Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6449 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6450 és joga van megtudni ennek a népnek, hogy kiknek a bűnei következtében kell neki ezt átélnie és elszen­vednie. A Parlament politikai frakcióinak vezetői megtár­gyalták ezt a két javaslatot. Az a vélemény alakult ki, hogy a vizsgálóbizottság a Parlamentben jelenlévő po­litikai frakciók képviselőiből alakuljon meg, az elnöke független képviselő legyen, tagjai legyenek a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Szocialista Párt, a Sza­bad Demokraták Szövetsége, a Néppárt, a Semleges Csoport, a Magyar Szocialista Munkáspárt parlamenti frakciójának küldöttei. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kört ne csak az or­szágos vezetők esetére mondjuk ki, hanem igenis a fe­lelősségi körben legyenek benne a megyék vezetői, le­gyenek benne azok a despoták, akik terrorizálták a né­pet ezekben az évtizedekben, és akik miatt különlege­sen sokat szenvedett a magyar nép. Igenis legyenek benne ebben a körben. Tehát én szükségesnek tartom, hogy a megyei MSZMP első titkárok és titkárok feltét­lenül essenek bele a vizsgáltak körébe, a megyei taná­csok elnökei, helyettesei és titkárai essenek bele, sőt: a parlamenti ülés kezdetekor itt beszélgettünk néhány képviselőtársammal és azt kérik mindenhonnan az em­berek, hogy a városi első titkárok is számoljanak el. Tisztelt Országgyűlés! Mi így fogalmaztuk meg, hogy tulajdonképpen mit is kell megvizsgálnia ennek a bizottságnak? Azt kell megvizsgálnia, hogy aki az átla­gosnál magasabb javadalmazásban részesült, vagy az átlagosnál jobb vagyoni helyzetbe jutott funkciója kö­vetkeztében, az adjon számot! Úgy érzem, ez nagyon fontos kérdés és tisztelettel kérdezem elnök urat, hogy szabad-e Kovács képviselőtársamnak, aki tegnap fel­szólalt, egy kérdést feltenni, mert a felszólalását köve­tően mindenki azzal jött hozzám, hogy tulajdonképpen ki is tartotta ezt a felszólalást, hogy ő eláll attól, hogy a független, vagy az egyéni képviselőket támogassák. Kérdezem Kovács Mátyást, megfelel-e a valóságnak, hogy ő volt az oroszlányi MSZMP első titkár? ELNÖK: Pillanatnyi türelmet kérek. A témára visz­szatérünkegy másik napirend során. Kérem, hogy ak­kor tegye fel képviselőtársunk ezt a kérdést. DR. EKE KAROLY: Köszönöm szépen. Addig is Kovács Mátyás képviselőtársam gondolkozzon ezen. (Derültség és taps.) ELNÖK: Tamás Gáspár Miklós felszólalása követ­kezik, Budapest 14. számú választókerületéből. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Tisztelt Ház! Támoga­tom Raffay Ernő képviselőtársam törvényjavaslatát, de ezért még nem szólaltam volna fel. A bizottsági tárgya­láson nekünk az volt az álláspontunk, hogy nem egy nevekből álló listát kell felállítani, hiszen ez prejudi­kálná a későbbi vizsgálatot, hanem valami elvet kell ta­lálnunk és ezt az elvet a bizottság megtalálta bizonyos tisztségek szerint. Az eredeti javaslat szerint fel kellett volna állítani azoknak az embereknek a ,,kulák listá­ját", — amire célzott Hámori Csaba képviselőtársam, akik az országot állítólag tönkretették. En azt hiszem, hogy a törvényjavaslat jelenlegi állapotában, Hámori Csaba képviselőtársam aggályai nem annyira indokol­tak. Ennek ellenére azt szeretném mondani, hogy Ma­gyarország pillanatnyilag Kelet-Európában az az egyetlen hely, ahol nincsen boszorkányvadászat. Sze­retném, ha ezt a helyzetet megőriznénk. Ezt nem kí­vánjuk. Senki nem kívánja ebben az országban, aki jó­zanul gondolkodik és aki demokratikus jövőt kíván. Én azt hiszem, hogy valóban a közvélemény nyomá­sa alatt állunk, a közvélemény valóban elszámolást kí­ván. Ennek ellenére, és ezzel együtt — azt hiszem — meg kell őriznünk a józan és törvényes eljárás, a mér­tékletesség eszményét, ugyanis Magyarország a de­mokrácia felé nem forradalmi úton, hanem a reformok útján, nem kataklizmák által, hanem lassan halad. En­nek a helyzetnek vannak előnyei és vannak hátrányai. Az előnyeit használjuk ki — tisztelt képviselőtársaim! Tehát mindenkit szeretnék felhívni arra, hogy ez a vizsgálat ne legyen alkalma semmiféle boszorkányva­dászatnak! Ez egy egyszerű vagyonvizsgálat, korrupci­ós ügyeket feltárhat, de a kollektív felelősség eszméjét felvetni helytelen volna, ezt mi a magunk részéről visz­szautasítjuk. Mi nem személyek ellen harcolunk, mi nem őrségváltást kívánunk, hanem rendszerváltást, ezért pedig meg kell mondani, hogy amennyiben van ebben a társadalomban bosszúvágy, a leszámolás vá­gya, ezzel még bizonyos népszerűtlenség árán is min­den felelős politikai erőnek véleményem szerint szem­be kell szállnia. (Nagy taps.) ELNÖK: Most szót adok Filló Pálnak, Budapest, XVIII. választókerületéből. FILLÓ PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képvi­selőtársaim! Én magam inkább Hámori Csaba indítvá­nyát szeretném önök előtt támogatni — két okból. Az egyik az, hogy az ország közvéleménye valóban azt várja, hogy ha ez a bizottság megalakul, akkor valóban érdemi munkát tudjon végezni. Tehát egyáltalán nem mindegy az, hogy milyen körben végzi ezt a munkát, hogy hány üggyel kell majd foglalkoznia, és hogy mennyit fog tudni elvégezni a megbízatása időtartama alatt. De ez a felszólalásomnak csak az egyik része lenne. Kedves Képviselőtársak! 1988-ban itt az Országgyűlés színe előtt javasoltam először, hogy vizsgáljuk meg a volt vezetők privilégiu­mait, azok felszámolását. Tegnap a jogi bizottság ülé­sén én álltam fel, és egyeztetve a Magyar Szocialista Párt parlamenti csoportjának tagjaival is, javasoltam, hogy a határozattervezetbe kerüljön be a hatos szakasz, tehát hogy az Országgyűlés hívja fel a Minisztertaná­csot arra, hogy mielőbb tegye meg a szükséges intézke­déseket a volt vezetők még meglévő privilégiumszerű járandóságainak megszüntetésére. Egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondták, hogy az ország lakossága elszámolást kíván és nem leszámolást. Ebben a kiélezett politikai hely­zetben, ami a választási kampány egyre inkább fokozó­dó hangulatán is érezhető, nem lehet célszerű, és nem lenne jó, ha a politikai erők személyes leszámolásig vinnék a dolgot, és az sem lenne jó, hogyha hátat for-

Next

/
Oldalképek
Tartalom