Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-79
6599 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6600 kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy ez a törvénytervezet most nagy sietséggel az Országgyűlés elé kerüljön. Ennek egyfelől örülhetünk, hogy mégis ide került, másfelől pedig szomorkodhatunk a felett, hogy bár az akkori vezetés egy része támogatta ezt a törvénymódosítást, de az apparátus merevségén, az apparátus ellenállásán megakadt, és hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Művelődési Minisztérium ezt a törvénytervezetet a múlt év végén képviselői javaslat kezdeményezésére elkészítse. Ha a három évet kihasználta volna a Művelődési Minisztérium arra, hogy alaposan előkészítse, vagy még alaposabban előkészítse azt a módosítást, akkor most nem kellett volna olvasnunk a MISZOT levelét, amelyet a minap kaptunk, és amely valamennyi képviselőtársam rendelkezésére áll. A MISZOT levelével egy kérdésben egyet lehet érteni, és ez úgy fogalmazható meg, hogy célszerű lett volna egy szélesebb körű vitát kezdeményezni az oktatási törvény módosításával kapcsolatban. Én azt hiszem, hogy a MISZOT-nak a többi kérdésben nincs igaza. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a miniszter úr hangot adott annak, hogy ez egy első lépés, nem egy új törvény, ez csak egy törvénymódosítás, amely sok tekintetben a három év alatt bekövetkezett tényleges változásokat rögzíti és ilyen értelemben — bár indokolt lett volna az illetékes pedagógusokat bevonni ebbe a vitába — úgy érzem, hogy sokkal fontosabb lesz az elkövetkező új oktatási törvény vitájába bevonni, mintsem ebbe a viszonylag kevés kérdést érintő módosításba. Ennyit a tanulságról, és ennyit a MISZOT leveléről. Örömmel nyugtázom, hogy a bizottság és a minisztérium is akceptálta és átvezette a belváros pedagógusainak néhány módosító indítványát és javaslatát. A bizottsági ülésen részletesen beszéltünk arról, hogy ezt az első lépést nagyon gyorsan követnie kell az előkészítésben egy közoktatási törvénynek, egy új felsőoktatási törvénynek, és egy tudományos, fogalmazhatnék így, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát magában foglaló törvénytervezet előkészítésének. Mind a három törvénytervezetnek automatikusan kapcsolódnia kell egymáshoz. Lényegében majdnem hogy azonos célokat kell távlatilag szolgálnia, és mind a három törvénytervezetet egy nagyon széles körű szakmai vitának kell megelőznie. Azt tehát, amit most a MISZOT kifogásol, pótolni lehet majd ennek a három törvénynek az előkészítésénél. Azt kérem a miniszter úrtól — bár gondolom, hogy az utód foglalkozik majd ezeknek a törvénytervezeteknek az előkészítésével —, hogy ez alatt a rövid idő alatt, amely még rendelkezésére áll, kezdje el ennek a három törvénytervezetnek az előkészítését és végrendeletként hagyja az utódjára, hogy minél előtt készüljön el mind a három törvénytervezet, és mind a három új törvény minél előbb kerüljön be a Parlament plenáris ülése elé. Az is ismert, hogy rendkívül nagy szükség van ezekre az új törvényekre, hiszen nem először beszélünk arról, hogy a Magyarországon belépő generációk iskolázottsága messzemenően elmarad a velünk összemérhető országokhoz viszonyítva. Ez a velünk összemérhető országokhoz viszonyítva körülbelül ötven százaléknáltart. Míg nálunk például az egyetemet, főiskolát végzettek aránya a belépő generációnál tíz százalék körül mozog, addig a velünk összemérhető országokban húsz százalék, vagy jóval a felett van. Ebből sokféle következtetést lehet levonni, majd a jövő iparára, a jövő gazdaságára, a jövő társadalmára vonatkozóan, és nem folytatom tovább. Tehát egy alapvető kérdésről van itt szó, amely — én azt hiszem — a legfontosabb kérdések közé sorolja az oktatást, hiszen köztudott valamennyiünk előtt az is, hogy Magyarország ásványi kincsekben rendkívül szegény. Egyetlen egy dologban vagyunk talán gazdagok: ez az emberi erőforrás. Ha az emberi erőforrást sikerül úgy formálnunk az elkövetkező években, sikerül a képzést, a belépő generációk oktatását, képzését, továbbképzését megoldani mind minőségi, mind mennyiségi szempontból, akkor azt hiszem, hogy ez az egyetlen rendelkezésünkre álló erőforrás jelentheti azt, hogy Magyarország ebből a nehéz gazdasági helyzetből kikerül és sikeresen veheti föl a versenyt a környező államokkal, vagy a velünk összemérhető államokkal. Ehhez persze nagyon fontos az is, hogy ne csak a minőségi és a mennyiségi képzés kérdésével foglalkozzunk, hanem az alkotó tudás megbecsülésével, az alkotó tudás elismerésével is, mert ezen a területen is rendkívül súlyos mulasztásaink tapasztalhatók. Az előterjesztett törvényjavaslat úgy gondolom, a legsürgősebb és a legfontosabb gondok megoldásán részben, vagy egészében segít. így segít például az állami monopólium megszüntetésén, segít olyan vonatkozásban, hogy az egyetemek, főiskolák, és általában az intézmények nagyobb önállóságot kapnak, mint eleddig, segít olyan vonatkozásban is, hogy a Művelődési Minisztériumnak a hatásköre csökken, és ez egyben magában jelenti azt is, hogy egy dereguláció következik be a Művelődési Minisztérium területén is. Tehát nemcsak a gazdasági területen, nemcsak a közigazgatás területén hajtunk végre a mostani parlamenti ülésen deregulációs intézkedéseket, hanem e törvény kapcsán végeredményben közvetett módon végrehajtunk egy deregulációt az oktatás területén is. És ezt sem szabad szó nélkül hagynunk. Természetesen látnunk kell azt is, hogy formai és jogi kereteket biztosítunk ezzel az új törvénnyel, és az igazi változásokra vonatkozó feladatoknak a kimunkálása még várat magára, és ezzel a Művelődési Minisztérium még adós maradt. Ilyen a különböző intézményeknek a felszereltség-javítása, a különböző eszközrendszereknek a biztosítása, ilyen a tudás anyagi elismerése a legkülönbözőbb területeken, már ami az MM hatáskörébe tartozik, ilyen a hallgatók megélhetésének biztosítása, ami egy rendkívül fontos kérdés, persze nemcsak az MM-re tartozik, hanem ebben más tárca is érdekelt. ELNÖK: Képviselőtársaim, lejárt a tíz perc felszólalási idő. DR. GÁGYOR PÁL: Egy mondat, és befejezem. ELNÖK: Tessék visszaadom a szót.
