Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6479 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6480 jelezhető volt a titkos szavazás, hiszen ott is nyíltan szavaztak a gyűléseken az emberek a jelöltállítás során. Akkor teljesen más volt a politikai szituáció, ez a kérdés akkor nem volt igazán kérdés. Befejezésül — talán egy kicsit megelőzvén a tárgyalásra kerülő anyagot, én úgy gondolom, hogy Berecz képviselő úr problémájára a beterjesztett önálló indítvány megfelelő választ fog adni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Az az önálló indítvány, amelyre az államtitkár úr utalt, még nincs döntésre érett állapotban. Nagyon reméljük, hogy délután már Önök elé kerülhet. Kérdezem Berecz János képviselőtársamat, hogy egyetért-e az elhangzottakkal? (Berecz János: Ebben az esetben rendben van!) Kovács Lászlóné ezzel kapcsolatban kér szót? (Igen.) Öné a szó! KOVÁCS LÁSZLÓNÉ: Köszönöm elnök úr a szót. Ezen ajánlási szelvények gyűjtésével kapcsolatban szeretnék Önöknek öt mondatot mondani. Képviselőtársaim! Ha az elektronikus és írott sajtóban elhangzottak mind igazak, hogy készpénzért, vásárlási utalványért zsarolással, fenyegetéssel szedik az ajánlási cédulákat, akkor az így megszerzett ajánlási szervények mennyiben támasztják alá az általunk elfogadott és oly nagyon óhajtott első szabad választás igényét? Az ország nyilvánossága előtt megkérdezem a különböző pártok és pártszerűen működő szervezetek képviselőit, hogy a nemzeti kerekasztal ajánlása alapján az Országgyűlés által elfogadott választási törvényt, az általuk létrehozott Etikai Kódexet hogyan értelmezik? Aláírásukkal szentesített szabályok rájuk nem vonatkoznak? Törvényen kívül érzik magukat? Akkor végülis már kékcédulázhatunk is. Vajon ezt akartuk mi, ilyen szabad választásokat? Az emberek szemében valóban bizonytalanságot lehet látni, amely megerősíti azt a meggyőződésemet, hogy már a választás első szakaszában többet ártottunk az oly nagyon óhajtott demokráciának és jogállamiságnak, mint amennyit hivatkoztunk rá az elmúlt hónapokban. Felkérem a jelenlévő és a karzaton lévő szervezeteket, pártokat, azok képviselőit, bizonyítsuk be ennek az országnak, hogy a társadalmi fejlődés folyamatában a nemzet és a népfelség bizalmát bírjuk. Ha ezt ezen a választáson nem bizonyítjuk be, akkor semmire sem vagyunk érdemesek. Köszönöm. (Nagy taps.) ELNÖK: Én azt hiszem, hogy maradnunk kellene az interpellációknál és ez azt is jelenti, hogy új vitát nem nyitunk, az interpelláló véleményét és a választ meghallgattuk. Most azt kérdezem Berecz János interpelláló képviselőtársamtól, hogy egyetért-e a válasszal? BERECZ JÁNOS: Egyik mondatom Kovács Lászlóné képviselőtársam által előadottakhoz szól, ugyanis az általa elmondottakat törvény tiltja, aki ilyet követ el az törvénysértést követ el, konkrétan tetten érhető. Az ajánlási cédulára eddig nem volt megfelelő intézkedés — ezért interpelláltam. Természetesen egyetértek Dauda Sándor képviselőtársam sürgősségi indítványával, és ha az ma döntésre kerül, akkor egyetértek; ha nem, akkor kérem, hogy az államtitkár úr mégiscsak mondja el, hogy milyen intézkedést tervez, mert engem elsősorban ez érdekel. ELNÖK: Kérem, hírnök jött és pihegve szólt, hogy negyed óra múlva az önálló indítvány érett lesz a döntésre. Kérdem tehát a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e, elfogadja-e a választ? Kérem szavazzunk erről! (Megtörténik.) (174 igen, 5 nem, 20 tartózkodás.) Az Országgyűlés egyetértett a válasszal. Filló Pál és Nagyiványi András képviselőtársunk interpellál a lakcím-bejelentéssel kapcsolatos visszaélések megszüntetése ügyében a belügyminiszterhez. Kérdem a két interpelláló képviselőt, hogy melyikük kíván szólni? Filló Pál. Öné a szó! FILLÓ PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Egy régi ügyet szeretnék feleleveníteni az Országgyűlés színe előtt. Morvay László budapesti képviselőtársunk 1986-ban feltett egy kérdést a belügyminiszter úrhoz, majd miután nem történt intézkedés, 1987. decemberében interpellált is ebben a témakörben. Sajnos a mai napig érdemi intézkedés a lakcím-bejelentéssel kapcsolatos problémákra nem történt. Éppen ezért Nagyiványi András képviselőtársammal egyetértésben szeretnék néhány szót szólni a lakcím-bejelentéssel kapcsolatos visszaélésekről. Kedves Képviselőtársak! Elsősorban a nagyvárosokban és a fővárosokban okoz ez gondot. Gyakorivá váltak az olyan bejelentkezések, amelyekről a lakás tulajdonosa, illetve bérlője nem szerzett tudomást. Meggyőződésem, hogy ennek a kiszolgáltatott helyzetnek a megszüntetése sürgős intézkedést igényel. Éppen ezért kérdezem az államtitkár urat: tervezi-e a tárca, hogy rövid időn belül megoldja ezt az évek óta húzódó problémát? Köszönöm. ELNÖK: Dr. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár válaszol. DR. GÁL ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Látványos módon is válaszolhatnék az interpellációra, felmutathatnám, hogy itt van a belügyminiszteri rendelet, amely aláírásra vár és remélhetőleg arra a problémára is megfelelő választ ad, amit az interpelláló képviselő joggal feszegetett. Két mondatot azonban mondanom kell. A képviselő maga is utalt rá, hogy egy korábbi és elég régi interpelláció már ezt a problémát felvetette, ehhez képest a látványos akció, — amit nem tettem meg a felmutatással —, kicsit későnek tűnik. Ennek az a magyarázata, hogy az a probléma, amit az interpelláció is tartalmaz, elég bonyolult ahhoz, hogy könnyedén meg lehessen oldani, másrészt rendkívüli módon ütközik az állampolgári érdek és a jó értelemben vett hivatali érdek. Magyarán, az hogy a lakcím-bejelentés legyen egyszerű. Ugyanakkor az igazgatás pontos adatokkal rendelkezzék ahhoz, hogy az állampolgárt el tudja érni, ami szintén állampolgári érdek. Tudjuk, hogy a népesség-nyilván-