Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6689 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6690 Miről van mégis szó, ha az eseményeket nézzük? Elsősorban arról, hogy egy nagyon profi munkára valló stratégia épült itt fel, ezt nem úgy mondom, mint aki a rosszallását akarja kifejezni, sőt inkább azt mondom, hogy elismeréssel tartozom azért, hogy ilyen stratégiát ki tudtak dolgozni. A tavalyi egyeztető tárgyalások kapcsán kezdődött ez az ügy, oda kell visszamenni. Ebben az időszakban a tárgyalásokon a különböző pártok elkezdték kidolgozni a békés átmenet politikai feltételeit. Mi történt közben? Nyilvánvalóan nagyon jól érzékelték, hogy a Szocialista Munkáspárton belül a szocialista irányzatot képviselő erők egyre erőteljesebben követelik, hogy jöjjön létre egy új kongresszus és ott nagy valószínűséggel be fog következni egy pártszakadás. Ezt nagyon jól érzékelték, nem volt nehéz kitalálni, benne volt a hangulatban, a levegőben. Véleményem szerint itt kezdődött a stratégia — ha nem értenek egyet, nyilván az ellenvéleményüket ezzel kapcsolatban el fogják mondani. Az, hogy a már elfogadott, illetve kidolgozott egyezményt nem írjuk alá, támadjuk, népszavazást provokálunk — már elnézést kérek a kifejezéséit. Azóta is tart ez a kampány : lehetőleg minden héten kétszer-háromszor elő kell venni vagy a pártvagyon elszámolással kapcsolatos témát vagy egyéb, az MSZMP utódpártját, a Szocialista Pártot sújtó valamilyen témát. így értem én, hogy ez egy nagyon jól feldolgozott stratégia. Ma is annak vagyunk a tanúi, hiszen a politikai kampány, a választási kampány kellős közepén mi más lehet az indítéka annak, hogy egy párt legfőbb vezetése lehetőleg ne a kampánnyal foglalkozzon, annak irányításával, hanem a vagyonának az elszámolásával, ügyes-bajos dolgainak az intézésével, állandóan újra és újra feltett kérdések megválaszolásával, hiszen úgymond azt a közvélemény várja. Ismétlem ezzel kapcsolatos véleményemet: itt már nagyon régen nem arról van szó, hogy most a Szocialista Pártnak vagy az MSZMP-nek honnak származik a vagyona. Abba is bele lehetne gondolni — ha az elmúlt évek átlag párttag-díját számolom, ami 100 forint volt havonta, ez évente 1200 forint, amely beszorozva a 800 ezer taggal, amennyi egy-két évvel ezelőtt volt, ez évente mekkora tagdíjat jelent, azért valószínűsíthető, hogy talán valamilyen része annak a vagyonnak a tagdíjakból is keletkezhetett. Akkor, amikor valamilyen részt a Szocialista Párt meg akar magának tartani, akkor talán jogosan mondja, hogy ez igenis a tagok befizetéséből származott, és csak a tagok jogosultak arra, hogy számonkérjék mi legyen vele. A kampánnyal kapcsolatban ismételten azt tudom mondani, hogy minden elismerésem a szervezőiké, úgy érzem azonban, hogy egy kicsit abba is bele kellene gondolni, hogy mi lesz egy év múlva? Nem tudom elképzelni azt, ha most kommunista ellenességgel, szocialista párt ellenességgel maguk mellé állítják a tömegeket — mert ezzel maguk mellé lehet állítani az úgynevezett ellenzéki pártoknak a tömegeket, erre jó esély van, a közvéleménykutatások is ezt mutatják —, viszont az is igaz, ha bármelyik párt programját megnézzük egyik sem ígér egyik napról a másikra vagy uram bocsa három éven belül az embereknek lényeges javulást, nem tud az ország állampolgárainak adni és akkor jön a csalódás, a kiábrándultság és akkor lehet, hogy pontosan azok ellen fordulnak majd ezek az emberek, akik ma minden erővel meg akarják nyerni őket, még olyan erővel is, hogy esetleg hamis képet táplálnak beléjük. Én úgy érzem, hogy egy kicsit talán ebből a szemszögből nézve nem ártana szerényebbeknek lenni az SZDSZ jelenlévő képviselőinek sem, és általában az ellenzéki pártok ilyen irányú tevékenységét jó lenne egy kicsit mérsékelni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Vass Józsefné képviselőtársunk kér szót. Az a kérésem a képviselőkhöz, hogy maradjunk a napirendnél. VASS JÓZSEFNÉ: A napirendnél szerettem volna csak egyetlen mondat erejéig szót kérni. Szerettem volna elmondani azt, amit képviselőtársam, Varga Lajos az előtt érintőlegesen már kifejtett, pontosan leírtam ide az egyetlen mondatot, és ezt szeretném azért felolvasni. Szíves figyelmébe ajánlom úgy az elszámoltatást kérőknek, mint az elszámoltatást végzőknek, hogy a volt Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai 33 év alatt összesen 20 milliárd forint tagdíjat fizettek be. Nincs több mondanivalóm. Kérem ennek figyelembevételét a pontos elszámolásnál. ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Géczi István képviselőtársunkat illeti a szó. DR. GÉCZI ISTVÁN: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A rövid idő, ami még hátra van ennek a Parlamentnek, úgy érzem, a lelkiismeretem is diktálja azt a mondatot, amit szerettem volna elmondani, én korábban már megfogalmaztam, mégpedig: törvényhozó testület vagyunk, még mindig sok feladat vár ránk és nagyon szeretném, ha a Parlament nem a választási kampány nyílt terepe lenne. Éppen ezért szeretném javasolni, hogy a napirendet minél előbb zárjuk le, és a munkánkat úgy folytassuk, ahogy tőlünk ezt a magyar nép elvárja. Én tisztelettel ezt szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Még egyszer Berecz Jánosnak adom meg a szót. BEREÇZ JÁNOS: Köszönöm. Elnök Úr! Nagyon rövid leszek, de mivel Ballá Éva képviselőtársunk első mondata és az én álláspontom között szemléletbeli különbség van, ezért szeretnék arra reagálni. Ő azt mondta, hogyha elfogadtuk a nép döntését, akkor miért mondtuk előtte azt, hogy négy nemmel szavazzunk. Ha fel van téve négy kérdés, akkor minden állampolgárnak joga, hogy igennel, vagy nemmel válaszol. Úgy nem lehet feltenni a kérdést, hogy az, aki a nemre agitál, az eleve hibát követ el. A hiba akkor követődik el, hogyha egy döntés után az a párt, amely érintve van, ellene agitál, nem akar eleget tenni a döntésnek, és mindenképpen megkérdőjelezi a népszuverenitást. A Magyar Szocialista Munkáspárt