Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6461 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6462 is elhangzottak, ezeket véleményezésre kiadom a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak. A szünetben tartson ülést a bizottság: azon vegyenek részt a bizottsági tagokon túl a beterjesztő képviselők. Az ülést a jogi bizottság a főemelet 37—38-as teremben tartsa meg. Most szünetet tartunk. Húsz perc szünet következik. (Szünet: 10.24—10.52 — Elnök: Horváth Lajos) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, szíveskedjenek helyet foglalni, folytatjuk munkánkat. Mindenekelőtt tisztelettel köszöntöm Robert Bourassa urat és kíséretét, kanada Quebec tartományának miniszterelnökét. (Nagy taps.) Kívánok neki és kíséretének eredményes tanácskozást és kellemes magyarországi benyomásokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Tartsunk ismét létszámellenőrzést. Szíveskedjenek az igen gombot megnyomni. (Megtörténik.) Az egyszerű többséghez éppen, hogy határozatképesek vagyunk. Tisztelt Országgyűlés! Igaz ugyan, hogy tegnap este az Országgyűlés már szavazott a képviselőjelöltek állami támogatásáról szóló országgyűlési határozattervezetről, de a szavazás után Sarlós István képviselőtársunk egy újabb, megfontolásra érdemes dologra hívta fel a figyelmünket, nevezetesen arra, hogy a pártok ésjelöltek részére az állami támogatást mindenképpen a mostani ülésszakon lenne célszerű megszavazni, mivel a választási eljárás kellős közepén tartunk már. Sarlós képviselőtársunk indítványozta azt is, hogy jelöljük meg a határozatban az összeg felhasználását, vagyis, hogy mire fordíthatják ezt a jelöltek. Úgy vélem, hogy e tekintetben a válaszadási törvény azon kitétele irányadó, miszerint költségvetési támogatás csak dologi költségekre fordítható, és most átadom a szót dr. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár úrnak. DR. GÁL ZOLTÁN belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! A tegnap elmondottakhoz képest ebben a témában sok új információt nem tudok adni. Megpróbálom azonban az előterjesztés melletti érveket némileg rendszerbe szedve elővezetni és meggyőzni Önöket arról, hogy ennek az előterjesztésnek az elfogadására szükség van. Szeretném azonban mindjár azt is hozzátenni, hogy a Kormány helyzete ebben a kérdésben némileg ellentmondásos, hiszen közvetlen érdekei ehhez nem fűződnek. Az érdekek elsősorban a szabad választásokkal kapcsolatosak, ennyiben természetesen a Kormány is érdekelt a témában. Ami a javaslat jogi alapját illeti, a tisztelt alelnök úr is utalt éppen előbb arra, hogy ezt a kérdést a választójogi törvény rendezi, ami szerint támogatást kell adni. Ezt indirekt módon mondja ki a törvény, de a szövegből egyértelműen kiderül. Tehát ha az Országgyűlés nem óhajt támogatást megszavazni a pártoknak, illetőleg a jelölteknek, akkor a választójogi törvény ezzel kapcsolatos szabályát ki kell iktatni a törvényből. A másik: a mérték. A költségvetés 450 millió forintot tartalmaz választási költségekre. Ezt a 450 millió forintot szánt az Országgyűlés a költségvetés elfogadásakor az ez évben tartandó választásokra, hiszen a képviselőválasztások mellett minden bizonnyal ebben az évben még sort kell keríteni a tanácstagi választásokra is. Ez a 450 millió forint magában foglalja a pártok, illetőleg a jelöltek támogatására szánt összeget is. Hogy most miért százmillió forintot javasolunk elfogadni? Ennek oka, a tavalyi politikai egyeztető tárgyalásokon résztvevő pártok, szervezetek és a tárgyalásokon résztvevő kormányzati szervek képviselői között létrejött hallgatólagos megállapodás. Egyes pártoknak, vagy jelölteknek szánt összeg nagyságrendjére a következőket tudom mondani. Ma még a pontos szám meghatározhatatlan. Körülbelül négyezer körül lesz a jelöltek száma. Ha a Parlament létszámát nézzük és ha azzal számolunk, hogy mondjuk tíz párt esetleg mindenhol indít jelöltet, országos listát is —, ennek a realitása megvan —, akkor 4 ezer körül mindenképpen lesz a jelöltek száma. Az egyes jelöltekre jutó összeget megkapjuk, ha százmilliót elosztjuk, majd ezzel a 4—5 ezer között jelöltszámmal. Ez ötezerrel számolva, durván azt jelenti, hogy egy jelöltre 20 ezer forint esik. Ami a nagyságrendet illeti, ez a százmillió forint az 1990. évi állami költségvetés 17 ezrelékét teszi ki. Végezetül a kérdésnek a politikai tartalmához kapcsolódva teszek néhány megjegyzést. Végig a rendszerváltás, a parlamenti demokráciára való áttérés folyamatának visszatérő gondja volt az úgynevezet esélyegyenlőség. Ez az esélyegyenlőség természetesen itt a hónapok folyamán változott. Voltak szervezetek, amelyek korábban jobb helyzetben voltak, később pozíciójuk anyagiakat is tekintve gyengült, másoknál pedig fordított folyamat játszódott le. A legkülönbözőbb forrásokból rendelkeznek szervezetek a választási kampányhoz anyagiakkal. Ennek az elszámolási módját és a forrásokat is ellenőrizhető módon a párttörvény, illetőleg a választási törvény rendezi. Ez bizonyos értelemben vonatkozik a független jelöltekre is, hiszen egy-egy független jelölt mögött állhatnak szervezetek, állhatnak vállalatok, tehát így Kovács Mátyás érvei alapján a független jelölteknek is módjuk van — mondjuk — arra, hogy ne vegyék igénybe ezt a támogatást, mint ahogy a pártok számára is ez a lehetőség megvan. Az a korrekt, eljárás — és ez felel meg az európai normáknak, — ha az állami költségvetés tisztességesen, egyenlő módon a jelölt-állítás arányában biztosít fix forrásokat a kampányhoz. Enélkül valóságos esélyegyenlőségről nem lehetne beszélni. A helyzet politikai oldalát is mérlegelve javaslom, az előbb említett másik két érvre is ismételten utalva —, a tisztelt Országgyűlésnek, aberterjeszett javaslat elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Megkérdem, kér-e szót valaki? Kovács Mátyás, Komárom és Esztergom megye 4. számú választókerületéből. KOVÁCS MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mivel személyes megszólítást is kaptam, azt gondolom, hogy kötelességem reagálni az