Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-82

6795 Az Országgyűlés 82. ülése, egy kedvezőtlen nemzetközi megítélést is eredményező terhet vegyünk a vállunkra. Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmet, (laps.) ELNÖK: Az interpellációra dr. Gál Zoltán belügyminiszteri államtitkár válaszol. DR. GÁL ZOLTÁN belügyminiszériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Hámori Csaba képviselőúr által felvetett kérdések — a miniszterelnök úr és az egész Kormány megítélése szerint is — valóban a békés rendszerváltásnak egyik kulcskérdései. Nevezetesen az, hogy az államapparátus és az állami szolgálat működőképes marad-e? Osztom azt az aggodalmat is, amelyet Hámori Csaba képviselő úr interpellációjában megfogalmazott. Sőt meg tudom erősíteni, hogy azok a félelmek, aggodalmak, amelyekről beszült, s amelyek az apparátusban jelen vannak, igazak. Tehát olyan kérdésben kéri a Kormány, illetőleg a miniszterelnök úr álláspontját, amely az egész haza sorsa szempontjából a következő hetekben, hónapokban döntő kérdés. Sajnos most mégsem tudok egyértelmű és világos választ adni, vagy kormány ígéretet tenni. Szabad legyen, — mielőtt ennek igazolására rátérnék, — az úgynevezett közszolgálati törvénynek a történetével kapcsolatban az elmúlt három-négy hónapra pontosabban talán a nyári politikai egyeztetésekre visszautalni. Ennek a közszolgálati törvénynek bizonyos értelemben már története van. Az a története, hogy a politikai egyeztető tárgyalásokon az ellenzéki kerekasztal részéről vetődött fel egy úgynevezett közszolgálati törvény készítésének gondolata. Ez nyilvánvalóan abból a megfontolásból fakadt, hogy az ellenzéki pártok tagjaiban ellenzéki párthoz való tartozásuk miatt volt bizonyos félelem. Tehát a közszolgálati törvény gondolata ebből a mitívumból fakadt. Közbevetőleg megjegyzem—, ez jellemző a politikai életünkre, helyzetünkre —, hogy a közszolgálati törvény motiváltság — ellentétébe fordult át. Ez a motiváltság, a változó politikai helyzet, az interpellációban említett munka törvénykönyvi módosítás tulajdonképpen a közszolgálati törvény megalkotásának mellőzését eredményezte. Ugyanakkor egyre élesebben vetődött fel annak szükségessége —, elsősorban az érintettek részéről —, hogy a jelenleg működő államapparátus, elsősorban a közigazgatási apparátus sorsát, helyét a rendszerváltás folyamatában elhelyezzük, és megpróbáljuk félelmeit, görcseit feloldani annak érdekében, hogy működőképes maradjon. Megintcsak közbevetőleg jegyzem meg, — ennek fontosságát aláhúzva — ma úgy tűnik, hogy a tanács-, illetve önkormányzati választások még több hónapig elhúzódhatnak. Ha az új Országgyűlés fogadja el az új önkormányzati törvényt — ennek az időpontja sem teljesen belátható ma még —, feltételezhető, hogy az önkormányzati választások esetleg az őszi napokra húzódnak el. Addig a tanácsoknak s a tanácsapparátusnak működniük kell. Ma olyannak ítélem a helyzetet, hogy a működőképesség fenntartása vonatkoztatásában van némi aggodalom. A változó politikai helyzet, a jog korlátai, — ha lehet ezt a kifezést használni — elég ha90. március 2-án, pénteken 6796 mar világossá tették, hogy törvényi szabályozással ezt a kérdést igazából megoldani nem lehet. E témában több-fajta tervezet készült el. E tervezetnek mindegyike tulajdonképpen egy bizonyos fajta jogi védelmet szándékozott biztosítani az apparátusnak. Természetesen ez nem jelenthetett egy abszolút jogi védelmet. Világos dolog, — erre Hámori Csaba képviselő úr is utalt —, hogy az apparátus, a vezetés megmerevítéséről egy rendszerváltás kapcsán nem lehet szó: az is termesztés jelenség minden apparátusban, hogy bizonyos változások, cserélődések megtörténjenek. A jogi eszköz önmagában ebben az értelemben igazi védelmet nem jelentett volna. Az ebbéli törekvéseink — a már említett politikai helyzet változásai miatt — nem találtak támogatásra a pollitikai szervek többségénél. Konzultációkat — rendszeres konzultációkat — folytattunk ebben a kérdésben. Az idő előrehaladtával —, nem azt mondom, hogy minden párt — de az ellenzéki pártok döntő többsége nem kívánta a maga kezét megkötni egy ilyenfajta szabályozás támogatásával. Ennek bizonyításául elmondom, hogy az ideiglenes köztársasági elnök úr legutóbb szervezett, úgynevezett nemzeti csúcson a Kormánynak komoly erőfeszítéseket kellett tenni az a bizonyos, Önök által bizonyára ismert nyilatkozat elfogadásáról. Ez a politikai dokumentum megítélésem szerint — ha ehhez valóban tartják magukat a felek —, megnyugtató helyzetet teremthet az apparátus számára. Más kérdés, hogy ezt a dokumentumot nem minden párt írta alá, illetőleg a tanácskozáson nem minden párt vett részt. Bizonyos jelek azt mutatják, hogy egyes pártok nem osztják azt a politikai megfontolást és bölcsességet, amelyet a szóbanforgó nyilatkozat a közigazgatási apparátusra nézve tartalmaz. A Kormány tehát ilyen értelemben tett és tesz is erőfeszítéseket, a gondokat azonban igazán politikai eszközök révén lehet megoldani. Feltételezve azt, hogy az ország sorsát a jövőben befolyásoló politikai erők kellő bölcsességet fognak-e tanúsítani, összetörik-e ezt az apparátust, vagy pedig építenek arra a szakértelemre, amelyet ez az apparátus hordoz. Utalnék például a honvédség vonatkozásában Raffay képviselő úr szavaira. De tudnék sorolni statisztikai adatokat a közigazgatási apparátusra, sőt a rendőrség vonatkozásában is. Ezek az adatok azt mutatják, hogy ez az apparátus szakmai képzettségét, iskolai végzettségét tekintve — bár egybeesik az európai átlaggal — messze nem felel meg a tényleges követelményeknek. Ebben az országban már az 1950-es évek végén képesítési követelményeket fogalmaztak meg, akkor, amikor Kelet-Európában ez még ismeretlen fogalom volt. Valójában egy apparátus áll itt rendelkezésre a rendszerváltás küszöbén, amely apparátus kellő politikai bölcsesség, kellő politikai irányítás mellett képes lesz az államot működtetni s szolgálni a nemzetet. Reméljük, hogy ezt minden politikai erő be fogja látni. Van még egy kérdés, ami itt a közszolgálat védelme kapcsán felvetődött. Nevezetesen az, hogy bizonyos fajta anyagi ellenszolgáltatást kapjanak azok, akik a rendszerváltás kapcsán önhibájukon kívül az apparátusból kikerülnek. A Kormány azonban úgy döntött, hogy ilyen teherrel nem kívánja a következő Kormányt