Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6571 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6572 Kormány előterjesztésében, hanem folyamatosan megtárgyaljuk azt a három törvényjavaslatot, amely az Alkotmány módosítását érinti. Tehát először a honvédelmi bizottság előterjesztését, utána Király Zoltánét, és akkor a jogi bizottságnak ezt kiadjuk, hogy egységes szerkezetbe foglalja és erről holnap reggel fogunk határozatot hozni. A három alkotmánymódosításra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása után pedig a családi pótlékról szóló törvényjavaslattal és az oktatási törvény módosításáról szóló törvényjavaslattal folytatjuk majd a munkát, szünet nélkül egy elnökváltással. Most rátérünk a következő napirendi pontra, a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló újabb törvényjavaslat megtárgyalására. A törvényjavaslat a honvédelmi bizottság önálló indítványa, amelyet képviselőtársaim kézhez kaptak. A bizottság részéről a törvényjavaslat előterjesztője Kovács Mátyás képviselőtársunk, őt illeti a szó. KOVÁCS MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! A nemzetiségek képviseletéről szóló alkotmánymódosításához képest lényegesen kisebb horderejű kérdésben kérem a tisztelt Ház egyetértését a honvédelmi bizottság nevében. A hovédelmi törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat vitája során ismételten felmerült a bizottság ülésén a Magyar Néphadsereg nevének megváltoztatására irányuló javaslat. Sebők János képviselőtársunk felvetésére a honvédelmi bizottság egyhangúlagjavasolja az Országgyűlésnek a Magyar Néphadsereg nevének megváltoztatását Magyar Honvédségre. Véleményünk szerint a névváltoztatás, a honvédség név használata kifejezi a magyar fegyveres erők védelmi jellegét és jobban illeszkedik történelmi hagyományainkhoz. Bizottsági indítványként javasoljuk, hogy az Alkotmányban és a honvédelmi törvényben a Magyar Néphadsereg megnevezés helyett értelemszerűen mindenütt a Magyar Honvédség megnevezés szerepeljen. Ezzel kapcsolatos indítványunkat képviselőtársaim írásban 632-es szám alatt megkapták. Tisztelettel kérem javaslatunk támogatását, mellyel a honvédelmi miniszter is egyetért. — Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. — Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslathoz eddig módosító javaslatot senki nem terjesztett be, ezért módunk van arra, hogy az általános és a részletes vitát együtt folytassuk le. Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván hozzászólni a törvényjavaslat vitájában? (Senki.) Jól látom, hogy hozzászólási szándék nincsen? Ezért a vitát lezárom. Ami jelen esetben azt jelenti, hogy nyilván válaszadás sincsen. Tehát rátérhetünk a következő napirendi pontunknak a tárgyalására. (Közbeszólás: Nincs határozathozatal?) Nincs határozathozatal! Mondottam, hogy együtt hozunk határozatot a három alkotmánymódosításról holnap reggel, egységes szerkezetbe foglalt törvényjavaslatról fogunk dönteni. Az újabb alkotmánymódosításra vonatkozó törvényjavaslat előadója Király Zoltán, őt illeti a szó. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Ház! Bár kissé foghíjas a terem, deremélem, hogy mondandóm azért meghallgatásra talál a Parlament többsége által. Magyarországon lassan százötven éves tradíciója van a parlamentarizmusnak. Nem véletlen, hogy 1946-ban az akkori l-es törvénnyel is ezt a kormányzati rendszert vezették be. Ilyen történelmi előzmények után lett politikai vita tárgya 1989-ben az „erős" vagy „gyenge" köztársasági elnöki intézmény. Vannak persze törekvések az elnöki köztársaság bevezetésére is, ahol a köztársasági elnök személyében gyakorolja a végrehajtó hatalom teljességét, a Kormány csak az elnök amolyan segédszervezete és a Parlamentnek sem tartozik felelősséggel. Ebben az értelemben erős elnök Ezt a megoldást azonban a politikai pártok hazánkban elvetették most. A Kerekasztal állásfoglalása egyértelmű volt. Vissza kell állítani az 1946. évi köztársaság törvény jogi megoldásait, azaz parlementáris köztársaságot kell létrehozni, s az elnök helyét, szerepét és hatáskörét ennek megfelelően kell szabályozni. A Nemzeti Kerekasztal 1989-ben tehát kimondotta a köztársasági elnök Országgyűlés útján való megválasztását az 1946. évi törvénynek megfelelően. Ugyanakkor ez a pártközi politikai értekezlet kimondotta azt is, hogy ha a köztársasági elnököt az általános országgyűlési választások előtt választanák meg, akkor ne az 1985-ben megválasztott Országgyűlés válasszon, hanem ezen egy alkalomból, általános választással az állampolgároktól kapja megbízatását. Ezt a megegyezést a Szabad Demokraták Szövetsége nem fogadta el, és a népszavazás útján megvétózta. A népszavazás más témákkal együtt ebben döntött, vagyis, hogy az általános országgyűlési választások előtt legyen-e köztársasági elnök választás, vagy sem. Az eredmény minimális többséggel az előrehozott választást elutasította. Úgy tűnik tehát, hogy hazánkban is, mint leendő parlamentáris köztársaságban érvényesülhet a történelem azon általános rendje, hogy az elnöki rendszerben helyet foglaló köztársasági elnököt a nép választja, mint például Franciaországban, míg a parlamentáris rendszerekben a képviselet. Csakhogy: nézzük meg, mennyire általánosítható mindez az európai demokráciákra nézve, amelyhez mi magunk felzárkózni kívánunk. Nos, Írországról nincs ismeretem. Svájcot pedig eleve atipikusnak tekinthetjük témánkat illetően. Az európai parlamentáris demokráciák többsége monarchia. Király vagy királynő az állam feje Angliában, Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban és Svédországban, Dániában, Luxemburgban és Norvégiában. Közvetlenül a nép választ elnököt Franciaországban, Ausztriában, Portugáliában, Finnországban és Törökországban. Közvetett, tehát az elnök parlamenti megválasztása mindössze három országban gyarkorlat, ám ezek közül kettőben, Olaszországban és a Német Szövetségi Köztársaságban kétkamarás, tehát a miénktől eltérő Parlament működik. A mienkhez hasonló egykamarás parlamentként csupán Görögországban választanak államfőt, azonban minősített többséggel. Az első fordulóban és a másodikban kétharmados, a harmadik fordulóban háromötödös többség szükséges, és ha ezután sincs az országnak elnöke, akkor föloszlatják a Parlamentet. A példákat csupán azért sorjáztam, hogy a korábbi pártmegnyilatkozásokkal szemben érzékeltetni tud-