Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6573 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6574 jam: mindenki másképpen csinálja. Mi is tehetjük tehát a legjobb meggyőződésünk szerint. Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság elnöki jogintézményének három legfontosabb kérdésköre a következő. Mindenekelőtt az, hogy a köztársasági elnök miként nyeri el tisztségét. Másodszor, az elnök jogköre. Harmadszor pedig az elnök viszonya a Parlamenthez és a Kormányhoz. Az Alkotmány módosítási javaslatom csak az első témakörre vonatkozik. Természetesen kimondhatjuk etekintetben is, hogy nincs egyetlen, vagy abszolút jó megoldás, az adott országban kialakult közjogi helyzettől, a történelmi tradícióktól és természetesen a konkrét politikai, hatalmi viszonyoktól függ, hogy melyik megoldás illeszkedik leginkább az adott állam közjogi intézményrendszerébe. A Magyar Köztársaság elnökének megválasztása tehát nemcsak a jogi racionalitás alapján ítélendő meg, hanem az átmenet konkrét politikai helyzetét, a pártpolitikai erőviszonyokat és a potenciális jelölteket egyaránt figyelembe kell venni. Alkotmánymódosító indítványom lényegileg három kérdéskört érint. Először az elnök közvetlen és titkos választását, másodszor a választás időpontját és a beiktatás idejét, végül pedig, hogy az alkotmánymódosítást még a jelenleg működő Parlament fogadja el. Hadd kezdjem a 3. ponttal véleményem kifejtését, mert úgy^ érzem, javaslatomnak ez a legneuralgikusabb pontja. Úgy gondolom az Alkotmánybíróság kötelező értelmezése után semmilyen jogi akadálya nincsen annak, hogy a jelenlegi Parlament módosítsa az Alkotmányt a javaslatom szerint. Ez az egész ügy lényegileg politikai megfontolást igényel. Ezek között figyelembe kell venni midnenekelőtt azt, hogy a választási kampány kellős közepén vagyunk. Figyelembe kell venni — és ezt ne minősítésként fogadják tőlem, csupán a közhangulat tolmácsolásaként —, hogy a jelenlegi Parlament társadalmi legitimitását a legtöbb politikai erő kétségbe vonja, s hogy ez a Parlament önértékelési és politikai szerepzavarba került. Végül figyelembe kell venni azt is, hogy a köztársasági elnök választásának módja pártpolitikai és hatalmi kérdés is, és ez kétségtelenül érzékenyen érintheti a versengő politikai erőket. Márcsak azért is, mert teljesen eltérő a jelöltállítás és a megválasztás rendje, logikája és hatalmi környezete a köztársasági elnök Parlament általi vagy közvetlen megválasztása esetén. Úgy gondolom azonban, hogy a választások után alakuló új Parlament — bármilyen hangzatos, magabiztos nyilatkozatok hangzottak is el az elmúlt napokban,— ma még „sötét ló," amit senki sem ismer. A pártok csakis a választások utáni, a konkrét parlamenti hatalmi erőviszonyok alapján tudnak pártpolitikai szempontból állást foglalni abban, hogy számunkra melyik megoldás a kedvezőbb. Ezen bizonytalanságok miatt, azaz kizárólag politikai megfontolások alapján akár azt is mondhatnám, a jelenlegi Parlamentben nem szerencsés előterjeszteni az alkotmánymódosítást. A politikai megfontolásoknak azonban van másik oldala is. A bizonytalansági tényezők — értsük ez alatt: valódi erőviszonyok a választások alapján — szinte bizonyossá teszik azt, vagy ezek ellenére is bizonyosra vehető, hogy az új Parlamentben többpárti, törékeny koalíciójú, erős ellenzéki politikai frakciók ellensúlyával küzdő Kormány fog működni. E labilis kormányzás elensúlya lehet a nép által hitelesített köztársasági elnök. Ellenkező esetben, ha a Parlament által választott elnöki modell funkcionál, az elnök személye —, amely mögött ugyanúgy a politikai csatározások fémjelzik az eredményt, tehát megválasztását, mint a Kormány esetében —, nos ebben az esetben a megválasztott elnök nem igazán tudja a semleges hatalmi erőt képviselni az alkotmányos kormányzás védelmében. S tegyük hozzá, hogy az Alkotmány módosításához szükséges kétharmados többséget — s ebben már kezdünk hasonlítani a jövő Parlamentjéhez — nyilvánvalóan nehezebb lesz elérni az utánunk jövőknek. Ha a Parlament választ elnököt, persze annak is megvan a maga előnye. Ebben az esetben kétségtelenül jobban kidomborodik az elnök személyének kompromisszumos jellege, mivel már a jelöltállítás, de a megválasztás is a Parlamenten belüli meghatározó pártok megegyezésétől függ. Ennek következtében az elnök kapcsolata a pártokkal feltehetően közvetlenebb lesz és kölcsönösen nagyobb kompromisszumkészséget tanúsítanak. Ugyanakkor a hatályos jogszabályok szerint a mai gyenge jogkörű köztársasági elnök szerepe tovább gyengül, a parlamenti pártok jelölése és választásos megegyezése következtében. A közvetlen választás pedig erősíti az elnök függetlenségét, mivel nem a Parlamenttől kapja megbízatását. Növeli politikai presztízsét és társadalmi legitimációját, mivel hatalma közvetlenül a választópolgároktól ered. Az elnök jogköre — mint említettem — a jogszabályok alapján gyenge, ezért nem kell tartani attól, hogy túl erőssé tenné a közvetlen választás. Ugyanakkor ez a megoldás azzal az előnnyel is jár, hogy megnő a jelöltek kiválasztásának köre. Tisztelt Ház! Végezetül, csupán röviden, hadd térjek ki a népszavazásra és az ott feltett első kérdésre, no meg az Alkotmányra. A magam vállalt politikai tisztessége mondatja velem: tavaly októberben a kormányzat és a Parlament is — ez utóbbi az első kérdés alá írt magyarázatával — azon az állásponton volt, hogy az elnökválasztás ideje és módja korrelációban van. Ez tartalmilag még akkor is igaz, ha eltekintek a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon született megállapodások kissé ellenszenves és nem éppen etikus, ám kétségkívül profi módon történt megtorpedózásától. A választópolgárok tehát ennek alapján azzal a tudattal szavazhattak tavaly novemberben, hogy bár az időpontra szavaznak, de az elnökválasztás módjára vonatkozó jogkövetkezmények tudatában. Am a választópolgárok több mint 40 százalékában egyáltalán nem alakult ki ilyen tudat, mivel el sem ment szavazni. A részt vevő 58 százaléknál pedig a sokféle, egymásnak ellentmondó és részben megtévesztő manőverek miatt nem alakulhatott ki tiszta kép. ,,6101". Kukorelli István alkotmányjogász találó megállapítása szerint ez lett politikai közéletünk kétségtelenül nagyon szerény töbséget mutató irányítószáma.