Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5535 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5536 mindenekelőtt a Gazdasági Kamara, a szakszervezetek és más érdekképviseleti szervek részéről, hogy a Kormány folytassa és 1990-től tegye teljeskörűvé a bérliberalizálást a piaci szférában. Ez gyakorlatilag a ma még meglévő bérnövekmény-adó megszüntetését jelentené, hiszen más kötöttség vagy gazdasági teher ma már nem állja útját a piaci szférában a bérek növelésének. Elvileg a Kormány is egyetért a teljes bérliberalizálással. Eredetileg terveztük a bérnövekmény-adó megszüntetését. Két ok gátol meg abban, hogy már 1990-re megszüntessük ezt a szabályozóeszközt. Az egyik: a béralakulás ez évi tapasztalatai. Köztudott, hogy a már ma is nagymértékben liberalizált bérgazdálkodás, a puha piaci korlátok, az érvényesíthetetlen bérmegállapodások, a valódi tulajdonosok hiánya és az erőteljes bérkövetelések együttes hatására ebben az évben a gazdasági teljesítmények növekedését messze meghaladja a bérek növelése, növelve a fogyasztást, illetve az inflációs nyomást. Az alapvető viszonyok 1990-ben sem változnak gyökeresen, s noha a bérnövekmény-adó csak a legalacsonyabb hatékonyságú vállalati körben korlátozza a bérek emelkedését, ma még nem célszerű lemondani róla. A másik oka, hogy a költségvetésbe nem tudjuk pótolni azt a mintegy 10 milliárd forintnyi bevételt, amit a bérnövekmény-adó jelent. Ezen utóbbi probléma áthidalására és más célok, mindenekelőtt a foglalkoztatáspolitikai gondok és a vállalatok felszámolásával együttjáró feszültségek enyhítésére javasolta a SZOT, erre utalt Nagy Sándor, hogy a bérnövekmény-adó megszüntetésével egyidejűleg a vállalkozások árbevételük 1 vagy 1/2 százalékát egy elkülönített állami pénzalapba fizessék be. A nettó árbevétel 1 százaléka 45 milliárd forintos befizetési kötelezettséget jelentene. A fél százalék ennek a fele. Ez közel 20 százalékkal csökkentené a vállalkozások eredményét, néhány esetben, mint például a vasúti közlekedésben, a könnyűiparban, az élelmiszeriparban és a belkereskedelemben több mint 50 százalékos mértékben. Ez a lépés a felsorolt ágazatokban ellehetetlenüléshez vezetne, és a csökkenő nyereség miatt mérséklődő nyereségadó-bevételek következményeként a költségvetés pozícióját is körülbelül 15 milliárd forinttal rontaná. Mindezek alapján nem tudjuk javasolni az indítvány elfogadását, és ezzel együtt a bérnövekmény-adó megszüntetését. Egyetértek viszont Nagy Sándor indítványával abban, hogy az adó, benne a bérnövekmény-adó ügyében is összehangoltan, egyszerre, a jelenlegi ülésszakon célszerű dönteni. Tisztelt Ház! Külön is szeretnék köszönetet mondani az Országgyűlés reform-, valamint terv- és költségvetési bizottságainak, amelyek a Pénzügyminisztérium szakértőinek közreműködésével megfeszített munkával dolgozták fel a több mint 100 képviselői indítványt, módosítási javaslatot. A bizottság javaslatait és a Kormány álláspontját ismertető írásos anyagot a képviselők, gondolom, pillanatokon belül kézhez kapják. Ebben a kiélezett politikai és gazdasági helyzetben elemi érdekünk, hogy az adótörvények módosítására vonatkozó döntések ezen az ülésszakon megszülessenek, lezáruljanak az áldatlan viták, megalapozottan folytatódhassékajövő év előkészítése. Ezt azért tartom szükségesnek ismét hangsúlyozni, mert több parlamenti bizottság és tegnap Szigethy Dezső képviselő úr ennek ellenkezőjét javasolta. A Kormány számára két döntési alternatíva fogadható el. Az egyik, és a Kormány határozottan ezt javasolja, a módosított és kiegészített kompromisszumos törvényjavaslatok elfogadása. A lakosság és a gazdaság számára egyaránt ez lenne az előnyös. A másik, hogy a jelenlegi adótörvények változtatás nélkül még egy évig hatályban maradjanak. Ez a rosszabbik változat. Egy biztos, és kérem, hogy ezt ne tekintsék revolverezésnek: több és jobb javaslatot 10 nap múlva, a decemberi ülésszakra sem fogunk tudni előterjeszteni. A Kormány nevében kérem az Országgyűlést, hogy az adótörvényekről és az állami tulajdon utáni részesedésről szóló törvényjavaslatokat a beterjesztett módosításokkal és kiegészítésekkel együtt vitassa meg és fogadja el. Köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Képviselőtársaim, Fekete János, a reform ad hoc bizottság előadóját illeti a szó. Hadd tegyem hozzá, hogy feltétlenül kérem, tartsa be a 20—25 percet, mert szavaznunk kell, és utána vendéget várunk. FEKETE JÁNOS, a reform ad hoc bizottság előadója: Tisztelt Ház! A Parlament 1989. június 28-ai ülésén olyan határozatot hozott, hogy az adórendszer hároméves korszerűsítési programjának első ütemére ezen az őszi, jelenlegi ülésszakon kell javaslatokat tenni. A javaslatok irányára vonatkozóan három fő elvet szabott. Az első, hogy az adókulcsokat lehetőség szerint mérsékelni kell, különösen a vállalati nyereségadónál, a többinél legalábbis szinten kell tartani. A másik feltétel, hogy a mérséklés ellentételeit a támogatások és kivételezések csökkentése útján kell megkeresni. S a harmadik, hogy az adórendszer korszerűsítése nem ronthatja a költségvetés nettó egyenlegét. Ezek után azt hiszem, érthető, hogy az adórendszer korszerűsítési munkájában két szélsőség között ingadozunk. Az egyik, hogy hogyan lehet azokat a jogos társadalmi, vállalati és egyéni érdekeket az adórendszer módosításánál figyelembe venni, a másik véglet, hogy ezeknek az egyébként jogos igényeknek a megvalósulása milyen mértékben befolyásolhatja a költségvetés helyzetét. Ezt a vitát oly módon próbáltuk megoldani, hogy széles körben az összes állandó bizottság bekapcsolásával megpróbáltuk összegyűjteni a véleményeket, hogy mit tartanának helyesnek az adórendszer korszerűsítésénél, és ebben az együttműködésben egy csomó hasznos javaslatot kaptunk, amelyet aztán a reformbizottság most a végén is majd mint sajátjavaslatát összegezve fog a tisztelt Ház elé terjeszteni. De szeretném hangsúlyozni, hogy azok az állandó bizottságok, amelyek saját speciális feladataiknak megfelelően leírták, hogy milyen javaslataik vannak, azok összegezett igényeit, mint a reformbizottság vagy akármelyik állandó bizottság véleményét bírálni nem jogos és nem helyes.