Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6491 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6492 ELNÖK: Valószínűleg rosszul hallják képviselőtársaim. Az államtitkár úr nem vehetné kezébe a mikrofont? Próbálja meg. DR. KUNOS PÉTER: Tehát Hellner képviselő úrnak igaza lenne, hogy ha itt most betétről lenne szó, de ez nem betét, hanem a nevében is benne van, hogy letét. Ebből következően a kamat feltételeit is másképp kell meghatározni, mint egy bankbetétnek. Ennek a letéti rendszernek az a sajátossága, s mi tulajdonképpen azért tartjuk ezt most, a jelenlegi helyzetben fenntarthatónak, mert olyan a helyzet az autópiacon, mint amilyen, tehát hiánypiac van, és éveket kell várni ahhoz, hogy valaki autóhoz jusson. Ha mi ezt a sorbanállás komolyságát is mutató letétet felszabadítanánk, akkor mindenki ide helyezné a pénzét, tehát nem a bankba bankbetétként, hanem mindenki ebbe a letétbe. Véleményem szerint az egy feltételezés, hogy nem fog felemelkedni a tartós betét kamatszintje, a bankok közötti verseny hatására, — a letéti kamat, hanem valahol, annál alacsonyabb szinten fog megmaradni. Nekem az a meggyőződésem, hogy itt és most nem arra kell törekednünk, hogy ezt a mértéket a bankbetétekhez illetőleg a bankbetétek kamatához közelítsük, hanem arra kellene törekedni, hogy mielőbb ezt a letéti rendszert meg lehessen szüntetni. Teljesen világos, hogy ha ma megtennénk, akkor mindenki feliratkozna igénylőként és ennek megfelelően megsokszorozódna a gépkocsira várakozók száma. Kérem szépen, ez egy piacidegen elem, mi ezt elfogadjuk, és várjuk majd a képviselő úr javaslatait arra nézve, hogyan lehetne mielőbb ezt a letéti rendszert megszüntetni. Annak ellenére, hogy nem tartjuk jónak a letéti rendszert, a Kormány úgy döntött, ahogy a képviselő úr is elmondta: 14 százalékot, tehát a mai látraszóló betétnek megfelelő kamatot elszámolhat az ezzel foglalkozó pénzintézet azok számára, akik letétben tartják, illetve letétbe helyezik a következő időben az autóvásárlásra fordítandó pénzüket. Itt az a javaslat — hajói értem —, hogy a kétlépcsős, vagy háromlépcsős rendszert egylépcsős váltsa fel, tehát az egyéves, vagy kétéves időszakra is a látraszóló betét legyen a felső határ. Szeretném elmondani, hogy mi közgazdaságilag és pénzügyileg megalapozottnak tartjuk azt, hogy a hasonló időtartamra lekötött betéti kamatnál 25 százalékkal legalább alacsonyabb legyen, de legalább 25 százalékkal, a letét után fizetendő kamat, és ez a javaslat ellentétes vele, és további, a költségvetésben nem tervezett, körülbelül egymilliárdos kihatással járna. Egyébként a tisztelt képviselőket arra szeretném emlékeztetni, hogy amikor a költségvetést az elmúlt év decemberében előterjesztettük, akkor számoltunk már azzal — mint ahogy Hellner képviselő úr is mondta —, hogy valamelyest közelítünk a letéti kamatokban a betéti kamatokhoz, ennek a kihatását számításba vettük, de további egymilliárd forinthoz — azt hiszem — a költségvetési törvény módosítása nélkül nem tudunk hozzájárulni. Még egy dolgot szeretnék elmondani. Ez a 25 százalékos különbség, amelyről az előbb beszéltem, a legkisebb különbség, amely még a letétet meg tudja különböztetni a betéttől, és kérem a képviselőktől, hogy egy ilyen kockázatos lépést, amely 3 milliárd forint költségvetési kihatással is járna abban az esetben, ha felemelkedne a kamatszint a tartós betétek kamatszintjére, ne fogadjon el. Az eredeti javaslatra tértem most vissza: a kamatok felszabadítására. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem dr. Hellner Károly képviselőtársamat, hogy elfogadja-e a választ? DR. HELLNER KÁROLY: A választ nem tudom elfogadni. Az előbbiekben megindokoltak alapján kompromisszumos megoldásként tudom elfogadni a 14 százalékos jelenlegi helyzetet, de az első és második esztendőre ezt a további korlátozást nem tudom elfogadni. Amikor ezekről a letéti kamatokról szó volt és számítás volt, nem tudom, hogy a 25 százalékos gépkocsi-áremelés figyelembe lett-e véve, és ez éppen elég nagy terhet jelent a befizetőknek és a piaci viszonyokhoz valóban kezdünk hozzájárulni; örömmel tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat monopóliuma megszűnt. A kereskedelmi miniszter időközben adott ki engedélyt más forgalmazó cégnek, csak az a szépséghibája ennek a döntésnek, hogy azok soronkívül jutnak gépkocsihoz, és nem abban a sorszám-rendben, amit a kormányzat vállalt akkor, amikor az egész letéti rendszert bevezette. Ezért a választ nem tudom elfogadni. A választ a képviselő nem fogadta el. Kérdem az Országgyűlést: elfogadja-e az államtitkár válaszát? Kérem szavazzunk. (Megtörténik.) Köszönöm. Kimondom a határozatot: a miniszteri válasszal az interpelláló képviselő és az Országgyűlés nem értett egyet. Ezért kiadom a terv- és költségvetési bizottságnak. Juhász Ferenc képviselőtársunk interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez a személyi jövedelemadóról szóló 1988. évi VIII. törvénnyel módosított 1987. évi VI. törvény 4. §-a (2) bekezdése érvényesítése tárgyában. Juhász Ferenc képviselőtársamat illeti a szó. Hozzáteszem, hogy 573. számon a pénzügyminiszter úr írásos válaszát megkapták képviselőtársaim. — Parancsoljon képviselő úr! JUHÁSZ FERENC: Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kisvállalkozók bevitt vagyona tárgyában nyújtottam be interpellációmat. Ez a téma már többször szerepelt e Ház falai között az adótörvények vitájában, Sasvári József képviselőtársam törvénymódosító javaslatot nyújtott be, és magam az adótörvények vitájában kezdeményeztem pontosítást, korrekciót. Sajnos, ez nem történt meg. Ez késztetett arra, hogy ismét szóljak, interpelláljak a pénzügyminiszterhez ebben a témában. Elnézést, ha hivatkozom sok törvényre, de szeretném, ha pontosan hangozna el. A személyi jövedelemadóról szóló 1988. évi VIII. törvénnyel módosított 1987. évi Vi. törvény 4. § szerint nem minősül jövedelemnek a vállalkozásba befektetett vagyoni érték a vállalkozásból történő kivonáskor. Ezzel ellentétes megítélésem szerint a Pénzügyminisztérium hivatkozott állásfoglalása 33745/89. V Főo.: ,,Az 1988. évben be-