Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-78
6471 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6472 hetőség is — itt is és máshol is —, hogy a bérfeldolgozási konstrukció nem vitathatatlan előnyei megoszolhatnak jobban az egész országban. Ezért én úgy gondolom, hogy a kompromisszumra törekvő fenti javaslatok kellő garanciát jelenthetnek az interpellációban jelzett problémák jövőbeli elkerülésére, és ezért kérem a képviselő urat válaszom elfogadására. A mezőgazdasági bizottság megtárgyalta ezt a témát. A képviselő úr ott jelezte, hogy ezekkel a kompromiszszumokkal sem tudja elfogadni, a mezőgazdasági bizottság viszont elfogadta a válaszomat — ezt csak tájékoztatásul jegyzem meg. — Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most dr. Kunos Péter, pénzügyminisztériumi államtitkár válaszol a hozzá intézett kérdésre. DR. KUNOS PÉTER, államtitkár: Tisztelt Képviselők! Ami a Pénzügyminisztériumot érinti ebben az ügyben, az a következő. Az egyik az, hogy bérmunkára vámot nem ír elő — eddig se és a jövőben se. A második, hogy mindenesetre a versenyfeltételek, az azonos versenyfeltételek megteremtése érdekében az export utáni szubvenciót megszüntette. A harmadik pedig, hogy nem kíván beavatkozni semmiféle konkrét vállalati ügybe, és legfőképpen nem fog vállalatok közötti jövedelemcsoportosítással foglalkozni. (Nagy taps.) De ha már szót kaptam, ez jó alkalom, hogy elmondjam: itt valami szörnyű félreértés történt az előbb, amikor Técsi képviselő úrnak megszavazták a mezőgazdasági bizottság állásfoglalása alapján azt az interpellációt, hogy a mezőgazdasági keresetszabályozást eltörlik. Ezt a Parlament elfogadta. Először is a VÁNYA-törvényt kellett volna ehhez módosítani, utána a költségvetési törvényt megtárgyalni, természetesen minden bizottsággal, belevonva a Kormányt, amivel az természetesen neméit egyet. Köszönöm szépen. ELNÖK: Nem halljuk, kérem megismételni. DR. KUNOS PÉTER: Azért mondom most, mert itt Szabó államtitkár úr egyfolytában nyomta a gombot, és nem kapott arra alkalmat, hogy ezt elmondja az interpellációhoz kapcsolódva, amit neki címeztek. Azért mondom most. ELNÖK: Kérem szépen akkor ugye, ez egy másik dolog, ha óvást emel a döntés ellen a Kormány, akkor szíveskedjék ezt előterjeszteni, és akkor újra előveszszük, a februári ülésszakon ezt a témát. De most egy döntésen túl vagyunk, én, még egyszer nem térek erre most vissza. (Zúgolódás a teremben.) Kérem szépen az interpelláció kapcsán kérnek itt néhányan szót. Ezen interpelláció kapcsán? Kérdem Bozsó Jánosnét, Kovács Andrást és természetesen azután Técsi Lászlót. Ezen interpelláció kapcsán kért szót tehát Bozsóné? Nem. Véletlenül nyomták meg a gombját. Igen. Tehát akkor Kovács Andrást kérdezem meg, egyetért-e a válasszal, illetve válaszokkal? KOVÁCS ANDRÁS: Talán nem elég egyszerűen kijelentenem: nem értek egyet, mert csúsztatást érzek a dologban. Elsősorban Kunos államtitkár úr részéről. A kérdés az volt, hogy adtak-e? Ugyanis ő azt mondta, hogy nem kell. Én tudom, hogy az elmúlt esztendőkben mindig kértek és hogy a Pénzügyminisztérium nagyon nehezen adta meg az engedélyt a vám elengedésére. Tehát a kérdés nem az volt, hogy kell-e, hanem, hogy adtak-e? A másik dolog: amit Szabó államtitkár úr elmondott, az benne van a válaszban. Ez semmit nem változtatott azon a tényen, hogy a jugoszláv inflációt begyűrűztetjük Magyarországra. Kunos államtitkár úr azt mondta: nem akar a piaci viszonyokba beavatkozni. Ezek nem piaci viszonyok! Ez azt jelenti, hogy a magyarországi árakat védjük, vagy szeretnénk védeni, a belső élelmiszer-piaci árakat szeretnénk védeni azzal, hogy nem engedélyezzük a cukoriparnak a megfelelő világpiaci árak elérését. A jugoszláv cukoripar ezt megteheti. Én nem tudom, milyen piac az, amikor az egyik fél zsákban fut. Ezért még egyszer hangsúlyozom: a válasszal nem értek egyet, nem tudom elfogadni. ELNÖK: Ez a lényeg. Tehát képviselőtársunk nem ért egyet a válasszal. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a választ? Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik.) (Igen: 95, nem: 56, tartózkodott: 68 szavazat.) Kérem. A miniszteri választ az Országgyűlés többségi szavazattal elfogadta. (Zúgolódás a teremben.) Kérem. 43 százalékot látok, 25, 31, igen. Helyes a közfelkiáltás! Nem fogadta el. Nézzék el nekem, az ülést levezető elnök is tévedhet. Gondolom, hogy elég gyakran. Tehát nem fogadta el, ezért visszautalom a mezőgazdasági bizottságnak újravizsgálatra a témát. Kérem, döntött az Országgyűlés! Nem adok szót. Kérem szépen, mélyen tisztelt Kovács képviselőtársunk fogadja el az Országgyűlés döntését, és véleményét fejtse ki újra a mezőgazdasági bizottság előtt. Ez a téma visszajő ide. Döntés született. Kérdem az Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy adjunk szót? Nem. Tessék megnyomni a gombot, mert így nem értek semmit. Igen, avagy nem, szavazzunk erről. (Megtörténik.) (Igen: 113, nem: 88, tartózkodott: 8 szavazat.) Tehát adjunk szót. Kovács András képviselőtársamé a szó. KOVÁCS ANDRÁS: Miután több téma van benne, szeretném, hogyha a terv- és költségvetési és a kereskedelmi bizottság is megtárgyalná, miután itt piaci kérdésekről is szó van. Köszönöm szépen. ELNÖK: Egyetértek a javaslattal, tehát kiadom, visszaadom az interpellációt a mezőgazdasági bizottságnak, kérve a terv- és költségvetési, valamint a kereskedelmi bizottság közreműködését az interpelláció véleményezésében. Most Kunos Péter államtitkár úr válasza miatt 2 percre, de nem tovább, visszaadom a szót Técsi képviselőtársunknak.
