Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-82
6803 Az Országgyűlés 82. ülése, 1990. március 2-án, pénteken 6804 eredeti tervemtől, amely felszólalásomat meghatározta volna, kénytelen vagyok eltérni és ebben a kényszerhelyzetben a jelentést valamilyen módon mégiscsak ismertetni. (Zúgás.) Valamilyen módon, hiszen különben nincs mihez fűznöm megjegyzéseimet. Néhány szóban fogom csak ismertetni. ELNÖK: Gondolom, hogy a képviselők megkapták a jelentést. Ismerik. Van tehát mihez fuzniök megjegyzéseiket. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Nem hallottam az elnök úr utolsó szavait. ELNÖK: Van mihez fűznie, mert a képviselők tudják, hogy miről van szó. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Köszönöm. Ez megkönnyíti a helyzetemet. Nagyon köszönöm. Tisztelt Ház! Ennek a bizottságnak az volt a feladata, hogy megvizsgálja, hogy megsértette-e az Alkotmányt az Állambiztonsági Szolgálat akkor, amikor a nyilvánosságra került adatok fényében világossá vált, hogy titkos eszközökkel végzett vizsgálatokat, folytatott nyomozást törvényesen bejegyzett, demokratikus pártokkal, ellenzéki szervezetekkel szemben, amelyek intézményei az új, demokratikus Magyarországnak. A bizottság megállapította, hogy nemcsak az 1989. október 23-ikán kikiáltott Köztársaság Alkotmányába ütközött ez a tevékenység, hanem megállapította azt is, hogy ez a tevékenység már azelőtt is az egykor volt Magyar Népköztársaság Alkotmányát is sértette. Megállapíthattuk továbbá azt is, hogy ez a tevékenység összefüggött a pártállam természetével. (A teremben állandó zúgás.) Itt a pártállam maradékáról van szó, tisztelt Országgyűlés. Az Állambiztonsági Szolgálat a kommunista diktatúrát olyan eszközökkel védte, amely eszközök, amely technikák, amely logika magából a diktatúrából következtek. Nem arról van itt szó, hogy ez a Biztonsági Szolgálat pusztán visszaélt volna bizonyos lehetőségekkel, amelyekre a joghézagok adtak módot, hanem szervesen hozzátartozott ennek a tevékenysége a diktatúra lényegéhez. Tisztelt Ház! Az Állambiztonsági Szolgálat az elmúlt évtizedekben arra szolgált, hogy a diktatúrában uralkodó állampárttal szembenálló vélemények elnémításában fejtsen ki operatív szerepet. Ezt a tevékenységét több-kevesebb sikerrel, nagy apparátussal, nagy anyagi ráfordítással és elég nagy technológiai kifinomultsággal fejtette ki. Ebben az országban mindenki nagyon jól tudja, hogy az elmúlt évtizedekben azok, akik másképp gondolkoztak a politika kérdéseiről, mint a Kommunista Párt vezető hivatalnokai, számolhattak azzal, hogy telefon-beszélgetéseiket lehallgatják, lakásaikban úgynevezett poloskákat helyeznek el, hogy leveleiket felbontják, hogy környezetükben ügynököket, spicliket helyeznek el. Mindenki tudja, s most itt kiderült a bizottság számára, ezáltal az Országgyűlés és remélem, hogy a közvélemény számára is, hogy ezeket az adatokat, amelyeket az alkotmányos jogérzéket sértő módszerekkel szerzett be a diktatúra biztonsági szolgálata, megkapták a pártállam vezetői, és ennek nyomán alakították politikájukat. Világos az is, hogy ez a tevékenység a Köztársaság kikiáltása, október 23-ika után is tovább folyt. Meg kell mondanom, hogy a meghallgatások során a bizottságnak az volt a benyomása, hogy itt voltaképpen egy automatizmus folytatódik. Azok a politikai tényezők, amelyek valamikor megrendelték ezeket a jelentéseket, és amelyek korlátozott számban továbbra is kapták ezeket a jelentéseket, amelyeknek a jelentősége nem túlságosan nagy, a jelenlegi politikai helyzetben egyszerűen régi reflexeikből kiindulva nem fordítottak figyelmet arra, hogy olyan apróságokat, mint a jogállam követelményei, betartsanak. Tisztelt Országgyűlés! Itt senki sem figyelt fel rá, hogy alkotmánysértés folyik, egyszerűen azért, mert pragmatikus szempontból — mint ezt több vezető politikustól és a szolgálat vezetőitől is hallottuk — annak nem volt számunkra különösebb jelentősége. Ugyanakkor nekünk nem a pragmatikus szempontokra kell figyelemmel lennünk, hanem a jogállam erkölcsi követelményeire. Tisztelt Országgyűlés! Meg kell mondanom, hogy ez az, amit várnak tőlünk. Meg kell mondanom itt, az ország és Önök színe előtt — nem titkolhatom, nem tagadhatom el —, hogy ezeket a jelentéseket a jelenlegi vezetésből kik kapták. (A teremből: Olvassa fel! Olvassa fel!) Ezt felolvasom. 1989. október 25-ikén hét dokumentumról van szó. Megkapta: Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre, Horn Gyula, Nyers Rezső és Kovács Jenő. (Horváth Miklós közbeszól: Elnök Úr! Szót kérek.) Október 25-ikén ugyancsak egy ilyen jelentést kapott Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre, Horn Gyula, Nyers Rezső és Kovács Jenő. November 2-ikán: Németh Miklós, Nyers Rezső és Kovács Jenő kapott ilyent. Ugyancsak november 2-ikán Nyers Rezső, Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre, Medgyessy Péter, Horn Gyula és Kárpáti Ferenc. November 8-ikán Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre, Horn Gyula, Nyers Rezső és Kovács Jenő. November 27-ikén Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre és Nyers Rezső. December 5-ikén Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre és Horn Gyula. (A terembenfolyamatos zaj.) Meg kell mondanom, mert itt politikai kérdésekről van szó, hogy ezek a jelentések — mint a bizottság megállapította — különösebb jelentőséggel nem bírnak, noha bizonyos politikai információkat a demokratikus pártokról tartalmaznak. Ez már csupán folytatása volt egy olyan tevékenységnek, amely sokkal nagyobb volumennel, sokkal nagyobb jelentőséggel, sokkal nagyobb intenzitással folyt annak idején. A bizottság megállapította, hogy a Kormány és az MSZP érintett vezetői számára egyértelműen nem derülhetett ki, milyen eszközökkel szerezték ezeket az információkat. Ezt el kell ismerni. Kérdés az — és ezt nem nekem kell megítélnem —, hogy utána kellett volna nézni a dolognak, miről is van szó. Le kell szögezni azt is, hogy a titkosszolgálatok tevékenységére vonatkozó bizonyos re-