Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-79
6595 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6596 A határozattervezet felsorolja azokat az egyetemeket és főiskolákat, amelyek Magyarországon léteznek. Itt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem még az eddigi nevén szerepel. Az egyetem kérése az, hogy a miniszter az expozéban szóljon arról és kérje az Országgyűlést, járuljon ahhoz hozzá, hogy a felsorolásban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem helyett Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem szerepeljen. Tisztelt Képviselőház! Köszönöm, hogy ennek az oktatási törvénynek egyáltalán a napirendre kerülését megszavazták és kérem, hogy ezt a módosítási javaslatot elfogadni szíveskedjenek. (Taps.) ELNÖK: Felszólalásra következik Fehér Tibor, a kulturális bizottság előadója. FEHÉR TIBOR, a kulturális bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! A kulturális bizottság sokoldalúan vizsgálta a közoktatás és felsőoktatás helyzetét, elemezte átformálódó társadalmi viszonyaink között a nevelés és oktatás helyzetét, törvényi feltételrendszerét. Összevetette a módosított Alkotmányunkat, új törvényeinket az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény előírásaival. Úgy találta, hogy most, az államháztartásról, valamint az önkormányzatokról szóló törvénytervezet előkészítésénél, a többi törvénnyel való sokoldalú egyeztetésének időszakában valóban nem lett volna okos dolog az előterjesztettnél nagyobb távlatokban gondolkodó tervezet készítése, elsietett megformálása. Ehhez már nem nemzeti kerekasztal, hanem egy olyan új Parlament és új Kormány kell, amely felelősen képes előrelátni több választási ciklust az oktatás területén is, szem előtt tartva a nemzet európai integrációs törekvéseit és azok követelményrendszerét. Más szavakkal: a bizottság is szükségét érzi annak, hogy bár körültekintően, de változtatni kell a közoktatás több évtized alatt megmerevedett rendszerén, struktúráján, azt oldva, és átgondoltan hozzányúlni a korszerűsítés igényével a nevelés és oktatás tartalmához. Gondoskodni szükséges a magyar oktatás különböző szintjeinek a korábbinál lényegesen hatékonyabb működtetéséről. A kulturális bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi törvényt három, a közoktatással, a felsőoktatással és a tudományos kutatással foglalkozó törvénynek kell majd felváltania. Az előttünk fekvő előterjesztésről a bizottság megállapította, hogy a módosítás elvei valóban korunk szükségszerűségein nyugodva, csak ott javasolnak változtatásokat, ahol azok elengedhetetlenek, amelyeket az idő napjainkban meghaladott. A bizottságban kibontakozott vitában a tagok a saját tapasztalatok mellett meglehetősen széles körű információra támaszkodva fejtették ki véleményüket. A középpontban döntően a felsőoktatás és a középfokú oktatás kérdései álltak. A módosító javaslatok egy kivétellel az egyetemi és főiskolai oktatást érintették. Céljuk lényegében a felsőoktatás tekintélyének, rangjának növelése, az egyes intézmények működésének hatékonyabbá tétele. Gondolok itt dr. Földi Ferenc, BorsodAbaúj-Zemplén megyei képviselőtársam előterjesztéseire és a felsőoktatási intézmények tanácsainak összetételére vonatkozó bizottsági előterjesztésre. A módosítási tervezetek részben támogatásra találtak a tárca vezetése részéről is. A köz- illetve középfokú oktatással csak egy módosító javaslat foglalkozott, Boros László budapesti képviselőtársunké. Azonban e terület gondjait többen is behatóan vizsgálták. E módosítási elképzelés ellenében többségi szavazattal a miniszteri indoklást fogadta el a bizottság. A vitában számos kérdés merült fel a közoktatás feltételeinek biztosítása tárgyában olyan vonatkozásban, hogy meddig tart az állam által vállalt feladat? Mi az iskolák teendője akkor, ha a tantermekre, eszközökre, gépekre, műszerekre vonatkozó követelmények, tantervi előírások nem teljesülnek? Ha a fenntartóknak anyagi gondjaik vannak, és nincs olyan termelő, esetleg szolgáltató szövetkezet vagy vállalat a közelben, amely meg tudja, illetve meg kívánja osztani az oktatás, a képzés gondjait? E kérdés különös súllyal merült fel a középfokú szakoktatási intézmények gyakorlati oktatása szervezésében, fejlesztésében, de jelentkezik az általános iskolák egy része leromlott állapotának helyreállítása intézésében is. Ezzel a témával az 5. § (1) bekezdés foglalkozik. Ugyancsak vitára adott okot a közoktatás ingyenességének ügye a 6. §-ban. Felmerült a gondolatcsere során „térítésmentesség" szóhasználat elképzelése. Az ingyenesség fogalma ugyanis számos pedagógus szerint nincs pontosan definiálva, így félreértésekre adott, illetve adhat a továbbiakban is okot. A szolgáltatások köre a közoktatásban eddig nem került egzaktul körülhatárolásra, dráguló életkörülményeink között pedig ez nem közömbös. Igen sok pedagógus véleményére alapozva egyes bizottsági tagok támadták a tankötelezettségi kor 1985-ös oktatási törvény szerinti megfogalmazását. A 16 éves kornak limesként való meghatározása nagyszámú, jószándékú, elsősorban szakmunkásképző intézetet hoz lehetetlen helyzetbe. Sok 15—16 éves fiatal nem tud, illetve nem is akar az iskolai képzésbe bekapcsolódni. Tevékenységük a segítő szándékú pedagógusi ráhatások ellenére morálisan rombolja az iskolai nevelőmunkát, fékezi a törekvőket. E szabályozás fenntartása évenként több ezer fiatal iskolai kényszerhelyzetének fenntartását segíti elő. A jövőre vonatkozóan megfogalmazódott a tankötelezettségi kor úgy is, hogy a ,,nyolcadik osztály befejezéséig, de legkésőbb 16 éves korig" tartson. Az iskolák gazdasági önállóságát lehetővé tevő paragrafus egyértelmű helyesléssel találkozott. Nagy jelentőségű szakasza a törvénymódosításnak az a része, amely a speciális szakiskolák fogalmi meghatározását bővítette a korábbihoz képest. Lehetősége nyílik ezáltal — ahogy a bizottság latolta — gyenge képességű, alacsony felkészültségű fiataloknak, hogy képzettséget, képesítést szerezzenek gyengébben kvalifikált munkakörök betöltésére. Ez az új lehetőség reményt kelthet sokakban arra, hogy eredményesen dolgozzanak falusi gazdaságokban, háztartásokban és másutt az életük során.
