Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-78
6477 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6478 említem a következőket: a minisztériumban már elkészültek a tervek arra, hogy a rendőrkapitánysággal nem rendelkező városi települések — tervszerűségnek és a rendelkezésre álló forrásoknak megfelelően —, kapitányságokat kapjanak. A következő hetekben fogjuk ezt jóváhagyni ezzel az intézkedéssel sok város jogos gondja megoldódik. Ebbe a körbe tartoznak a kisebb településeknek, tehát falvaknak, községeknek az igénye is. Ezek alacsonyabb szintű rendőri szervet igényelnek. A kérések jogosságát nem vitatva, természetesen ezeket az igényeket csak az anyagi és létszámlehetőségek függvényében tudjuk teljesíteni. Ehhez kapcsolódva jegyezném meg továbbá, hogy egy szervezetépítési elképzelés szerint szeretnénk olyan rendőri szerveket létrehozni, amelyek az eddiginél komplexebben tudnánk kiszolgálni a lakosságot. Ez azt jelenti, hogy a közrendvédelmi feladatok mellett bizonyos bűnüldözési és igazgatásrendészeti feladatokat is fel tudnának vállalni. Ezzel bizonyos mértékben decentralizálva az eddigi hatásköröket, a lakossághoz közelebb kerülne a rendőrség hatáskörébe tartozó sokfajta ügynek az intézése. Jelentem még az Parlamentnek — erről ugyan nemrég volt szó — hogy a megszüntetett belső biztonsági szolgálat költségeinek és látszámának bizonyos részét is a közrend, a közbiztonsági, a bűnüldöző állomány megerősítésére használjuk fel. Amennyiben — én legalább is bízom benne — sikerül olyan megoldásokat kialakítani, a nemzetbiztonsági szolgálat átszervezése során fel lehet szabadítani olyan anyagi forrásokat, amelyeket szintén a közrend és a bűnüldözés erősítésére tudunk felhasználni. Ezenkívül a minisztérium rendelkezésére álló lehetőségeken belül - és itt gondolok gépkocsira, hírközlő eszközökre — folyamatosan építgetjük le a felsőbb szinten leülepedett és ma már feleslegesnek mutatkozó ilyen infrastruktúrát és azt folyamatosan a közvetlen végrehajtó szolgálat rendelkezésére bocsátjuk. Kérem a tisztlet Országgyűlést, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps.) ELNÖK: Kérdezem interpelláló képviselőtársamat, elfogadja-e a választ? DR. VODILA BARNA: Elfogadom a választ azzal, hogy kérem az őrsök visszaállítását tartsák napirenden, mert ez a lakosságnak nagyon komoly igénye. ELNÖK: Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a választ? Szavazzunk erről. (Megtörténik.) A választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés is elfogadta. Berecz János képviselőtársunk interpellál a belügyminiszterhez a választási ajánlószelvények nyilvánossága tárgyában. Berecz Jánost illeti a szó. BERECZ JÁNOS: Elnökúr! Tisztelt Ház! Az ország Házában sok szó esett arról, hogy szabad választásokra készülünk. A szabad választásokat nemcsak az jellemzi, hogy több párt és több politika mérkőzik sok jelöltei, hanem az is, hogy teljes mértékig biztosított a szavazás titkossága. Erre mi bevezettük a választójogi törvényben egy olyan módszert, amely szerint írásban, nyiltan, aláírással és személyi számmal ellátva ajánlást kell tennünk. Ez akkor is izgalmat váltana ki, ha viszonylag nyugodt légkörben készülnénk a választásra, de Vodila Barna képviselőtársam is mondta, hogy terjed a félelem és bizonytalanság. Ezért rendkívül fontos a választópolgárok számára, hogy mi lesz ezen céduláknak, ezen szelvényeknek a sorsa. Nem nagyon bíznak választókerületemben abban, hogy nem lehet ezekkel visszaélni, és esetleg később győztes képviselők nem használják-e fel fenyegetésre is ezeket a cédulákat. Ezért kérdezem a Belügyminisztériumot, mit tervez annak érdekében, hogy rendeltetés szerűen használják fel a cédulákat, és utána milyen biztosítékok lesznek arra, hogy senki se fenyegetésre, se visszaélésre nem használhatja fel ezeket a cédulákat. ELNÖK: Az interpellációra dr. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár válaszol. Övé a szó. DR. GÁL ZOLTÁN belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Válaszom nagyon egyszerű lehet. Nevezetesen Dauda képviselő úr önálló indítványa, — amelyet talán Önök már megkaptak —, és a választójogi törvény módosítására vonatkozik. Éppen a szóvá tett kérdésben, — vagyis ezeknek az ajánló szelvényeknek a jelölést követően mi legyen a sorsa —, megítélésem szerint részletes, pontos és precíz, korrekt megoldást tartalmaz. Ha Önök ezt elfogadják, a javaslatot az igazságügy-miniszterrel együtt támogatjuk. Két mondatot azonban még engedjenek meg. Maga ennek a rendszernek a kérdése. A politikai egyeztető tárgyalásokon meglehetősen hosszú vita folyt itt a választójogi törvény előkészítése kapcsán, hogy hogyan tudjunk két — egymásnak azért némileg ellentmondó — igényt teljesíteni. Az egyik az, hogy egy ki nem alakult politikai rendszerben teljesen áttekinthetetlenné válhat bizonyos szervezetek jelenléte a választási kampányban. Jogos politikai igény volt az, hogy csak azok a szervezetek jelenhessenek meg a választási kampányban valós politikai szereplőként, amelyek mögött valamifajta társadalmi támogatás áll és ez bizonyítható, ellenőrizhető. Ennek a módja ez a bizonyosfajta ajánlószelvény. Ahhoz, hogy valaki jelölt lehessen 750 szelvényt kell összegyűjtenie. Meglehetősen nagy vita folyt, hogy ez hogyan történjen? Szóba jött, hogy aláírással, közhiteles helyen lehessen igazolni — lehet vitatkozni azon, hogy melyik lett volna a jó és azon is, hogy mennyire jó ez a jelenlegi renszer. Amikor a felek ezt elfogadták, nyilvánvalóan más politikai hangulattal számoltak a választások konkrét időszakában. Nagyobb volt a békesség a tárgyalásokon résztvevő felek között. A tárgyalófelek azt gondolták, hogy ez a légkör lesz jellemző a választásokra, a választási kampányra is. Ma azonban a helyzet megváltozott és ebben a helyzetben vetődik fel elsősorban az ajánlószelvénynek ez a problémája. Ami a titkos szavazást illeti: mennyire van összhangban, mennyire nem. A régi rendszerben is megkérdő-