Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-82

6793 Az Országgyűlés 82. ülése, 1990. március 2-án, pénteken 6794 kaptam. Ezt képviselőtársaim megkapták a mai napon, amely azonban az általam felvetett kérdéseknek csak egy részére válaszol. A kormányintézkedés szükséges­ségének egy részét interpellációmban én is megfogal­maztam, de a komplex hatással való számolást nem ér­zékelem. Beck Tamás miniszter úr válaszában hivatkozik a Kormány február 26-i ülésén megfogal­mazott határozatokra, amelyek egy része a hatásokat enyhítheti. Ezeknek egy része viszonylag rövidebb tá­von érvényesülhet, egy része csak később. így az írásbeli választ most nem fogadom el, és csat­lakozom dr. Maróthy László képviselőtársam tegnap­előtti interpelláció-kezeléséhez, hiszen hasonló, de konkrét esetre vonatkozó interpellációt terjesztett be, így várom a Kormány március 13-i ülését, s a március 14-i országgyűlési ülésszakon való válaszát. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Megkérdem dr. Spilák Ferenc kereskedel­mi miniszterhelyettest, kíván-e hozzáfűzni megjegyzé­seket az interpellációhoz? DR. SPILÁK FERENC kereskedelmi miniszter­helyettes: Tisztelt Országgyűlés! Miniszterünk írásban részletes választ adott a képviselő úr interpellációjára. Kérem a választ szíveskedjenek tudomásul venni. Ugyanakkor elfogadjuk a képviselő úr azon igényét, hogy a Kormány március 13-i ülése után térjen vissza az ügyre. Köszönöm. ELNÖK: Abba a helyzetbe kerültem, hogy volta­képpen nincs mit megszavaztatni. (Derültség.) 14-én visszatérünk az ügyre. Dr. Balogh Gábor képviselőtársunk interpellál a mi­niszterelnökhöz a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLX. törvény 3. §-a e) pontjával kap­csolatban. Nincs itt Balogh Gábor? Következésképp nem tudjuk tárgyalni interpellációját. (Zaj.) Tessék, dr. Békési László pénzügyminiszter úr. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Elnézést kérek, csak hogy ne kelljen alelnök úrnak erre vissza­térni Balogh úr jelenlétében. Az ügy el van rendezve, hiszen két képviselői indítványt elfogadott a Parla­ment: Eleki János és Técsy László képviselő urak in­dítványát. Szó szerint ugyanezt kérte interpellációjá­ban Balogh Gábor, nincs tehát új téma, nem kell visszatérni az ügyre, a tust felszállt. ELNÖK: A dolog a lovagiasság szabályai szerint rendben lenne, ha erre ugyanezt mondaná az interpel­láló képviselő is. Mivel azonban nincs itt, ebből adó­dóan én ezt a kérdést nyitottnak tartom. Hámori Csaba képviselőtársunk interpellálni kíván a belügyminisztériumi államtitkárhoz a pártok ellen el­követett bűncselekmények megfelelő felderítése, a nyomozó munka kellő határozottsága és eredményessé­ge tárgyában. Hámori Csaba képviselőtársunké a szó. HÁMORI CSABA: Tisztelt Országgyűlés! Két do­logra tekintettel: az egyik az, hogy az államtitkár úrtól megfelelő választ kaptam, a másik pedig az, hogy Or­szággyűlésünk mentelmi bizottsága ezzel kapcsolatban egy határozati javaslatot készített elő, — nos, e két ok miatt interpellációmtól elállók. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. De azt hiszem, nyugodtan áll­va maradhat képviselőtársunk (Derültség.) Hiszen amint tudott, interpellálni kíván a miniszterelnökhöz az államigazgatási tisztségviselők munkaviszonyáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Hámori Csabáé a szó. HÁMORI CSABA: Tisztelt Ház! A közalkalmazot­tak és ezen belül a közigazgatásban dolgozók körében az utóbbi hetekben-hónapokban növekvő és mérhető feszültség, nyugtalanság tapasztalható. Mi fellépünk minden olyan, kifejezetten politikai indíttatású törek­véssel szemben, amely a köztisztviselői apparátus je­lentős részének lecserélését tervezi. Ezért szorgalmaz­tuk azt, hogy még a szabad választások előtt magas szintű jogszabályban, de legalább minisztertanácsi rendeletben rendezzék a közszolgálati dolgozókat érin­tő kérdéseket az átmeneti időszakra. Tisztában vagyunk persze azzal, hogy ez a szabályo­zás nem pótolja az úgynevezett közszolgálati törvényt. Fontosnak tartjuk azonban, hogy az átmeneti időszak­ban a pártok közötti egyezség alapján meghatározásra kerüljenek azok a közigazgatási tisztségek, amelyek betölthetősége szorosan kötődik egy adott politikai rendszerhez és amelyeknél sor kerülhet a kormányvál­tást követő személycserékre. Ezt a kört a mi megítélésünk szerint viszonylag szű­ken kell meghatározni és semmiképpen sem tartjuk be­letartozónak a települések közigazgatási tisztségvi­selőit. Szeretném, ha az államtitkár úr ismertetné, miért maradt el a közigazgatási törvényjavaslat benyújtása? Ezenkívül szeretném megtudni, hogy a Kormány mi­lyen intézkedésekkel kívánja biztosítani az államigaz­gatási apparátus stabilitását, illetve a közigazgatásban dolgozók indokolt védelmét a választások utáni tisztvi­selőcserék és közigazgatási átszervezések során? Itt hivatkozni szeretnék nemzetközi kötelezettségek­re is. Nem véletlenül utalok erre. A jogállamiság meg­teremtéséhez ugyanis feltétel, hogy minden törvé­nyünk és jogszabályunk megfeleljen a nemzetközi követelményeknek. Márpedig a Nemzetközi Munkaü­gyi Szervezetnek az alkalmaztatási és foglalkoztatási tilalmakra vonatkozó 111. számú egyezménye, amely­hez 1961-ben mi is csatlakoztunk, kimondja a foglal­koztatásban a politikai diszkrimináció tilalmát. Jelentősnek tartom, de nem elégségesnek, hogy az Országgyűlés novemberi ülésszakán a Munka Tör­vénykönyve módosításakor elfogadtuk a politikai meg­győződés miatt történő hátrányos megkülönböztetés ti­lalmát. Ha ezt mindannyian és a jövőre nézve is komolyan vennénk, nem hangozhatnának el olyan megnyilatkozások, amelyek a közszolgálatban dolgo­zók „megtizedelését" hirdetik, vagy az alkalmazást valamiféle politikai tulajdonságok feltételéhez kötik. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy voltak olyan nemzetközi egyezmények, amelyek betartására koráb­ban nem sok gondot fordítottunk. Ez azonban nem je­lentheti azt, hogy a jogállamisághoz vezető út elején

Next

/
Oldalképek
Tartalom