Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-82
6797 Az Országgyűlés 82. ülése, 1990. március 2-án, pénteken 6798 megterhelni. Ennek a nagyságrendje nehezen meghatározható, adott esetben jelentős összegeket kívánnak Összességében tehát ezt tudom mondani, és elnézést kérek a hosszabb válaszért. A Kormány törekszik a békés átmenet érdekében az államapparátus működőképpességének megőrzésére, és reméli, hogy ehhez a politikai — a józan politikai — erők csatlakozni fognak. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Kérdezem Hámori Csaba képviselőtársunkat, egyetért-e a válasszal? HÁMORI CSABA: Köszönöm. Az államtitkár úr válaszát elfogadom. ELNÖK: Kérdezem az Országgyűlést: elfogadja-e a választ? Kérem, szavazzunk erről. (Szavazás: 168 igen, 7 nem, 21 tartózkodó szavazat.) Az interpelláló képviselő a válasszal egyetértett, az Országgyűlés azt elfogadta. Kérem szépen, vissza lehet-e adni a táblát, az előző számot? Hallottam olyan képviselői hangot, hogy nem vagyunk 190-en. Akkor kérem szépen. (Közbeszólás: 197-en.) 197-en voltunk. Kérem szépen, a jelenlévők száma 197. Tévedés volt, rosszul tetszettek látni. Következik Hámori Csaba képviselőtársunk. Interpellál a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhez a mezőgazdasági és élelmiszeripari árak szabaddá tétele következményei tárgyában. Az interpellációra dr. Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár válaszol. — Ové a szó. HÁMORI CSABA. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian tudjuk azt, hogy az év elején a mezőgazdasági és élelmiszeripari árak szabaddá tétele, az élelmiszerkereskedelmi árrés megnövekedése a fogyasztói árakban drasztikus ugrást eredményezett. Erről a mostani ülésszakon is volt már szó. Interpellációmban azt kérdeztem a miniszter úrtól, hogy a tárca az év elején beharangozott agrárpiaci rendtartás, vagyis piacgazdaság közepette indokolt piaci intervenciós eszközök beveztését mikorra és hogyan tervezi. Kérdésemre írásban választ kaptam, amelyet tudomásul veszek és ezért az interpellációmtól elállók. — Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Most tartsunk ebédszünetet! Egy óra múlva, kerekítve, pontosan 14 órakor folytatjuk a munkát. (Szünet:12.52—14.02 — Elnök: dr. Fodor István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Egyrészt vissza kell térnünk Sztrapák Ferenc képviselő önálló indítványával kapcsalatban kiadott hármas bizottsági állásfogalalásra; meg kell hallgatnunk a belbiztonsági vizsgálóbizottság jelentését; három interpelláció és néhány kérdés van hátra; továbbá két nyilatkozatot kellen elfogadnunk és két rövid bejelentést hallgatunk meg. Véleményem szerint ez a munka két óra alatt elvégezhető tekintettel arra, hogy ülésszakunkat eredetileg hosszabb időre terveztük, bízom abban, hogy ebben a rövid időben az eddigiekhez hasonló kitartással és hozzáállással vesznek részt képviselőtársaim. Először visszatérünk Sztrapák Ferenc képviselőnek a Szocialista Párt által támogatott indítványára. A terv- és költségvetési, valamint a szociális és egészségügyi, továbbá a társadalombiztosítási bizottság együttes ülésén a Kormány javaslatára a három bizottság megfogalmazott egy határozattervezetet, amelyet képviselőtársaim a 666. számú jelentésben kézhez kaptak. Kérem, hogy először hallgassuk meg Békési László pénzügyminiszter urat! DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Két nap folyamán két képviselői indítvány napirendi vitájában kritikus helyzetbe került a Kormány. Tegnap a kamatadó eltörlésének indítványa, ma pedig a nyugdíjak és családi pótlékok emelésének indítványa ügyében. A két indítvány számos rokon vonást hordoz. Egyfelől mindkettő kétség kívül sok feszültség orvoslására lenne alkalmas — ezért minden bizonnyal a Parlament és a társadalom széles körű támogatását élvezte volna —, másrészt mindkét indítvány végrehajtása, jelenlegi elvállalása alapvetően borította volna föl azt a hihetetlenül kiélezett, rendkívül kényes, törékeny egyensúlyi szituációt, amiben gazdálkodunk ennek az esztendőnek az első napjától, és amitől — nem akarok túlozni — függ a jövő néhány hónapnak és az egész esztendőnek a magyar gazdasági munkája, a gazdálkodás eredményessége. Szeretném nagyon felelősségteljesen hangsúlyozni a Kormány nevében, hogy nem időhalogató taktikát folytat a Kormány, nem a munkától fél, nem a felelősséget akarja magától elhárítani és — kérem, erről is legyenek meggyőződve — nem akar minden áron kormányválságot provokálni, hogy meneküljön a nehéz feladatoktól, idő előtt távozhasson. A Kormány vállalta, hogy végigcsinálja ezt a ciklust, a választásokig megkíséreli fő feladatát teljesíteni, tehát egy működőképes gazdaságot átadni a Parlamentnek és az új Kormánynak, és lehetőleg olyan viszonyokat teremteni, amelyben zavartalanul lebonyolódhatnak a választások. Miért kell ezt a kitérőt tennem? Azért, hogy magyarázzam: miért nem látott és lát a Kormány arra lehetőséget, hogy néhány napon belül egy alapvetően új, több tízmilliárd forintos nagyságrendű, akár alternatív javaslatot is terjeszthessen ebben a hallatlanul kényes kérdésben az Országgyűlés elé. Engedjék meg, hogy röviden néhány olyan információt közöljek Önökkel, amelyet a három bizottság együttes ülésén felmerültek, és amelyeknek az ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a három bizottság, illetve a Kormány együttes kompromisszumos javaslatában Önök megfelelő háttérrel rendelkezve tudjanak dönteni. Az elmúlt hetekben, hónapokban több olyan nagy jelentőségű nemzetközi pénzügyi akció hiúsult meg, amelyek segíthették volna abban az országot, hogy az