonban egyik napról a másikra tragikus területi és nemzeti megosztottságba fordult. Viharként tört ránk a hidegháború és tépett ketté egy olyan népet, mely egy nemzetként és egy közösségként élt évszázadokon keresztül. Tisztelt Képviselők! Hálás vagyok a magyar népnek a tavalyi szöuli játékokon való aktív részvételükért, ahol Kelet és Nyugat népei tizenkét év után először találkozhattak teljes körű olimpián. Egerszegi Krisztina, a játékok egyik gyöngyszeme, és a többi magyar sportoló méltán vívta ki eredményeivel a koreai nép elismerését. Emlékeinkben, s gondolom, az Önökéiben is, még élénken él az olimpia varázsa, mely az emberiség harmóniájának igazi örömünnepe volt. A világ sportolói minden akadályt és minden különbséget legyőztek, lett légyen az faji, vallási vagy ideológiai természetű. Mivel a koreai félsziget olyan terület, ahol a feszültség és a szembenállás minden pillanatban nyílt konfrontációval fenyeget, az egész nép összefogott az olimpia ügyéért, hogy a béke és megbékülés magvacskáit többé ne sodorhassa el a szél. Úgy hiszem, a szöuli olimpián keresztül az egész világ közelebb került egymáshoz, s a koreai nép büszke rá, hogy e nemes ügyet szolgálhatta. Tisztelt Képviselők! A Magyar és a Koreai Köztársaság vezető szerepet fog betölteni abban, hogy a világot megnyissuk a reformok előtt, és gyorsabban haladjunk a fejlődés és jólét irányába. Az Önök „nyitott ajtók" politikája, strukturális reformjai és különféle liberalizációs intézkedései sokban rokonok az országom által követett politikával, melyElnök Úr, Tisztelt Képviselők, Hölgyeim és Uraim! Nagy megtiszteltetés számomra ebben a csodálatos, hagyományokban és történetében oly gazdag teremben szólni Önökhöz. Hadd fejezzem ki szívből jövő köszönetemet a felkérésért, hogy mondjak beszédet e tiszteletreméltó gyülekezet előtt. Különösképpen örülök, hogy én lehetek az első koreai elnök, aki szép hazájukba látogat, abba az országba, amely ez év elején létesített diplomáciai kapcsolatot velünk. Kiemelkedő jelentőségűnek tartom, hogy olyan időpontban találkozhatunk, amikor új fejezet nyílik a magyar történelemben, és éppen azon a helyen, ahol a világ politikai változásainak új irányt szabtak. Október 23-án én is azon milliók közé tartoztam, akik csodálattal és elismeréssel nézték végig a tudósítást a Magyar Köztársaságnak e Ház erkélyéről történt kikiáltásáról. Hazánk negyvenkét millió lakója lelkesen fogadta új társa megszületését és minden jót kíván Önöknek. Üzenetet hozok népemtől a magyar népnek, a szívbőljövő üdvözlet, a mély rokonszenv és az örök barátság üzenetét. Országaink, s népeink a partneri kapcsolatok új korszakának megnyitására törekednek. A Magyar Köztársaságnak az önrendelkezés és a reformokat övező közmegegyezés szellemében született elhatározása döntő szerepet játszott abban, hogy a barátság és együttműködés hídját verhettük fel. A Korea és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok felvétele nem csupán nekünk küldte el a jövő és a harmónia üzenetét, hanem a Föld többi népének is. Kölcsönös elhatározásunk ugyanakkor az együttműködés korszakának beköszöntét és a háború után kialakult kétpólusú nemzetközi rendszer elkerülhetetlen letűnését is jelzi. Bár kapcsolatunk újkeletű, mégis, a múlt ködébe vesző kötelékeinken keresztül régóta kölcsönös nagyrabecsüléssel és barátsággal viseltetünk egymás iránt. Országaink kultúrája és történelme hosszú múltra tekinthet vissza. Nyelvünk közös tőről, az Ural-altáji nyelvcsaládból származik. Joggal tételezhetjük fel, hogy korai elődeink valamiféle kapcsolatban álltak egymással. Történelmi tapasztalataink is hasonlóak. Miképp a magyar nép, mely történelme folyamán páratlan hazafiságról és szabadságszeretetről tett tanúbizonyságot, a koreaiakis számos, erősebb szomszédaik által indított agressziót vertek vissza, és sikeresen őrizték meg függetlenségüket és nemzeti integritásukat. A Kossuth Lajos vezette magyar nép a 19. században folytatott hősi küzdelmet szabadságáért. Nekünk a 20. században kellett függetlenségünkért harcolnunk a gyarmatosítók ellen.