Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6671 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6672 ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki hozzászólni az előterjesztéshez. Fekete János képviselőtársunkat illeti a szó. FEKETE JÁNOS: Tisztelt Ház! Én már jelentkeztem, úgyhogy ez nem friss jelentkezés, csak a rend kedvéért mondom, hogy nem hirtelen ötlet alapján szólok hozzá. A bank elnöke elmondta, hogyan ítéli meg a bank az ország helyzetét, és felhívta a figyelmünket egy csomó olyan jelenségre, amely aggasztó. Szeretném azonban ezeket kicsit bővebben kifejteni, mert azok a jelenségek, amelyek ma jellemzik az országot, annyira aggasztóak, hogy azoknak mélyebb okait már most kellene nekünk elemezni. Ilyen súlyos dolog, amely ma az ország közvéleményét is izgatja és aggasztja, elsősorban az a helyzet, hogy olyan magasra szöktek fel a kamatok a piacon, amelyek már a beruházásokat és a gazdasági tevékenységet — majdnem azt mondom — akadályozzák. Ennek az eredménye, hogy az elmúlt évben csökkent a nemzeti jövedelem és csökkent a termelés. A magas kamatlábak oka az az ún. szigorú és restriktív hitelpolitika is részben, amelyről az államtitkár úr beszélt, ennek következtében a sorbanállás összege már 120 milliárd fölött van, ami egy hihetetlenül magas összeg, és ami azt jelenti, hogy a normális vállalati kapcsolatok kezdenek felborulni, olyan vállalatok is nehéz helyzetbe kerülnek, amelyek egyébként a munkájukat jól végzik, és a rendes, normális bonyolítás mellett tudnák a termelést zavartalanul folytatni. A különböző okok közül egyet azért szeretnék kiemelni, mert ez közvetlenül a Nemzeti Bankkal függ össze, és ez a hitelpolitikának az a bizonyos szigorú és restriktív jellege, amellyel én mélységesen nem értek egyet a következő okokból. A restriktív hitelpolitika azt jelenti, hogy akinek valamilyen hiteligénye van, mindenkinek egyformán nem vagy nagyon kevés pénzt tudunk adni. Elkezdődik egy beruházás, s nem tudják véghez vinni, mert nem kapják meg a megfelelő hitelt. Az ún. szigorú hitelpolitika valami hasonló. Nekünk szelektív hitelpolitikára lett volna szükségünk s van ma is szükségünk, ami azt jelenti, hogy vannak célok, amelyekre egyáltalán nem adunk pénzt, mert e célok nem helyesek, nem viszik előre a gazdaságot, viszont más célokra, amelyek előbbre viszik, azokra adunk, azokat a célokat hitellel meg kell támogatni. Ha restriktív hitelpolitikát csinálunk tartósan, ennek eredménye az lehet, az egész országban mindenhol leáll a termelés, és sorozatosan fognak olyan zavarok keletkezni, amelyek egy szelektív gazdaságpolitikánál nem fordulnak elő, mert vagy nem kezdik el az egész munkát és beruházást, mert semmilyen hitelígéretet nem kapnak, vagy elkezdik, s akkor nyugodtan végigvihetik, mert a szelektív politika alapján azokra a jó dolgokra, amelyekre az országnak szüksége van, a pénznek rendelkezésre kell állnia. Ha a számokat analizáljuk — a Nemzeti Bank decemberi jelentéséből mondom, amit mondok — kiderül, az elmúlt évben a hitelállomány növekedésének 92,7 százalékát vitte volna el az állami szektor, a költségvetés, az ÁFI és egyéb szervek, 7,3 százalék maradt volna az ország gazdaságának a fejlesztésére. Ez az arány olyan hihetetlenül rossz, hogy ennek a tételes megvizsgálását is megpróbáltam a jelenlegi körülményeink között elemezni, s oda lyukadtam ki, hogy ennek a hallatlan nagyösszegű állami igénybevételnek egy igen jelentős része abból ered, hogy a forint sorozatos leértékelése következtében a költségvetés hitelt kell, hogy felvegyen a Nemzeti Banktól, illetve nő a költségvetésnek a Nemzeti Bankkal szembeni adóssága. Ennek összege az elmúlt évben 211 milliárd forint volt. Az elmúlt évben a költségvetésnek az adóssága a Magyar Nemzeti Bankkal szemben azért nőtt 211,2 milliárd forinttal, mert minden egy százalék leértékelés kb. 10 milliárd forint költségvetési hiányt eredményez. De sehol a világon, és főképp nem a nemzetközi pénzügyi szervezeteknél, amelyek ismerik ezeknek a le- és felértékeléseknek a hatását, ezt a fajta költségvetési hiányt nem tekintik folyó kiadásnak és nem tekintik olyannak, amelyet abban az évben a költségvetésnek valamilyen módon be kell pótolni. Ha tehát valakinek az jut az eszébe, hogy egy leértékelés hatására szigorítja a hitelpolitikát, az teljesen hibás úton jár, mert — ismétlem — ilyen természetű deficitet a nemzetközi szervezetek, az IMF és más szervek nem szokták úgy tekinteni, mint a folyó év szaldójának a rontását. T.i. ez azon képtelen helyzethez vezethetne, hogy ha holnap úgy döntene a Kormány, hogy felértékeli a forintot 10 vagy 15 százalékkal, rögtön lenne 150 milliárd forint többlete a költségvetésnek és azt el lehetne akkor osztogatni — gondolnák azok, akik ehhez nem értenek. De szó sincs róla. Az a 150 milliárd ugyanúgy egy könyvelési tétel lenne, mint az a 200, amit most beírtak és amire azt állítják, hogy emiatt csak 7 százalék jutott a gazdaságra. Én úgy gondolom, hogy a gazdaság részére a hitelkibocsátás az elmúlt egy-másfél évben túlságosan szűk volt, akadályozta a gazdaság fejlődését és ennek eredményeképpen 1989-ben a gazdaság nem növekedett, hanem csökkent, és nem hiszem el, hogy ilyen szigorú gazdaságpolitikát, hitelpolitikát tőlünk bármilyen szerv igényelhetett volna. \&n egy téma, amivel viszont teljesen egyetértek, erősíteni szeretném az államtitkár úr által elmondottakat : van egy téma, amivel elég könnyelműen bánik a magyar politikai közvélemény: ez az adósságszolgálat, kamatfizetés megtagadása, átütemezés, moratórium, nevezzék ahogy akarják; ez a csőd. A csőd bejelentése azt jelenti, hogy az ország a következő 30—40 évben hitelt piacon, szabad eszközökből, tehát nem valami árunak a megvásárlásához kapcsolva, nem kaphat. Ez az ország 31-ben jelentett csődöt, tehát a régi szép időkben, és 40 év múlt el, amíg először kaptunk normális hiteleket a piacon. Ha azonban az a politika, amelyet mi folytatunk — és amelyet folytattunk az elmúlt évtizedekben, folytatódik; vagyis pontosan eleget teszünk fizetési kötelezettségeinknek, akkor az az eset áll elő, ami az elmúlt évben is előállott és amit az anyag tartalmaz — és amit nagyon pozitívnak tartok, hogy az elmúlt évben sikerült 3,3 milliárd dollár közép- és hosszúlejáratú hitelt felvenni,