Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6427 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6428 mészetesen a vállalatot jelenleg irányító vállalati tanács kezdeményezése megtörtént a minisztérium ill. a kormányzat felé. Köszönöm figyelmüket. (Tips.) ELNÖK: Dr. Marx Gyula, Zala megye 2. számú választókerületi képviselőtársunké a szó. DR. MARX GYULA: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Első mondatomban szeretném hangsúlyozni azt, hogy magam nagyon nagy híve vagyok a privatizálásnak és a vállalati átalakulásoknak. Most mégis arra szeretném kérni Önöket, hogy ne támogassák a Nagykanizsai Sörgyár állami felügyelet alatt álló vállalattá történő minősítésének kérését. Javaslatom indokolásaként kérem, hallgassák meg a kérdéses gyár középszintű vezetői egy csoportjának hozzám intézett levelét. (Olvassa): Tisztelt Képviselő Úr! Az Országgyűlés soron következő ülésének egyik napirendi pontja a Nagykanizsai Sörgyár államigazgatási irányítás alá vonása. Engedje meg, hogy ehhez néhány érdemi észrevételt fűzzünk. A Nagykanizsai Sörgyár 1989-ben elhatározta, hogy vegyesvállalati formában folytatja tovább tevékenységét. Két konkrét ajánlatot kapott, az egyik a vele licenckapcsolatban levő Holsten cégtől érkezett, majd később egy ausztrál üzletember is szándéknyilatkozatot juttatott el a vállalat vezetőjéhez. A Holsten a nyugat-berlini VLB céggel felmérette a Nagykanizsai Sörgyár vagyonát. A felmérés technikai oldalról alapos volt: 170 oldalas jegyzőkönyv készült, de érzésünk szerint messze aláértékelték a gyárat. A vállalat vagyonát 21 milüó DM-ben állapították meg, amelyet végül forgóeszközökkel együtt 33,3 millió DM-ben véglegesítettek. Hasonló eredményű, bár látszólagos vagyonfelmérést végzett az ausztrál VANCON LTD cég is, amely néhány óra alatt a Holsten cég többhetes munkájával szemben fél papíroldalra elférő értékelést adott és az értéket azonos mértékben állapította meg. Mindkét szándéknyilatkozatban szerepelt az a kitétel, hogy ajelenlegi vezérigazgató pozícióját minimum 5 évre biztosítják. Az 1989. december 5-én tartott vállalati tanácsülésen a gazdasági vezetés azzal indokolta az átalakulás szükségességét, hogy a gyár önálló gazdálkodást a jövőben nem tud folytatni, 1990-ben 250 millió forint veszteség várható. A Holsten cég vegyesvállalatra tett ajánlatot, 35%-ban kívánt a leendő részvénytársaságban részt venni. A VANCON egyik ajánlata szerint 100%-kai emeli a sörgyár vagyonát és olyan részvénytársaság alakul, amelyben az ausztrál és a sörgyár egyenlő mértékben lesz tulajdonos. A másik ajánlat alapján 100%-ban megvásárolja a sörgyárat. A vállalati tanács a leghelyesebben döntött: az ausztrál cég első ajánlatát fogadva el, tehát azt, hogy a vállalat vagyonát 100%-kai emelje meg. A vállalati tanács döntését a papír formája szerint az ausztrál cég örömmel elfogadta. Két nap múlva az ausztrál az elfogadott ajánlatát visszavonta, ezt a vállalat vezetői pedig tudomásul vették. Ismét összehívták a vállalati tanácsot 1989. december 8-ára és itt a vállalati tanács határozatát visszavonatták és elfogadtatták a sörgyár 100%-os eladását. Hangoztatták, hogy ez szükséges a jelzett 250 millió forint várható veszteség miatt. Ezt követően az átalakulás részleteiről információt a vállalati tanács tagjai részére többet nem szolgáltattak. A sörgyár az ausztrál céget közelebbről nem ismeri. Nincs bankinformáció. Nem tudni, létező vállalatról van-e szó. Emiatt a dolgozók részéről egyre fokozódott a bizonytalanság érzése, ami névtelen levelek írásához vezetett, és a vezetők ezt a bizalmatlanságot nem tudták eloszlatni. Az értetlenséget tovább fokozta az 1990 január elején közismertté vált tény, miszerint 1989. december 27-én kelt pénzügyminisztériumi miniszterhelyettesi levél szerint a Nagykanizsai Sörgyárat államigazgatási irányítás alá kívánják vonni. A vállalati tanácstagok hangot adtak annak, hogy ezt nem szavazták meg, ezt nem akarták, különösen mert a MÉM egyik főosztályvezetőjének nyilatkozata szerint versenytárgyalást kívánnak tartani a sörgyár eladása érdekében és amelyik külföldi többet ígér, az vásárolhatja meg a vállalatot. Ezeknek adott hangot a sörgyár vezetőihez 1990. január 18-án írt levél ami a válalati tanács ismételt összehívását eredményezte. Ez a vállalati tanács azonban határozatképtelen volt, kevesen jelentek meg a dolgozói képviselők közül. Igaz, hogy a kiértesítések csak egy nappal előbb történtek meg. Időközben kiadásra került egy vállalati előterv, amely 1990-ben 130 millió forint eredménnyel számol, komolyabb likviditási gondok nélkül. A termelési terv az értékesítési tervvel együtt kevésbé feszített, mint 1989-ben. Ez az eredményes, önálló gazdálkodás realitását jelzi. Tudni kell, hogy az 1990-es év a sörgyárban vezérigazgató-választás éve. A bizalmat vesztett vezérigazgatónak kevés esélye lenne az újraválasztásra. Az eladással több tízmillió forint göngyöleghiány is megoldódnék. Ha az ausztrál cég 100%-ban megvásárolja a sörgyárat, nincs arra garancia, hogy előzetes ígéreteit betartja, erre őt, mint tulajdonost nem lehet kötelezni. A leírt fejlesztési elképzelései nem szolgálják egyébként sem a vállalat piaci helyzetének javítását. Közismert, hogy hitelből akarja megvásárolni a sörgyárat, ez cáfolja a fejlesztési ígéreteit. Nincs gazdasági indoka annak, hogy olyan vállalatot, amely önállóan is eredményesen tudott gazdálkodni, államigazgatási irányítás alá vonjanak. Az átalakítást pedig a vállalat saját maga is meg tudja valósítani. Kérjük a képviselő urat, hogy jelen levelünk, valamint a birtokában levő irat alapján szíveskedjen megfontolni a Nagykanizsai Sörgyár államigazgatási irányítás alá vonásának célját és szükségességét. A hallottak után a következőkre szeretném képviselőtársaim figyelmét nyomatékkal felhívni: 1. Jelenleg nincs olyan gazdasági kényszerhelyzetben a Nagykanizsai Sörgyár, hogy annak gyors eladását vagy közös vállalattá alakítását szorgalmazni kellene;