Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-82
6809 Az Országgyűlés 82. ülése, 1990. március 2-án, pénteken 6810 totta és megsegítette a félelem dimenzióit, a konkrétumokra szorítkozik. Én ezekkel a konkrétumokkal, amelyekkel az írásban találkoztam és már előbb is, meg ami még vár a közösségre és az emberekre olvasmányosan televízióban, itt-ott amott megszólaltatva, még egy kíváncsiság van bennem: mondták, hogy a kormánytagok, pártvezérek olvasták azt, amit lehallgattak. Én azt is szeretném hallani, hogy mit hallgattak le? Tudniillik ha már krimiben vagyunk, legyünk krimiben és írjuk végig ezt a regényt, hogy mi az amit lehallgattak, ami ekkora pánikot csinál — borzasztóan érdekel! Egyre kevesebb izgalom van a tv-ben, mert ezek az unalmas pártműsorok borzalmasak! (Derültség. Nagy taps.) Itt-ott amott ebből egy kis részletet adjanak, hogy bizonyos fokon én is ítélhessem ennek a harci feladatnak az egyik szereplőjeként, hogy az istenfáját ennek a belügynek, mit hallgatózik, csak neki legyen jó? És most az Alkotmány elősegíti, hogy ne hallgassanak le engedély nélkül Ugye, hát az ember ezt megszokta, és én úgy voltam ezzel a telefon-lehallgatással, hogy jobb, ha ott hallgatja le a magnetofon, mintha egy rossz spion jelenti, mert esetleg eltorzítja a maga ízlésvonalán. (Derültség.) Közben elnézést kérek, szerepről beszéltem, hálásról és háládatlanról. Nem igénylem a tapsot, meg kell mondanom őszintén, mert engem már megdicsért két miniszter. Az egyikre kaptam egy levelet, hogy felakasztanak mellé: ez volt Németh Miklós, — a másik a pénzügyminiszter, aki számba adott egy nagyon okos jelszót: nem az üres színház a jó színház, ezért lemondtam mint elnök, mert árulóvá bélyegeztek. Csak meg ne dicsérjen a belügyminiszter, mert elveszik a jogosítványomat! (Derültség és taps.) ELNÖK: A következő hozzászóló Varga Sándor képviselőtársunk. VARGA SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Mint a bizottság tagja, a körülményekre való tekintettel néhány dolgot szeretnék az Országgyűlés figyelmébe ajánlani. Az egyik dolog az, hogy a bizottság olyan eseteket is talált, ahol a jelentés úgy fogalmazott, — és nemcsak a bizottság jelentése, hanem az ügyészség jelentése is, — hogy ezeknek az eszközöknek a használata indokolt volt. Több ilyen eset volt. Ezek az esetek szintén az Alkotmányt sértették. A másik: szeretnék hivatkozni arra, hogy több nyugat-európai ország gyakorlata, — ahova szeretnék eljutni, — tény, hogy a kormányban résztvevő kormánytagok és pártok a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal jelentéseit, mind külső-belső jelentéseit kézhez kapják. A harmadik dolog, amit szeretnék én is alátámasztani, és helyettem már elmondta Kállai képviselőtársam: én is azt mondom, hogy ne legyen itt ebben titokzatosság. A Kormány — ami nem sért államtitkot ezekben a jelentésekben — teljes terjedelemben tárja a nyilvánosság elé, mit tartalmaznak ezek a jelentések, és úgy gondolom, hogy ez a nyilvánosság majd eldönti, hogy ezeknek mi a tartalma. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Géczi István a következő hozzászóló. DR. GÉCZI ISTVÁN: Tisztelt Ház! Szintén, mint a bizottság egyik tagja néhány mondatot szeretnék itt az Országgyűlés színe előtt mondani. Mivel a bizottság egyik tagja megnevesített egy oldalt, szeretném, ha két bekezdést nyomatékkal az Országgyűlés előtt felolvashatnék a 7. oldalról, — rövid mind a kettő. A tények és a lelkiismeretem diktálta, hogy ezt okvetlenül itt épp most elmondjam. 1989. július 3-án a belügyminiszter előterjesztést nyújtott be ,,Az állambiztonság kérdéseiről a jelenlegi belpolitikai helyzetben" címmel. A javaslat az alkotmányos rend védelmét, a törvények betartását állította az állambiztonsági tevékenység fő irányába. A kabinet ülésén döntés is született a jogszabályi választások előkészítéséről, és a lényeg itt következik: a politikai egyeztető tárgyalások 1/6 számú, az erőszakos megoldásokat kizáró jogi garanciák megteremtésével foglalkozó munkabizottsága ülésein ismételten szerepelt a nemzetbiztonsági munka átszervezésének kérdése, de végül ez nem került be a legsürgősebben megoldandó sarkalatos törvények csoportjába. Az események legyorsultak, a gazdasági kérdések kerültek előtérbe. Tisztelt Országgyűlés! Ez egy olyan adalék ehhez az időszakhoz és ehhez a helyzethez, hogy ezt mindenféleképpen szerettem volna itt elmondani. Az Alkotmányt módosító 1989. évi XXI. törvény 39. §-a (2) bekezdése 1990. április 30-ig adott haladékot az Alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatoknak az Országgyűlés elé terjesztésére, illetőleg a Minisztertanács hatáskörébe tartozó jogalkotási feladatok elvégzésére. Én ezek után megköszönöm a türelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló dr. Debreczeni József. DR. DERECZENI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Remélem, nem unják még a tisztelt képviselőtársak. (Felkiáltások: Nem!) Szeretnék az előttem elhangzott vélemények némelyikére röviden reflektálni. Ami Kállai képviselő úr igényét illeti, ez az igény érthető, és a bizottság is szerette volna, ha ezek a bizonyos jelentések nyilvánosságra kerülnek. Itt azonban egész egyszerűen arról van szó, hogy ez lehetetlen. Tudniillik nem államtitkokat tartalmaznak. Ezeket az információkat jórészt alkotmánysértő, titkos eszközökkel gyűjtötték, ez már maga törvénytelen és alkotmányellenes. Ha az Országgyűlés ezeket az ország nyilvánossága elé tárja, ezzel csak tetézné az alkotmánysértést, személyiségi jogokat sértene, amit egész egyszerűen nem tehetünk meg. (Zaj.) Bármelyik jogász ezt nyilvánvalóan igazolja. Ami Varga képviselő úr véleményét illeti, — hogy a nyugati jogállamokban is gyűjt adatokat az állambiztonság és hogy ezek az adatok eljutnak a kormányszervekhez, az igaz amennyiben azonban ezek az adatok más, például ellenzéki pártok belső ügyeiről szólnak és erre vonatkoznak, és ez nyilvánosságra kerül, akkor az illető kormányzat megbukik, lásd Nixont Amerikában.
