Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5481 Az Országgyűlés 66. ülése, \9. november 22-én, szerdán 5482 Tisztelt Országgyűlés! Gyakran elhangzó igény, hogy tovább kell csökkenteni a védelem és az igazgatásra fordítandó kiadásokat. Mindkét terület rendkívül szigorú feltételek között működhet a jövő esztendőben. A védelmi kiadások, a folyó évi erőteljes csökkentés után jövőre sem növekedhetnek, ami a hadseregben is végrehajtandó béremeléssel együtt több mint 20 százalékos reálérték-csökkentést jelent. Az átalakulóban lévő, jelentősen csökkenő, de egyben korszerűsödő magyar hadsereg ennél nagyobb mértékű érvágást már nem tud elviselni. Hasonlóan kritikus a helyzet a magyar államigazgatásban. A központi kormányzati igazgatás 12 milliárd forintba, a tanácsok működtetése 11 milliárd forintba kerül. A 16 százalékos béremelést itt is végre kell hajtani állami támogatás nélkül. Ez a központi igazgatásban csak erőteljes létszámcsökkentéssel, a helyi tanácsoknál saját bevételeik felhasználásával alapozható meg. Nem szeretném dramatizálni a helyzetet, de az Országgyűlésnek tudnia kell, hogy az államigazgatás kritikus helyzetben van. Terhei a társadalmi-gazdasági átalakulás nyomán napról napra nőnek, presztízse csökken, az ott dolgozók életkörülményei romlanak, bizonytalanságuk napról napra nő. Az igazgatási feladatok csökkentése és korszerűsítése természetesen elkerülhetetlen. Ez elvezethet e szervezetek további mérséklődéséhez. De addig is óvnunk kell az államgépezet működőképességét, hiszen senkinek, egyetlen politikai erőnek sem lehet érdeke, hogy a magyar államigazgatás működőképtelenné váljon. Ezért az ország nagyon nagy árat fizetne. További csökkentésre tehát ezen a területen a Kormány nem lát lehetőséget. Hasonló a helyezet a belbiztonság, a rendőrség és az igazságszolgáltatás területén, ahol elkerülhetetlen a költségvetés kiadásainak növelése. Tisztelt Országgyűlés! Nagy vitákat vált ki a tanácsok finanszírozási rendszerének tervezett korszerűsítési programja is. A tét az, hogy maradjon-e még egy évig az eddigi pénzügyi mechanizmus, amelyben a személyi jövedelemadó és a helyi bevételek mellett az állami támogatás hiánypótló szerepet tölt be és egy alkumechanizmus nyomán alakul ki, vagy már a jövő évtől térjünk át az állami támogatás normatív, Parlament által jóváhagyott az ellátandó lakosság létszámához igazodó elosztására. A Kormány ezt az utóbbi megoldást javasolja. A pénzügyi mechanizmus elkészült, a tanácsonkénti modellezés befejeződött, a rendszer működőképes. Az 1990-re tervezett pénzügyi mechanizmus természetesen még nem lehet teljeskörű, hiszen az önkormányzati tulajdonról, a helyi adóztatásról és az önkormányzatokról csak jövő évben születhetnek új törvények, így a tanácsok új gazdaságipénzügyi rendszere 1991-től válhat majd teljessé. A jövő év azonban jó kísérlet lehet arra, hogy a támogatási mechanizmus, valamint az adóbevételek megosztása 1991-től pontosítható, finomítható legyen. A félelem az új rendszertől két forrásból táplálkozik. Egyrészt túlzó várakozások előzik meg az önkormányzatok új finanszírozási rendszerét, több pénzt, több elosztható jövedelmet várva attól. Erre 1990-ben semmilyen mechanizmusban sem lehet reális esély. A javasolt megoldással a társadalombiztosítás tartalékai mintegy 4 milliárd forintos szufficittal növelhetők, a költségvetés pedig képes átvenni az áprilisra törvénnyel állapolgári jogúvá szélesíthető családipótlék finanszírozását. Itt kell említést tennem arról, hogy a bizottsági vitákban, elsősorban a személyi jövedelemadó törvényi módosítása kapcsán, többször felmerült az az igény, hogy a családipótlék ne 300, hanem 400 forinttal emelkedjék. Kovács Lászlóné képviselőasszony ilyen indítványt is benyújtott. A javaslat megvalósítása 3 milliárd forintba kerül, és tovább növelné az egyébként is alig finanszírozható két-két és félszázalékos lakossági fogyasztás növekedést. Erre a növekedésre a költségvetésben már nem tudunk fedezetet biztosítani. Az indítvány elfogadása csak akkor lenne lehetséges, ha a társadalombiztosítás szufficitje fedezné azt, ami azonban rendkívül kiélezné a TB-alap jövő évi gazdálkodását, lehetetlenné tenné a tartalékalap növelését. Ezért a Kormány nem látja reálisnak a családipótlék további növelését. Külön is kell szólnom arról, hogy konkrétan mit tartalmaz az előbb felsorolt közkiadási területek kiemelése a jövő évi költségvetésben. Relatív kiemelésről van szó, amely döntően a bérpolitikára épül. Az egészségügyben, az oktatásban, a tudományos kutatásban, az igazságügy és a rendőrség területén a költségvetés teljes körű állami támogatással fedezné a minden eddiginél nagyobb mértékű, a költségvetési szerveknél dolgozó közel egymillió ember további bérlemaradását megakadályozó 16 százalékos mértékű béremelést. Ezen kívül állami támogatás fedezi az egészségügyben az élelmiszer-, az energia- és gyógyszerárak növekedését, az oktatásban az élelmiszeráremelés kihatásait, valamint az egészségügyben és az oktatásban újabb bérlemaradáscsökkentő központi bérpolitikai intézkedéseket, így az egészségügyi dolgozók és a pedagógusokjövő évi béremelése meghaladja a 25 százalékos mértéket. A többi költségvetési területen is végre kell hajtani a 16 százalékos béremelést, tehát az igazgatásban dolgozóknál éppúgy mint a fegyveres testületeknél, vagy a kulturális intézményekben, ám ennek fedezetét saját erőforrásokból, megtakarításokból, létcsökkentéssel, illetve felesleges szervezetek, intézmények felszámolásával kell megteremteni. Az elmúlt évben megszokott, úgynevezett dologi automatizmusra a már említett kivételeken túl, a jövő esztendőben a költségvetés nem tud fedezetet biztosítani. Rendkívül kemény feltétel ez, amely kikényszeríti, hogy felgyorsuljon az eddig többnyire eredménytelen feladat- és kiadáscsökkentés a költségvetési szervek körében is, hogy csökkenjenek a párhuzamos intézmények, szűnjön meg a helyenkén fel-felbukkanó pazarlás, takarékosabb gazdálkodás valósuljon meg ezen a területen is. Sajátos új eleme költségvetési programunknak, hogy az állami feladatokat ellátó szervezetek akár egyházakról, akár társadalmi szervezetekről vagy magánvállalkozásokról, szövetségekről is legyen szó oktatási, egészségügyi és szociális feladatok ellátása esetén a költségvetéstől ugyanannyi állami támogatást kapnak, mint az állami intézmények.