Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5533 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5534 az adórendszeren belül. Ennek torzításaira, igazságta­lan voltára sokan felhívták a figyelmet már a júniusi parlamenti ülésszakon is. Akkor negatív hatásai miatt az Országgyűlés egyetértett azzal, hogy ne családi jö­vedelemadót, hanem a szociálpolitikai rendszer fej­lesztésével, a családi pótlék növelésével vállaljunk nagyobb részt, vállaljon az állam nagyobb részt a gyer­meknevelés költségeiből. Miután a jelenlegi rendszerben a három- és több­gyermekes család által igénybe vehető adóalap­csökkentés kiteljesítése, az egy- és kétgyermekes csa­ládokra 6 milliárd forintba kerülne, s ezért megvalósít­hatatlan, a Kormány azt javasolja, hogy az adórendsze­ren kívül a családi pótlék gyermekenként és havonként 300 forintos emelésével enyhítsük a gyermeknevelő családok terheit. Ez az összeg a jelenleg átlagosan 1720 forintos gyermekenkénti családi pótlék reálérték meg­őrzését biztosítja, valamivel túlkompenzálja. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ezzel a megoldással a három- és többgyermekes, az átlagnál nagyobb jöve­delmű, tehát az adókedvezményt igénybe venni képes családok relatív előnye megszűnne. Az előkészítő vi­ták alapján a nagycsaládosok kiemelt támogatása érde­kében a Kormány módosítja beterjesztett javaslatát és azt ajánlja a Parlamentnek, hogy a három- és többgyer­mekes családok havi 1000 forintos adóalap-kedvez­ménye a 300 forintos családi pótlék növelés mellett to­vábbra is maradjon meg. De nem ért egyet a reformbi­zottság állásfoglalásával, amely az adókedvezményt az egy- és kétgyermekes családokra is javasolja kiter­jeszteni. A módosító javaslat másfél milliárd forint hatású fe­dezetét a személyi jövedelemadón belül a növekvő bé­rek megteremthetik. Nagy vitákat váltott ki — mindenekelőtt a szakszer­vezetek részéről — a szakszervezeti tagdíj adómentes­ségének kérdése is. A két előterjesztett változat közül a Kormány a személyi jövedelemadóban a B, a vállalko­zási nyereségadóban az A-változatot támogatja. Tehát azt javasolja, hogy az európai országok többségéhez hasonlóan maradjon meg a szakszervezeti tagdíj adó­mentessége, ugyanakkor a vállalatok és vállalkozások csak érdekképviseleti tagdíjaikat számolhassák el adó­mentesen, egyéb hozzájárulásaikat már adózott ered­ményeikből tehessék meg. Tisztelt Országgyűlés! Az általános forgalmiadó tör­vénymódosítási javaslataiból három témakörre szeret­ném a figyelmet felhívni. Az első a beruházások forgalmiadó-terhéhez kapcsolódik. Jogos az az igény, hogy a beruházásokat terhelő általános forgalmiadót minél hamarabb szüntessük meg. Ha a költségvetés ki­adásainak finanszírozása megengedné, hogy a mintegy 12 milliárd forint összegű adóbevételt nélkülözzük, úgy a Kormány már jövőre javasolná a beruházási ÁFA teljes megszüntetését. Ez a pénz azonban hiányzik, s a beruházási piac kínálata sem nő olyan gyorsan, hogy ekkora vásárlóerő növekedést az infláció gyorsulása nélkül képes legyen lekötni. Ezért a beruházási ÁFA az eredeti programnak megfelelően 20 százalékkal csök­ken jövőre. Ugyanakkor a gazdaság korszerűsítését szolgáló be­ruházások terheit tovább szeretnénk csökkenteni. Ezért a világszínvonalú hatékonysági követelményeket kielégítő, világbanki hitelekből finanszírozott beruhá­zások ÁFA terhét teljesen javasoljuk megszüntetni. Ugyanígy megszüntetni javasoljuk a környezetvédelmi beruházások forgalmiadóját, valamint a munkahely­teremtő beruházások és a helyi utakhoz hasonlóan, az országos közúthálózat építését szolgáló beruházások forgalmiadóját. A második tárnakor szorosan összefügg az adatszol­gáltatás, az adóellenőrzés feltételeinek javításával, és így a láthatatlan jövedelmek feltárásának és adóztatásá­nak szándékával. Az általános számlaadási kötelezett­ség bevezetése az áruk- és szolgáltatások értékesítése­kor, illetve jövedelmet biztosító tevékenységek végzé­sekor. A javaslat megvalósítása fontos lépés lehet a gazdasági szervezettség, a jövedelemmozgások jobb megismerése terén, hozzátartozik a civilizált gazdasá­gok általános gyakorlatához. Végül a harmadik problémakör, amely minden bi­zonnyal a Parlamentben ezúttal is indulatokat fog kivál­tani. A magánimport általános forgalmiadó-kötelezett­ségéről van szó. Ahhoz, hogy a kereskedelmi import, így a hazai üzletekben kapható áruk árszínvonala és a magánimport árszínvonala között a külföldi vásárlásra csábító és ezzel sok száz millió dollár devizát az or­szágból kiszivattyúzó különbség megszűnjön, tehát a versenysemlegesség helyreálljon, nélkülözhetetlen a magánimport után is megállapítani az általános forgal­miadót. Hogy ennek az évnek a végéig, tehát a Parla­ment döntéséig is csillapítható legyen a bevásárlási láz, a Kormány ez év áprilisában az általános forgalmiadó mértékének megfelelően 25 százalékkal felemelte a vá­mokat a gépkocsik kivételével. A gépkocsikon kívüli áruk körében tehát a magán­import nem drágul január elsejével, hiszen az általános forgalmiadó bevezetésével egyidejűleg, legalább azo­nos mértékben csökkenteni fogjuk a vámokat. Csak zá­rójelben jegyzem meg, hogy ettől függetlenül is sor ke­rül egy szerény mértékű vámcsökkentésre a kereske­delmi és utasforgalmi vámtarifák korszerűsítésének ke­retében. Az általános forgalmiadó-törvény módosítása tehát csupán a magángépkocsi-import árait növeli. Miután keserves tapasztalataink vannak arról, hogy egy naptá­ri időpontra meghirdetett költségnövelő változás mi­lyen bevásárlási hullámot váltott ki a megelőző hetek­ben és napokban, ebben az esetben az év hátralévő időszakában újabb devizakiáramlás gerjesztője lehet. A Kormány nevében azt javasolom a Parlamentnek, hogy a magángépkocsi-import általános forgalmiadó­ját ne január elsejével, hanem azonnali hatállyal léptes­se életbe. Ez természetesen nem vonatkozik a már megrendelt és később leszállítandó személygépkocsikra. A bizottsági viták során Hellner Károly képviselő úr felvetette, hogy az általános forgalmiadónoz hasonlóan a fogyasztási adók megállapítását is törvény szabályoz­za. A Kormány szándéka is ez, ezért a decemberi ülés­szakra előterjesztjük a fogyasztási adóról és fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslatokat. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül még egy probléma­körről és javaslatról kell szólnom. Széleskörű az igény,

Next

/
Oldalképek
Tartalom