Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6421 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6422 tervezett százmillió forint körüli összeg. Az államháztartási törvényt ma épp annyira fontosnak tartom, mint a Számvevőszék felállítása körüli vitákban, ahol azt javasoltam, hogy a teljes szervezetet majd csak az államháztartási törvény hatályba lépésétől szükséges működtetni, addig egy csökkentett létszámú szervezet működjön. Ez végül így is történik. Nem mondtam tehát azt, hogy a törvény nélkül a Számvevőszék nem dolgozhat. Egyébként a törvény hiányát máris érzékelhetjük a költségvetés újból módosított hiányának jegybanki finanszírozása kapcsán. Tisztelt Ház! Nem hiszem, hogy a képviselői hozzászólásokkal arányosan csökkenthető lenne a Számvevőszék költségvetése, de abban azért bízom, hogy a presztizs szempontok helyett a józan racionalitás fog dönteni. Őszintén remélem azt is, hogy a ma még egyedi esetnek tekinthető részletes elszámolás a következő Parlamentben már nem fog szentségtörésnek számítani. Végezetül a múltkori ülésszakon már felvetett gondolatomra térek vissza, a Számvevőszéket közvetlenül felügyelő testületre. Javasolom, hogy a majdani tervés költségvetési bizottságon belül egy szűkebb létszámú testület közvetlenül foglalkozzon a Számvevőszék kérdéseivel, s megjegyzem, hogy a gyakorlatra épp az elnök úr hozott fel nemzetközi példákat, s tett ilyen irányú javaslatot legutóbbi konzultációnkon. Tisztelt Országgyűlés! Nem-e költségvetés készítőiben, hanem az elnök úr köztiszteletben álló személyében és a költségvetés tárgyalásakor tanúsított nyíltságban megbízva javasolom a költségvetés bértartalékok nélküli elfogadását. Egyúttal remélem elnök úr, hogy a Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetését már nem ugyanazok a munkatársai fogják ellenőrizni, akik ezeket a költségvetéseket készítették. — Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: A szó Dobos Ferencnét illeti, Pest megye 13. számú választókerületéből. DOBOS FERENCNÉ: Kedves Képviselőtársaim! Szeretnék egynéhány gondolatot elmondani a Számvevőszék felállításával, költségvetésével kapcsolatban. Képviselői beszámolómban felvetődött, hogy egyáltalán szükség van-e Számvevőszékre? Újabb hivatal — ez volt a résztvevők véleménye; ösztönösen tiltakoznak minden hivatal felállítása eÚen. A Számvevőszék létrehozásának szükségességéről magam győztem meg a résztvevőket, ma is hiszem, hogy munkájukra a jövőben szükség van. Amikor a költségvetést megkaptam, túlzottnak tartottam a 376 millió forintot, különösen a munkabéreket. A Parlament átdolgozásra visszaadta, most az újabb változat van előttünk. A magam részéről ezt sem tartom reálisnak, a változtatás, a költségek csökkentése minimális, mindössze 30 millió. A munkabér 99 millió összesen, de egynéhány sorral lejjebb 18 millió van tartalék címen feltüntetve, ez kéthavi bérnek felel meg. Néhágy sorral lejjebb 18 millió forint van jutalmazásokra, újabb kéthavi alapbérnek megfelelő jutalomösszegre nyújt fedezetet. Az eredeti javaslat nem változott. Ha arra gondolok, hogy a decemberi ülésen milyen kritikus döntéseket hoztunk a lakosság számára, akkor nem tudom elfogadni Kovács Andrásnak az előbbi mondatait, hogy a Parlament ne legyen olyan kicsinyes, ha a munkabérek megállapításáról van szó. Én azt hiszem, hogy nagyon kemény és nagyon nehéz döntéseket hoztunk decemberben. Összegezve a munkabérekről a véleményemet: túlzottnak tartom. Hagelmayer úr nyilatkozata a tévében bennem erősen vegyes érzéseket váltott ki. Ha a működési, fenntartási költségeket tekintem át, az ember egy nagyvonalú tervezéssel találkozik. Lehetne szerényebb. Kérdésem: egy működő irodahelyiséget kaptak, ennek átalakítási költsége mégis 10 millió 600 ezer forint. Kérdezem: feltétlenül szükséges? A Számvevőszék működésének szükségességével egyetértek, de az a kérésem, hogy a költségeket mérsékeljék, méghozzá jelentősen. Egy sokkal takarékosabb gazdálkodást tudnék elképzelni. — Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Biacs Péter képviselőtársunk hozzászólása következik, Budapest 30. számú választókerületéből. DR. BIACS PÉTER: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az állami vagyonnal gazdálkodás egyre több választópolgár jogos igénye, de nemzeti érdekünk is. Feddhetetlen és megvesztegethetetlen szakembereket kell kiválasztani az Állami Számvevőszék munkatársaivá, magas bérekkel, biztonságot nyújtó jövedelemmel. Helyeslem, hogy az Állami Számvevőszék munkatársai már megkezdték tevékenységüket, vizsgálataikat, ellenőrző munkájukat, anélkül, hogy mi a létszámukat, éves költségvetésüket jóváhagytuk volna. Mi ugyanis bizalmat szavaztunk nekik, ennek az egész intézménynek, amely új a magyar közéletben. Rájuk bíztuk az állami vagyon ellenőrzését, tehát hagyjuk jóvá működésük feltételeit is. Van és lesz is munkájuk, a jelen és a jövő Országgyűlése számára is, a közvélemény megnyugtatását elsődlegesen figyelembe véve. Képviselőtársaim! Dr. Hagelmayer Istvánt idézve: vannak hibás döntések. Nekünk, a magyar Országgyűlésnek is voltak és vannak hibás döntéseink, tán az utóbbi feszített programú üléseinken egyre több, mint korábban. Több képviselőtársammal együtt ilyennek ítélem az átalakulási törvényt, az 1989-es 13-as törvény 30. §-a (4) bekezdésében hozott döntésünket is, amelynek ismételten a törlését javasoltuk. Megítélésünk szerint ugyanis az ingyenes részvényjuttatás leértékeli az állami vagyont, bénítja annak jövedelemtermelő képességét. Kérem az Állami Számvevőszéket, annak elnökét, hogy vizsgálja meg az élelmiszerfeldolgozó ipar állami vagyonát, és következő ülésünkön nyilatkozzon róla. — Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: A vitában több képviselőtársunk nem kért szót, ezért azt lezárom. A határozati javaslathoz dr. Ballá Éva képviselőtársunk élőszóban, majd írásban is módosító javaslatot nyújtott be, ezt véleményezésre ki kell adni a terv- és költségvetési bizottságnak. Azt kérem, hogy tartson a bizottság ülést a főemelet 64-es