Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-79
6597 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6598 Nemcsak az egyetértés, hanem az aggodalom is kicsendült a magániskolák létesítésével összefüggésben. Az elhangzottak szerint félő, hogy érvényesülni fog ezen iskolákban a legjobb pedagógusokra gyakorolt elszívó hatás. A tandíjak elit iskolák, elit rétegek kialakulásához vezethetnek. Nehezen képzelhetők el garanciák a tehetséges, de szerény anyagi helyzetű fiataloknak az ilyen iskolákba való jutásához, tehetségük kibontakoztatásához. Változatlanul súlyos gondként fogalmazódott meg az iskolák részéről a demográfiai hullám kezelése, a megnövekedett létszámú gyermekosztálynak az általános iskolákból a középfokú oktatásban való megjelenése, illetve átvezetése. Az országban igénybe vett szükségmegoldások ellenére nehezen küzdenek meg a gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmunkásképző intézetek, szakiskolák a nagy rohammal. Itt már nemcsak tábla, kréta, tanterem, hanem műhelyek és laboratóriumok is kellenek az oktatáshoz. Különös nehézséget okoz a lányok továbbtaníttatása. Több megyében százak és százak voltak kénytelenek az elmúlt évben lemondani általános iskola után az állampolgári jogon biztosított továbbtanulásról. Az iskolákra nehezedő nyomás mellett kell, hogy a plenáris ülésen szóljak — épp úgy, mint a bizottságban — arról is, hogy a szakmai végzettséggel kikerülő fiatalok iránt csökkent a munkahelyek érdeklődése. A gazdasági életünkben meglévő komoly bizonytalanságok érzékeltetik hatásukat a szakképzésben. Egyre több vállalat mondja vissza képzési lehetőségeit a szakmunkásképzők felé. Egyrészről tehát növekszik a nyomás az iskolákra a megnövekedett létszámú korosztály megjelenése miatt, másfelől csökken az igény a képzett munkaerőre. Van, aki sarkítottan úgy fogalmaz: az iskolák munkanélkülieket „termelnek napjainkban. A kialakult helyzetben egyre jobban magukra maradnak az iskolák a beiskolázási, elsősorban helyszűke miatti gondjaikkal, a szülők és gyerekek pedig a továbbtanulási szándékukkal. Komplex kérdésként merült fel a bizottságban az iskolák pénzügyi ellátottságának, valamint az irányítás kérdése, ugyanis a szűkülő költségvetési lehetőségek miatt növekedtek az iskolákat fenntartó helyi tanácsok gondjai is. A Parlament által fennen meghirdetett oktatási prioritás nem jelentkezik az oktatás mindennapjaiban, nem érezhető az iskolákban. A normatív finanszírozás általában szűkös ellátást biztosít a helyi tanácsoknak, és így azt továbbhárítani kényszerül az iskolákra, az oktatás kiemeltsége ellenére mégiscsak megrövidülnek az iskolák. Bizonytalanná válik az általános iskolák megújulása és az, hogy a közpéfokú intézmények meg tudnak-e felelni a fokozott követelményeknek. Emiatt az is természetessé kell hogy váljék, hogy a helyi tanácsok nem érdekeltek a területre kiterjedő középfokú iskolázatásban. Nem érdekeltek abban, hogy a szűkebb régióra, netán a megyére kiterjedő új szak indításának a gondjait magukra vállalják, az anyagi konzekvenciákkal ennek érdekében megküzdjenek. Ezekhez hasonló okok miatt nem feladatuk a helyi tanácsoknak kollégiumok fejlesztése, diákotthonok építése. E körülmények alapos megfontolás tárgyává kell hogy tegyék a távoli jövőben a középfokú iskolák jelenlegi kettős irányítása fenntartásának a kérdését. Az ellentmondás nagy az ilyen iskolákat fenntartó helyi tanácsok és a szakma irányítását végző megyei, fővárosi tanácsok között. Arról most nem kívánok szólni, hogy a 15—18 éves fiatalok háromnegyed részét magukban foglaló szakképző intézetek nagy hányada vergődik az igazi, jó gazda hiányában. Nem alakult ki általában rangos szakmai, országos vezetés. Aggodalom hangzott el a bizottságban az iskolák és a vállalatok kapcsolatának a megingása, gyengülése, esetenkénti megszakadása miatt. Szükségesnek látszik legfelső szinten foglalkozni e kérdéssel, hogy a jövő szakemberei középszintű képzésének igényes folyamata ne alapjaiban rendüljön meg. Behatóan foglalkozni kell majd a felnőttoktatás helyzetével akár általánosan képző, akár szakképző intézményektekintetében. Az e szintekhez jól illeszthető, az előterjesztésben célul kitűzött felsőfokú felnőttoktatáspolitikai reform is sokszor mostohán kezelt területe nélkülözhetetlen része kell, hogy legyen a művelt jövő országa formálásának. E gondolatok jegyében fogadta el a kulturális bizottság a törvénytervezetet és ajánlja azt a tisztelt Háznak is elfogadásra. (Taps.) ELNÖK: A törvényjavaslathoz eddig Boros László, dr. Földy Ferenc és dr. Horn Péter nyújtott be módosító javaslatot, amelyet a kulturális bizottság 625. számú javaslata tartalmaz. A módosító indítványokra való tekintettel általános és részletes vitát kell tartanunk. Az általános vitát megnyitom. Dr. Gágyor Pál képviselőtársunknak adok szót, Budapest, 13. választókerület. DR. GÁGYOR PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A miniszter úr bevezetőjében említette, hogy három évvel ezelőtt tettem meg azt a javaslatot, hogy az oktatási törvényt módosítani kell. Akkori beszédemben részletesen indokoltam, hogy miért vált ez szükségessé, indokolttá. Ezt nem szeretném most megismételni, hiszen gondolom, valamennyien emlékszünk rá. Rendkívül nagy jelentőségűnek tartom ennek az oktatási törvénynek a módosítását még akkor is, — ha teljesen egyetértek a miniszter úrral abban —, hogy ezt első lépésnek kell tekinteni, nem többnek. Ez az első lépés azonban nagyon fontos és nagyon lényeges lépés előre, és azt a megtorpanást, amely ezen a területen tapasztalható volt, sikerül ezzel feloldani. Ez a törvénytervezet, amely előttünk van, mind jogi, mind formai szempontból megszünteti azokat a gátakat, amelyek akadályai voltak az oktatás erőteljesebb fejlődésének. A módosítás fontos, nagy jelentőségű, ezért én a magam részéről természetesen támogatom. Egy tanulságot azonban legyen szabad itt elmondanom, mielőtt tovább folytatnám a gondolatot. Mint a miniszter úr is mondta, ez a törvényjavaslatmódosítási kérelem három évvel ezelőtt hangzott el az Országgyűlés falai között, és három évnek kellett eltelnie, meg jónéhárry politikai és miniszteri változásnak