Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5477 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5478 úr — tehát eleve jeleztük, hogy ez az első olvasás, a döntés a második olvasáskor, decemberben lesz. Az egésznek ez az értelme. Elnézést. Köszönöm. ELNÖK: Kérem szépen egyszer már szavaztunk, most Sarlós István képviselőtársunk javaslatáról kérem, hogy szavazzunk. Ki ért azzal egyet? (Megtörténik.) Az Országgyűlés tehát a beterjesztett programot első olvasatnak tekinti, és felkéri a Kormányt, hogy második olvasatban a programot decemberben terjessze az Országgyűlés elé. Még egy kérdésben kérek szavazást. Az idő múlásával arányosan csökken annak reménye, hogy az ülésszakra tervezett munkánkat el tudjuk végezni. Ezért azt javaslom, hogy az Országgyűlés 10 percben szabja meg a hozzászólások időtartamát. Kérem szavazzunk erről. (Megtörtént.) Az Országgyűlés egyetértett azzal a javaslattal, hogy a képviselői hozzászólásokat 10 percben maximáljuk. Most 1 órás ebédszünet következik. (Teremzaj.) (Felszólalásra jelentkezik dr. Deák Géza.) DR. DEÁK GÉZA: Elnézést kérek Elnök Úr, másodjára adtam be egy bejelentést, és most is elkerülte az Ön figyelmét. Szeretném bejelenteni, hogy a Parlament agrárszektora, most a szünetben, közvetlenül most ülést tart a Parlament 6-os, 9-es termében. Köszönöm szépen a figyelmét. ELNÖK: Szeretném jelezni, hogy nem kaptam meg, ezt a bejelentést. Viszont szeretném kérni a Terv és Költségvetési Bizottság tagjait, hogy a szokott helyen folytassák munkájukat, 14 órakor. (Szünet: 13.05—14.27. Elnök: Fodor István.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Rátérünk következő napirendi pontunk tárgyalására, a Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetésének irányelveiről szóló tájékoztatót hallgatjuk meg. A napirend előadóját, dr. Békési László pénzügyminisztert illeti a szó. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A Kormány első olvasatban terjeszti a jövő évi költségvetés irányelveit és legfontosabb előirányzatait a Parlament elé. A mostani vita és állásfoglalás végeredménye tehát nem az 1990. évi költségvetés lesz, de meghatározza annak legfontosabb sarokszámait, az adótörvények módosításával döntő bevételeit, az állam jövő évi kiadásainak fő arányait és az egyes költségvetési területek finanszírozásának módszereit és módosításait. Tehát nem csupán tájékoztató jellegű a Kormány beterjesztett költségvetési koncepciója. Az Önök döntése alapjaiban fogja meghatározni a jövő évi költségvetést, még ha a részletes előirányzatok jóváhagyására a decemberi ülésszakon kerülhet is sor. Miniszterelnök úr beszédében és az első napirendi pont tárgyalása során kirajzolódott az a gazdaságpolitikai háttér, amelyre a költségvetés céljait és előirányzatait alapozni lehet, amelyhez a költségvetési politikának a realitások jegyében alkalmazkodnia kell. Az éles viták és súlyos kétségek ellenére is világosan ismerjük azokat a reálgazdasági alapokat és folyamatokat, amelyekre a költségvetés jövedelmeit és e jövedelmek elosztási programját építhetjük a jövő esztendőben. Pontosan ismerjük a teljesítmény- és jövedelemnövelés kemény korlátait, a jövedelemelosztás át nem léphető határait, azokat a borotvaéles szirteket, amelyek között a gazdaság hajóját hajótörés nélkül kellene kormányozni. Tudjuk, hogy a magyar gazdaságban nincsenek likvidtartalékok, és az eddig húzóerőt jelentő szocialista piacok fizetőképessége drasztikusan szűkül. Gazdaságunk általános élénkítése, amely nem a konvertibilis piacokon értékesíthető termelés növelésére épít, gyors csődhöz vezetne. A teljesítmény- és jövedelemnövekedés korlátai között az adósságterhek szorításában a fogyasztás érzékelhető növelése nem finanszírozható. Ugyanakkor nem túlzás azt állítani — és ebben egyetértek Nagy Sándorral —, hogy valóban szociális bombán ülünk, amit mindenképp hatástalanítanunk kell, ha azt akarjuk, hogy a békés átmenet esélyeit ne söpörje el egy gazdasági összeomlást is eredményező társadalmi robbanás. Mindezek miatt a gazdaságpolitikának legalább négy, egymásnak több ponton ellentmondó prioritást kell egyidejűleg vállalnia, a költségvetésnek pedig ezekhez alkalmazkodnia. Nincs holnapunk a fizetőképesség megőrzése, a külső és belső egyensúly javítása nélkül. Bármily népszerűtlen is, változatlanul ez a legfontosabb cél, amely a költségvetés lehetőségeit meghatározza. Ezzel egyidejűleg kell gazdaságunkban a vállalkozások élénkítésével és a szerkezetátalakítással olyan szelektív növekedési politikát folytatni, amelyben a gazdaság egyes szereplőinek gyorsütemű növekedése éppúgy benne van, mint mások visszafejlődése, sőt megszűnése. Ez a kettős cél csak a konvertibilis piacok húzóerejére építhet. Ezekhez társul a negyedik fontos program, a gyakran sistergő kanóc eloltása, amely a szociális biztonság erősítését, az elszegényedés megállítását tűzi ki célul, s követeli meg a költségvetéstől is. A költségvetés nyelvére lefordítva ez a gazdaságpolitikai vonalvezetés azt jelenti, hogy a közkiadások a jövő esztendőben is növekednek, az adók az eredetileg tervezettnél szerényebb mértékben csökkenthetők és a kiadások főarányai fokozatosan eltolódnak a szociálpolitika, az egészségügy és az oktatás javára, elsősorban a gazdaság támogatásának és az állam működési kiadásainak terhére, miközben a költségvetés hiányának csökkennie kell. Tisztelt Ház! Az előterjesztett költségvetési irányelvek két eltérő karakterű költségvetési, koncepciót tartalmaznak. Az egyik: a vállalkozás és lakossági adók csökkentése mellett a fogyasztás terheinek mintegy 2 százalékos növelésével 15 százalék körüli fogyasztói árindexen alapul. A másik: az 1989-es adószintek érintetlenül hagyása mellett 13 százalékos árindexre épít. Mindkét változat minimális követelménynek tekinti, hogy a költségvetés 15 milliárd forintnál nagyobb hiánnyal nem zárulhat. Az első alternatíva, amelyet a Kormány ajánl, több feszültséggel jár, de magában foglalja a gazdasági át-