Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-82

6807 Az Országgyűlés 82. ülése, 1990. március 2-án, pénteken 6808 az alkotmányellenes cselekmény folytatását a Belügyminisztériumban? Én egy további kérdést szeretnék feltenni: miért nyilatkoztak olyan értelemben a lehallgatási botrány kirobbanása után, miszerint nem tudnak arról, hogy ilyen tevékenységet folytat a Belügyminisztérium, és ők ezekből az anyagokból nem kaptak? Szeretnék reflektálni arra is, amit Hellner Károly mondott — megköszönve hozzászólását —, vagyis feltétlenül támogatjuk, hogy az Országgyűlés a jelentést határozatban fogadja el, annak érdekében, hogy szó szerint mindenki megismerhesse. Hámori Csaba hozzászólásával kapcsolatban pedig szeretném kijelenteni — és ezt Horváth Miklósnak is címezem —, hogy itt tények hangzottak el, tények egy parlamenti vizsgálóbizottság munkájával kapcsolatban. Olyan tények, amelyeket el kellett mondani, függetlenül attól, hogy választások előtt, választások után vagy milyen helyzetben vagyunk éppen. Hámori Csaba elfelejtette azt elmondani, hogy azok a jelentések — bár én sem ismerem — de nyilvánvalóan értéktelenek voltak. (Derültség.) Azért nyilvánvaló, mert a bizottság megállapította, hogy értéktelenek voltak. A bizottság jelentésében az is benne foglaltatik, hogy mintegy 1500 dokumentumot megsemmisítettek, amelyeknek a tartalmáról semmit nem tudunk. Hogy ezek közül a dokumentumok közül mikor, ki és mennyit kapott meg, erről a bizottságnak nincs tudomása. Még egy gondolattal szeretnék eljátszani (zúgás), amikor a belügyminisztériumi titkosszolgálat működéséről beszélünk. A múlt évben jelentős tárgyalások folytak az országunkban, a háromoldalú egyeztető tárgyalások, melyekkel kapcsolatban feltételeznem kell, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt képviselői minden alkalommal úgy ültek le a tárgyalófélhez, hogy tudták, hogy az ellenzék milyen lépést kíván vagy fog bizonyos esetekben megtenni. Ennek az ismeretében és azt gondolom, hogy ezek a tárgyalások is másképpen alakulhattak volna. Köszönöm szépen. ELNÖK: A következő hozzászóló Kállai Ferenc képviselőtársunk. KÁLLAI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Nem tudok mást csinálni, mint a saját szakmám sorsából és állapotából kiindulni. A jelenlegi szituáció arra késztet, hogy megpróbáljam ennek a jelenlegi Parlamentben értelmi és érzelmi részét elemezni. Abból a meggondolásból, hogy ne úgy távozzunk el, mi, azok, akik tanultunk ebből az öt évből, leszűrtük a következményeket, következtetéseink vannak, elfáradtunk, ki így, ki úgy, de azért mindaz, amit tanultunk hasznosan raktározódjon el bennünk és élhessük tovább az életünket egy olyan tisztult szellemben, aminek az érdekében ez a Parlament is fáradozott. Nem szeretném, ha a végén olyan fajta keserű szájízzel, pszichikailag felborzolt állapotban kellene eltávoznom, amely az optimizmusomat bizony egy kicsit befeketíti. Azért mondom, hogy a szakmámból szeretnék kiindulni, mert a mi szakmánk színészi történelmünk folyamán minduntalan kiszolgáltatott volt. Azon fajta emberek vagyunk, akik hivatásunkat szeretve, éhbérért is dolgoznánk és dolgoztunk az elmúlt 45 évben, bár annyit szerettünk volna keresni, mint amennyit gondoltak rólunk. De tettük-vettük a dolgunkat az emberi szellem és lélek tisztítása érdekében, és általában az egyén, az ember és annak a társadalmában, elhelyezkedésében segíteni szerettünk volna. Tudom, hogy nem könnyű hivatás és feladat az emberiségen javítani. Most ebben a szituációban, hogy tovább folytassam ennek a dramaturgiai lépéseit, van jó szerep és rossz szerep, hálás és háládatlan szerep. Ezt a szerepet, ha elvállaltuk vagy elvállaltam, akkor hiszek benne és hiszek azokban az emberekben is, akik itt jó, nemes buzgalmukban így-úgy, amúgy hozzászóltak az élethez, a társadalmi átalakulásunkhoz. Ez a ring, amibe került az ország, ez bizony kemény ütéseket mér egymásra. Hol békés átmenetekről beszélünk, de tudom, hogy nem lehet szentimentálisnak lenni, mert itt bokszolnak, innen is, onnan is. Konkrétan ehhez a dologhoz és témához hozzászólva alkalmam van a Kormány jelenlegi állapotát és akusztikáját, cselekvési akusztikáját is elemezni, miszerint olyan cikkeket olvasok, hogy a Kormány becsapta a nemzetet. Ha a Kormány erre konkrétan nem reagál, engem önérzetileg sért, hogy itt különböző meditációk után végül is elfogadtuk a Kormánynak azt a törekvését, hogy álljuk a sarat a jövőben gazdaságilag, és ahogy mondtam: ha én nem hiszek abban a szerepben, amit elvállaltam, akkor én abban rossz leszek. Nekem most hitet kell tennem, mert ha hitelképtelen a Kormány, aki ezt ilyen bátor harcban, tudván, hogy a széke már régen másé és mégis elvállalta, akkor hinnem kell még akkor is, ha nem vagyok közgazdaságilag képzett, nem én vagyok ott ezekben a gazdasági tárgyalásokon, de van olyan emberismeretem és impresszióm, ha szembenézek egyik-másik fontos emberrel, kormánytaggal, én hiszek benne és úgy távozom el a Parlamentből, hogy ezt a fáradozásukat köszönöm és a bátorságukat is, akik ezt a rossz és hatástalan szerepet vállalják. Szeretném, ha a jövő Kormánya és a jövő Parlamentje legalább olyan nyíltan és rizikófaktorokkal együtt vállalná az egész nemzet érdekében azt amit tesz. Viszszatérve arra a botrányra, amely jelenleg füstölög az országban és ehhez a témához tartozik, meg kell jegyeznem, hogy kicsit zavarban vagyok, mert ebben a borzolt helyzetben minden szó nagy felelősséget igényel. Lassan olyan mértékben demoralizálva van a rendőrség, a belügy, a katonaság, hogy azoknak az érdekében mondom, hogy nem ártana ezt tisztába tenni, akik majd egyszer spät reakcióval kezdenek el sikítani: segítség, mert előfordulhat az is, hogy lesz olyan szituáció, hogy segíteni kell. Ez a demoralizált hatalmi szerv esetleg olyan mértékben elkedvetlenedik, hogy nem segít, pedig sokszor kiabálták, hogy ,,jön a farkas". Én azt gondolom, hogy próbáljuk meg ezt a hatásos helyzetet, amely jelenleg az eszközeiben áll egyikmásikpolitikai törekvésnek, olyan módon megszűrni, hogy ne csak az utcának, hanem a népnek, a jövőnek is szóljon, és gondolom, hogy ennek az eset olyan fajta habosítása, amely már széltében-hosszában bejárta a szellemeket, lelkeket, idegrendszereket és előmozdí-