Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6669 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6670 IMF Igazgatótanácsa március 14-én fog jóváhagyni. Ebben a megállapodásban csak olyan elemek vannak, amelyek kizáróag a Parlament, a Kormány és a magyarországi nyilvánosság tudtával léteznek az intézkedési csomagokban. Az igazgatás három pilléren nyugszik: az egyik a keresetszabályozás, a másik a kínálatot élénkítő, bővítő intézkedések, a harmadik pedig a reformfolyamat továbbvitele. Az intézkedések zöme fájdalmas és nehéz, ezeknek jó része mind megtételre került, de az év egészében következetesen ki kell tartani az elhatározott irányvonal mellett, amelyiknek kulcspontja az állami szférának, a költségvetésnek az a javulása, amelynek 1990-ben végbe kell mennie. Egy számmal szeretném jellemezni, hogy mi a fordulat lényege. Míg az 1989-es évben 96 millliárd forint az az összeg, amelyet monetáris finanszírozásként az állami szférának nyújtanunk kellett, addig 1990-ben — a program szerint — csupán 10 milliárd lesz az állami szféra monetáris finanszírozása. Ebbe beleértem az Állami Fejlesztési Intézetet is. Tehát több mint 80 milliárd forint az állami szektorban a javulás, és ez a forrása annak, hogy a dollár viszonylatú fezetési mérleget az elmúlt évi 1,3 milliárd dollárról 550 milliárd dollárra csökkentsük. Ez azt is jelenti, hogy ez a költségvetés javulás a forrása annak, hogy a vállalati szférában a hitelnyújtás területén megpróbáltuk az adott körülmények között a legjobb feltételeket biztosítani. A kínálatösztönző intézkedéseknél a liberalizációt, a deregulációt, a provatizációt, a vállalati szerkezetátalakítást, a rubel relációból a világpiacra való forgalom áttereléssel összefüggő programokat kell érteni. A reformintézkedéseknél meghatározó jelentősége van annak, hogy miután a lakosságot is érintik nagyon nagy mértékben az intézkedések, a legszegényebb rétegeknél elviselhető helyzetet kell teremteni. A mai napon és a mai pillanatban nyugodtan mondhatjuk, hogy nemcsak az 1990., hanem az azt követő két év elé is biztonsággal nézhet az ország, ha a programot végrehajtjuk. Azonban az utóbbi néhány hétben egy új jelenség jelent meg a magyar politikai, társadalmi közéletben, ezek pedig azok a nyilatkozatok, amelyek úgy szólnak, hogy a választások után az új politikai hatalom nem, vagy csak részben kívánja az ország fizetőképességének a megőrzését első számú gazdaságpolitikai célként, prioritásként megőrizni. Ebben a vonatkozásban a multilaterális és még pénzintézetek rendkívül érzékenyen vannak érintve, hiszen mindaz a nemzetközi támogatás, amelyet Magyarország élvez és amelyet még nagyobb mértékben fog élvezni a választások után, ennek legfontosabb feltétele, hogy az ország megbízható adósként legyen elismerve. Ha ez így lesz, úgy mód lesz arra, hogy az új Kormány, az új választott Parlament áttérjen egy középtávú programra, amely középtávú program a külső adósság szorításában is kedvezőbb, elviselhetőbb feltételeket jelenhet az elkövetkezendő 2—3 évben. Azért hangsúlyozom ezt, mert azt a történelmi lehetőséget, hogy Magyarország egy széles körű nemzetközi támogatással építse át gazdaságát — mint a struktúrát, mind a mechanizmust —, ez egy vissza nem térő alkalom, s szándékainktól eltérően ez a lehetőség megtorpedóztathatik azáltal, ha a finanszírozásban nem tudunk nyugodt helyzetet biztosítani. Ebben az évben és a jövő évben még inkább fogjuk élvezni a magánpiacokon túl azokat a koncesszionális kormányzati és új intézményi ámogatásokat, amelyeknek a súlya Magyarország számára meghatározó lesz. Ezenkívül az egyetlen többletforrás, amely nem adósságjelleggel jelenik meg, a külföldi működőtőke, amely nélkül ez az átalakítás három-négy év alatt nem reális célkitűzés. Szeretném még arra felhívni a figyelmet, hogy a külső fizetőképesség megőrzése mellett, azzal együtt az infláció fékentartása, a forint vásárlóértékének megőrzése olyan komplex feladat, amely csak akkor biztosítható — de akkor biztosítható —, ha azt a pénzügyi fegyelmet, amely az eddigi döntésekben benne van nem csak szavakban, programszinten, hanem a következő hónapokban a gyakorlatban is képesek leszünk megtartani. Ez még akkor is így van, ha a vállalatok között felhalmozódott fizetési késedelmek mindannyiunkat aggodalommal töltenek el. De ennek megszünetetése, felszámolása is csak akkor reális, ha nem teszünk olyan fellazító intézkedést, amely csak időleges, átmeneti kiskapukat jelent, de valójában nem az igazi, hosszú távú és tartós megoldásnak az eszköztára. Ezt azért mondtam el, mert ez egy olyan allergikus terület, amely rendkívüli módon a figyelem középpontjába került, és az olyan megnyilatkozások, amelyek hallunk, hogy vágtató, galoppozó infláció elé nézünk, nem megalapozottak, csak abban az esetben, ha olyan következetlenségről teszünk tanúbizonyságot a jövőben is, amelyekre a múltban már volt példa. Egyébként teljes biztonsággal mondhatjuk, a beső stabilizálást is meg lehet tenni, amennyiben az új Kormány és az új Parlament mindazt a józan, az ország érdekében álló politikát, amelyet a tavalyi év közepétől ez a Parlament is támogatott és támogat, folytatni fogja. Még egy dologról szeretnék említést tenni. Szerettük volna a Nemzeti Bank mérlegével együtt idehozni a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó új törvénytervezetet. Ez sajnos nem volt módunkban, nemcsak azért, mert az előzetes egyeztetésekkor viszonylag kevés támogatást kapott az, hogy egy erős, önálló, a Parlamenthez tartozó jegybank legyen, sokkal inkább technikai okai voltak. A törvénytervezet elkészült — ugyan még vannak nyitott és vitatott pontjai —, ennek az elfogadását mi a Nemzeti Bank részéről rendkívül fontosnak tartjuk mielőbb, lehetőleg az ősz folyamán az új Parlament által, mert ez jelenthet garanciát arra, hogy a monetáris politikáért való felelősséget a Nemzeti Bank, beleértve a közvéleménynek a pontos, gyors tájékoztatását — a külső és a belső közvéleményre egyaránt gondolok — meg tudja tenni. Ezt az őszi időpontot azért is emelem ki, mert úgy gondoljuk, addigra a kormányváltás lezajlik, az új Kormány megbízhatóan ellenőrzés alatt fogja tartani a folyamatos gazdaságpolitikának a vezénylését, és ebben az időben mód lesz arra, hogy a Nemzeti Bank új vezető intézményeit és a vezetését is megújítsa. Köszönöm a figyelmet, és kérem a Parlamentet, a tájékozatót fogadja el. (Taps.)