Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-66
5489 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5490 — A második szakaszt jelentené az egészségügyi ellátás társadalombiztosítási alapból történő finanszírozása, ez pénzügyi formális szakasz lenne. — A harmadik szakasz az egészségügy biztosítási elvű finanszírozási rendszerének kialakítása, egy biztosítás elvű tartalmi szakasz. A bizottság megítélése szerint a második szakasz nem halasztható tovább és ezért egyetért a kormányzat által javasolt cserével, annak érdekében, hogy minél előbb elkezdődhessék a biztosítás elvű finanszírozás, amely egyedüli garanciát jelent hosszabb távon. Tekintettel arra, hogy az egészségügyben — ahogy ezt független szakértők és a SZOT képviselői is megállapították — költségrobbanás várható az elmaradt fejlesztések, a gyorsuló műszerezettségi igény és a bérfeszültségek miatt, a cserét csak az alábbi feltételekkel támogatjuk. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket a feltételeket, hogy jobban nyomon tudják követni, írásban is kiosztattam. 1. Az alapban képződő szabad pénzeszközökből kamatozó tartalékot kell képezni, biztosítani kell a kifizetések reálértékének megőrzését. Ezért nem érthetünk egyet annak más költségvetési célokra történő felhasználásával. Emiatt javasoljuk, hogy az állami költségvetés 1990. január l-jétől a teljes évi családi pótlékot finanszírozza a szociális költségvetés terhére, pontosan olyan nagyságrendben, ahogy a társadalombiztosítási alap átvállalja az egészségügy finanszírozását. Csak egy 63,5 milliárdos tétel cseréjével értsünk egyet. A pénzügyminiszter expozéjában elmondottakra nem kívánok reflektálni, jelenleg bizottsági véleményt mondok el, amit ő elmondott az az írásos anyagban nem szerepelt, úgy gondolom, hogy a decemberi tárgyalásig több fordulóban lesz alkalmunk erről vitatkozni. 2. A következő két év alatt szakaszosan meg kell szabadítani az alap költségvetését az egyéb, nem társadalombiztosítás jellegű, hanem szociálpolitikai célú kiadásoktól. Ilyen például a temetési segély, anyasági segély. 3. Az állami költségvetés irányelvei című anyag 7. számú mellékletében felsorolt szakfeladatok szerinti finanszírozást — ha megkeresik képviselőtársaim, láthatják, hogy a körzeti egészségügyi szolgálat, körzeti gyermekorvosi szolgálat stb. szerepel — ezt a típusú finanszírozást átmenetinek tartjuk, mivel ez költségszemléletű. Nem felel meg a kialakítandó biztosítás elvű finanszírozásnak, amit a reform harmadik szakaszában feltétlenül meg kell valósítani. Addig is a szakfeladatok között felsorolt, nem társadalombiztosítás jellegűeket, a felsoroltak között ilyen is szerepel, mint egészségügyi munkásszállás és étkeztetés, más, a biztosítás valódi szellemének megfelelő, kockázatcsökkentő prevenciós feladatokkal kell kicserélni. 4. A tárgyalt csere létrejötte esetén is az egészségügyi beruházásokat, valamint a járulékbefizetés emelkedésével nem járó, de az egészségügy költségvetését közvetlenül befolyásoló kormányzati intézkedések terheit, mint például egy forintleértékelés esetén, a költségvetés vállalja át. 5. Ha a csere létrejön, a kormányzat fél éven belül ki kell, hogy dolgozza az egészségügyi fekvőbetegintézmények irányításának új jogi feltételrendszerét, amelynek keretében lehetőség nyílik arra, hogy a létrejövő igazgató tanácsokban az érdekeltek képviselői is helyet kapjanak. 6. Az önkormányzat létrejöttéig a Parlament társadalombiztosítási bizottsága elé kell utalni az évközi előirányzatoktól való eltéréseket, ha azok érintenék az egészségügyi ellátás költségvetésének tartalékait. Ezt követően ilyen lépés megtételéhez önkormányzati jóváhagyás szükséges. 7. Szét kell választani a nyugdíjalapot és az egészségügyi alapot. Nyugdíjalapból egészségügyet finanszírozni nem lehet. 8. A társadalombiztosítási főigazgatóságot alkalmassá kell tenni minden olyan feladat ellátására, amely az önálló alapok működtetéséhez szükséges. Nem újabb egészségbiztosítási intézetre, hanem új informatikai rendszerre, jól képzett biztosítás-elvű társadalombiztosításhoz értő szakemberekre van szükség. 9. Ki kell dolgozni annak a lehetőségét, hogy e területen működő, alulról építkező önkéntes egészségmegőrző egyesületek, illetve egészségpénztárak alakulhassanak, amelyek a rájuk eső egészségbiztosítási összeggel a társadalombiztosítási főigazgatóság felügyelete mellett gazdálkodhassanak. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Szabó Imre HajdúBihar megye 11-es választókerületének képviselője következik felszólalásra. DR. SZABÓ IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Tanulmányozva az előterjesztést, meghallgatva Békési miniszter úr expozéját, az azt megelőző kormányfői felszólalást, úgy érzem mindannyiunkban megfogalmazódott, hogy az a szándék, amelyet e két beszámoló tükrözött, tiszteletre méltó. Azt is tudom, hogy ennek a Kormánynak — a szorító külső és belső körülmények miatt — túlságosan nagy mozgástere a most tárgyalt költségvetési témában nincs. Első olvasásban kerül az anyag ide, és decemberbenvisszakerül döntésre az Országgyűléshez, gondolom azzal a szándékkal hozták ide, hogy tovább lehet gondolni, s a problémákat elsősorban most mondjuk el, hogy decemberig foglalkozni lehessen velük. De kihasználva azt a lehetőséget, megjegyzéseimmel elsősorban a problémafeltárásban kívánok szövetséges lenni. Eddigi megállapításaim sok emberben megfogalmazódtak az állami költségvetés tanulmányozása során, tudniillik, ha most elfogadjuk a beterjesztett előterjesztés alapján az állami költségvetés tanácsokról szóló irányelveit — mert én most ezzel kívánok foglalkozni — nem járunk-e úgy, mint a 70-es évek időszakában, amikor a tanácstörvényt elfogadtuk, amely a pénzügyi szabályozással nem volt összhangban. Nem született meg most történetesen az önkormányzati törvény, így nem tudjuk pontosan, milyen új feladatokhoz milyen pénzügyi fedezetekre van szükség, s fennáll annak a veszélye, hogy a tanácsok többsége — pillanatnyi ismereteink alapján — pénzügyi csődbejut, ezzel egyben csökkenhet az önkormányzati törvény megvalósulásának esélye.
