Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6499 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6500 a kérésre adott válaszban, hanem azt adja ki annak a szervnek vizsgálatra, amelyiket véleményem szerint az Országgyűlés ezért hozott létre, az Állami Számvevőszéknek. ELNÖK: Képviselőtársaim! Az interpelláló nem fogadta el a választ. Volt egy javaslata is, én mindenképpen megszavaztatom azt, hogy az Országgyűlés elfogadja-e az államtitkár válaszát. Államtitkár úr szólni kíván? Parancsoljon. DR. KUNOS PÉTER: Csak annyit, hogy ennek az új tanácsi szabályozásnak éppen az a lényege, hogy ne legyen a Pénzügyminisztériumnak, senkinek se, beleértve a minisztert és az államtitkárt, arra lehetősége, hogy szubjektív alapon pénzt adjon. Szubjektív alapon — ahogy ön mondta, kijáró képviselőknek. Köszönöm szépen. ELNÖK: Parancsoljon, képviselő úr! DR. LÁSZLÓ BÉLA: Én nem a pénzügyminiszterhez, hanem a Minisztertanács elnökéhez adtam pont azért az interpellációmat. ELNÖK: Képviselőtársaim! Az interpelláló képviselő nem fogadta el a választ. Igen, Gál Zoltán államtitkár úr kér szót. DR. GÁL ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Ha ma úgy alakult, hogy államtitkároktartsanak össze, Kunos kollégát segítve, hadd tájékoztassam a tisztelt Országgyűlést, megyei tanács elnöke az interpelláció tárgyában a miniszterelnökhöz fordult. A miniszterelnök úgy rendelkezett, hogy a három érintett tárca, a Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és a Belügyminisztérium a kérdést vizsgálja meg. Ez a vizsgálat még nem fejeződött be. Esetlegesen ez támogatja azt a javaslatát képviselő úrnak, hogy ebben a kérdésben az Országgyűlés még ne döntsön. Erre tekintettel kellene a döntést elhalasztani, és nem pedig a Számvevőszéknek átadni a témavizsgálatát. ELNÖK: Képviselőtársaim! A következőképpen teszem fel a kérdést: Egyetértenek-e azzal, hogy az Országgyűlés ebben a tárgyban most ne döntsön? Kérem, szavazzunk! (Megtörténik.) (Igen: 167, nem: 28, tartózkodás: 9) Köszönöm szépen. Az Országgyűlés úgy döntött, hogy ebben a tárgyban most nem döntünk. Rózsa Edit képviselőtársunk interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez, a 14. életévüket be nem töltött személyek utazási valutaellátásának, ezzel összefüggésben a jogszabályalkotásról szóló 1987. évi 11. törvény 1. §-a második bekezdése érvényesítése tárgyában. Az interpellációra Bartha Ferenc az MNB elnöke írásban adott választ, amelyet 575 számmal kaptak meg képviselőtársaim. Most Rózsa Edit képviselőtársamat illeti a szó. RÓZSA EDIT: Köszönöm szépen, és még mielőtt az interpellációra rátérnék, szeretném felhívni a figyelmet az ügyrendre, hogy egy képviselő akkor kérheti, hogy az interpelláció tárgyában ne döntsön az Országgyűlés, ha az interpellációját visszavonja. Amennyiben ezt fenntartja, a Parlamentnek dönteni kell, hogy elfogadja-e vagy sem. Tehát még mielőtt elkezdeném, a képviselőtársamnak nyilatkoznia kellene, hogy az interpellációt visszavonja vagy fenntartja. Amennyiben fenntartja, szavazni kell. ELNÖK: Képviselőtársunknak igaza van, visszatérünk rá. Parancsoljon! RÓZSA EDIT: Relatíve könnyű helyzetben vagyok, mert képviselőtársaim 577. számon megkapták a Magyar Nemzeti Bank elnökének válaszát az interpellációmra. Amennyiben ezt figyelmesen áttanulmányozták, ebből következtetni lehet az interpellációmra. Ezért időtakarékosság miatt is csak nagyon röviden szeretném felhívni a következőkre a figyelmüket. Interpellációm célja, hogy a jogszabályalkotásról szóló 87. évi 11. törvény 1. §-ának (2) bekezdése érvényesítve legyen. Ez a következőt tartalmazza, hogy alacsonyabb szintű jogszabály, jelen esetben utasítás, nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal, az interpellációmban szereplő minisztertanácsi rendelettel. A következőről van szó kedves képviselőtársaim. A Kormány rendeletet alkotott a belföldiek utazási valutaellátásáról. Ennek a rendeletnek az értelmében a 14. életévüket be nem töltött kiutazók részére egy naptári évre 50 USA dollár vagy annak megfelelő konvertibilis fizetőeszköz vásárolható. Ennek ellenére a Magyar Nemzeti Bank egy belső utasításában — és ez is érdekes mindenesetre, hogy egy belső utasításban, annak ellenére, hogy az állampolgárok széles körét érintő szabályok nem történhetnek egy belső utasításban — a következő rendeletet alkotta, illetve utasítást adta ki, hogy a 14 éven aluli személy abban az esetben sem veheti fel az 50 USA dollárnak megfelelő valutát, amennyiben erre a törvény által a Minisztertanács rendelete által jogosult. Ez a következőkben foglaltatik: A zárórendelkezésben szerepel, hogy 1989. november 20-tól igénybe veheti a valutáját, aki 86-ban vagy azt megelőzően vásárolt a turistaellátmánya terhére fizetőeszközt, valamint az, aki turistaellátmányát még nem vette igénybe. Ennek ellenére a Magyar Nemzeti Bank belső utasítása szerint az a 14 éven aluli személy sem vehette igénybe, aki ebben a rendeletben jogosult lett volna arra, hogy felvegye az 50 USA dollárnak megfelelő fizetőeszközt. Annyiban érdekes a helyzet, miután ezt az interpellációmat még tavaly beadtam, hogy esetleg szóbeli válaszában a Magyar Nemzeti Bank elnöke, vagy talán a pénzügyminiszter-helyettes vagy államtitkár arra is utalhat, hogy ez tulajdonképpen megoldódott egyszerűen azért, mert 1989, 1990. január l-jével véget ért. Ennek ellenére a két jogszabálynak, két rendeletnek az ellentmondására szeretném felhívni a figyelmet, és ennek az ellentmondásnak a feloldását kérem a továbbiakban is. Ezzel előrevetítettem, hogy az írásban kapott választ nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen.