Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5497 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5498 Tisztelt Miniszter Úr! Megítélésem szerint megfele­lő kiegyenlítő rendszer kidolgozása és működésének garanciákkal történő biztosítása nélkül az új tanácsi szabályozási rendszert 1990-től bevezetni még ideigle­nesen, kísérleti jelleggel sem lehet. Amennyiben még­is megtörténne, az a tanácsok egy része — nagy része — gazdálkodásának teljes összeomlását eredményez­né. Ezért végleges előterjesztésükre egy hónap múlva csak akkor tudok igennel szavazni — és hiszem, hogy nem vagyok egyedül —, ha megfelelő garanciákat ka­punk a tanácsi gazdálkodás működőképességének biz­tosításához. Kedves Képviselőtársaim! Mondandóm második ré­szében a lakásgazdálkodás új rendszerével kapcsolatos előterjesztésével kívánok foglalkozni. Megkönnyíti helyzetemet, hogy az előző napirend vitájában Kenye­res Árpád, Filló Pál, dr. Hellner Károly és Dobos Jó­zsefné képviselőtársaim behatóan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Ami nekem megmaradt, amiben szólni kí­vánok az azoknak a gondja, akik saját erőből építettek lakást és most annak hitelét, hitelkamatait nyögik. A tervezet két megoldást javasol — én ezek közül sajnos egyik mellé sem tudok odaállni. Hiszen a hitel­kamat 10 százalékra történő felemelése egyoldalú szer­ződésszegés, annak minden következményével, a havi 650 forint kamatadó pedig igazságtalan teher. Egyik sem biztosít érdekeltséget. Éppen ezért javaslom a Kormánynak, fontolja meg: a hitelkedvezmények kö­zül ne a kamatot növelje, hanem a lejárati időt csök­kentse. Az adós így is többet fizetne, de a havi növek­mény megfizetése csökkenti adósságának összegét, érdekeltsége így kétségtelen. Tudom, hogy a szakemberek ellenzik ezt a megol­dást, mert a havi többletfizetések a hitelszféra és nem a költségvetés bevételeit növeli. Úgy hiszem, ennek az összegnek a költségvetésbe történő átvándoroltatása pusztán technikai kérdés — ha én, mint laikus ezt jól mondom. Döntőnek azt tartom, hogy ezzel vagy ehhez hasonló megoldással az államháztartás valóban súlyos gondjain úgy segíthetünk, hogy egyben — és manap­ság ez nálunk egyre ritkábban fordul elő — a gondok terheit vállaló lakosság egy jelentős részét érdekeltté téve elviselhetőbbé tennénk a már elviselhetetlent, képzelt virágot varázsolva az egyre kegyetlenebbül szorító adóprésre. És hogy miből? A Népszava tegnapi számának egy riportjában a Pedagógusok Szakszervezetének főtitká­ra segít nekünk válaszolni: „Vizsgálják felül, mit lehetne megtakarítani az ál­lamirányítási bürokrácia lefaragásából; fontolják meg: égetően fontos-e már most, hogy a képviselők miniszteri fizetést kapjanak; kérjék számon, indo­kolt-e, hogy állig felfegyverzett hadseregünk le­gyen, vezetői olyan kiváltságokat élvezzenek, mint amilyeneket élveznek; követeljék, hogy a láthatatlan jövedelmeket fogja meg és adóztassa szigorúbban az adóhatóság; bírálják felül a pártok támogatására és a fejlődő országok megsegítésére előirányzott milliár­dok jogosságát, és tudják meg — mert joguk van hozzá —, hová kerültek a legújabb állami hitelek és saját kintlévőségeink visszaszerzése kinek a felada­ta?" Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Horváth Ferenc Somogy megye 10-es számú választókerületének kép­viselője következik. DR. HORVÁTH FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Országgyűléseinknek a költségvetés tárgyalása egyre neuralgikusabb napiren­di pontja. Hagyományos pénzügyi gondolkodásunk és intézményrendszerünk nehezen birkózik a kiadás dik­tatúrájával és nemigen sikerül több levegőt juttatnia a bevételi oldal fulladozó termelői szférájának, miköz­ben egyre csökkenő önbizalommal próbálja a deficitet előnyösebben befolyásolni. Pénzügyi kormányzatunk a nehéz helyzetünkből a költségvetés reformjával, az államháztartási törvény megalkotásával és az önkormányzati törvény segítségé­vel, a jelzett sorrendben véli megtalálni a kivezető utat. Mint más képviselőtársaim, az előttünk lévő állami költségvetés irányelveiből én is kiemelném a társadal­mi közkiadások címszó alatt a tanácsi szabályozási rendszer korszerűsítését. Itt a normativitás szándéká­val, mint elvvel, egyet lehet érteni. De konkrét megva­lósítása a mai helyzetben elfogadhatatlan. Kisvárosunk közel 200 milliós kötlségvetésében 70—80 millió fo­rint hiány keletkezne. Tudomásom szerint nem jobb a helyzete a vidéki települések zömének sem. Működés­képtelenné válnak azok a települések, amelyek eddig is hátrányos helyzetben voltak. Normatív támogatás so­rán e pozíció visszafordíthatatlanul tovább romlana, mert a népességmegtartó-képesség elviselhetetlen mértékre zuhanna. Itt csak utalni szeretnék a kevés munkalehetőségre, az alacsony átlagbérekre, az infrastruktúra hiányossá­gaira, az intézményrendszer működési nehézségeire, a bevételi források hiányos voltára, stb. A vázolt káros következményeket megelőzendő, tisz­telettel javaslom, hogy a Parlament az államháztartási törvényt vagy az önkormányzati törvényt fogadja el, vagy olyan, a fokozatosságot figyelembe vevő kiegészí­téssel, amely nem csupán a tervezett kiesést pótolja, hanem a felzárkózást is segíti. Tisztelt Országgyűlés! Közgazdász gondolkodással jogosan teszik föl a kérdést: miből? A forrásokra ne­kem is vannak ötleteim, ezek kiaknázásában és fel­használásában tisztelettel kérem az Önök bíztató támo­gatását . Mik ezek? Sokan említést tettek már a százmilliárdos nagyságren­dű gazdasági támogatások továbbfolytatásáról. A na­gyobb városokban eddig kiépített, de a lakosságra rá nem terhelt infrastruktúra részleges vagy visszamenőleges megadóztatására gondolok, a fővárosi energia- és közle­kedési költségek egységes országos szintre emelésére, egy ésszerűbb szociálpolitikára, értelmes lakásgazdálko­dás keretében az óriási terheket jelentő bérlakások priva­tizálására, mely jelentős magántőke bevonását jelentené. Több lehetőséget kellene adni a helyi önkormányzatok­nak a bevételi forrásaik növelésére. Napi gyakorlatunk­ban szűnjön meg például a Pénzügyminisztérium részéről az ez ellen ható beavatkozás. Jelen esetemben is kezem­ben van egy levél, amely egy minisztériumi főosztály­vezető-helyettes intézkedésével szinte a kormányrendelet végrehajtását lehetetlenné teszi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom