Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-77
6423 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6424 számú ülésteremben, azon vegyen részt a beterjesztő Állami Számvevőszék elnöke és a módosító javaslatot tett képviselőtársunk. Kérem, készüljön írásos jelentés a módosításról. Most addig szünetet rendelek el. (Szünet: 15.30-16.24) ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt áttérnénk a következő napirendi pontra, kérem, tartsunk egy létszámellenőrzést. Kérem, szíveskedjenek megnyomni az igen gombot. Kérem, szavazzunk. (Megtörténik.) Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi bizottság és a külügyi bizottság együttesen országgyűlési határozattervezetet készített a Magyar Köztársaság katonapolitikai érdekeinek képviseletéről, a szovjet csapatok hazánkból történő kivonásáról. Az előterjesztést az elmúlt héten 553. szám alatt osztottuk ki Önök között. A határozati javaslatot most vitára bocsátom. Kérdem, ki kíván szólni a vita során. Sebők János képviselőtársunké a szó, Veszprém megye 12. választókerület. SEBŐK JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A két bizottság együttes ülésén decemberben és januárban indokoltam, hogy mi tette lehetővé, sőt miért szükséges, hogy az Országgyűlés foglalkozzon a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok kivonásával. A részletes indokokról szólt kormányelnökünk is az elmúlt héten tett felszólalásában. Sőt azóta már több nyilatkozat is történt. Én az elhangzottakhoz nem kívánok semmit hozzáfűzni, hiszen ezek csak megerősítették a javaslat időszerűségét. Azt azonban el kívánom mondani Önöknek, hogy a javaslat elhangzása után egyesek ezt ultimátumnak minősítették, mások pedig attól féltek, hogy ez gyengíti a szövetséget, vagy éppen sérti a szövetség biztonságát. Nos hát, azóta történt egy és más, amely ezt az állítást, illetve ezt a kétséget megcáfolta. Mindenki tudja, hogy Csehszlovákia Kormánya bejelentette, hogy megkezdi a szovjet Kormánnyal az országában állomásozó csapatok kivonásáról a tárgyalást, sőt a Csehszlovák Néphadsereg vezérkari fónöke már ütemezést is adott, azt, hogy a csapatok felét június 30-ig, a többit pedig december végéig ki akarják vonatni. Hát ha egy Csehszlovákia ezt a lépést megteszi, márpedig azt gondolom, Önök is tudják, hogy éppen Csehszlovákia határán a két szerződés csapatai szinte karnyújtásnyira vannak egymástól, akkor milyen veszéllyel járhat ez Magyarország részéről, ami szintén ismeretes, hogy a mi irányunkban a két szövetség csapatai között szinte védőfalként van egy semleges Ausztria, illetve egy el nem kötelezett Jugoszlávia. Tehát biztonságot semmiféleképpen nem sért, sőt állítom, hogy nem borítja fel az európai erőegyensúlyt sem. Nem volt egységes az álláspont az úgynevezett technikai idő megállapításában. Kompromisszumos megállapodás született, amelyet elfogadtam. De annak ellenére, hogy elfogadtam a kompromisszumot, ki kell jelentenem, hogy én nem kértem és nem kérem a csapatok nagyobb ütemű kivonását, mint amilyen ütemben történt a bevonulásuk Magyarországra 1956 novemberében. (Nevetés és taps.) És ha ezt az ütemet tartják a kivonuláskor is, akkor állíthatom Önöknek, hogy ez a kompromisszumos lehetséges technikai időpont nem 1991, nem ez év vége, hanem sokkal közelebb lesz. Végezetül azt kérem Önöktől, és javaslom Önöknek, hogy hatalmazzuk fel a Kormányt a tárgyalások folytatására és méginkább arra, hogy tárgyalásokat kezdjen az 1957-ben megkötött kétoldalú katonai egyezmény felbontására. Ugyanis erre mindenképpen szüksége lesz a Kormánynak, mert ennek a szerződésnek a felbontását az új Alkotmány, azaz a módosított Alkotmány szerint már az Országgyűlésnek kell majd megerősítenie. Köszönöm a figyelmet, (laps.) ELNÖK: Amint látom, többen nem kértek szót, ezért a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Magyar Köztársaság katonapolitikai érdekeinek képviseletéről, a szovjet csapatok hazánkból történő kivonásáról készült országgyűlési határozattervezetet. Kérem, szavazzunk erről. Az Országgyűlés a határozattervezetet 209 egyetértő és 9 tartózkodó szavazat mellett elfogadta. (Egy nem szavazat.) Következő napirendi pontunk során az országgyűlési képviselőjelöltek állami költségvetési támogatásáról szóló határozattervezetet tárgyaljuk. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény 51. §-ának (2) bekezdése szerint a választási eljárásban a jelöltek költségvetési támogatására országosan fordítható pénzeszköz mértékét az Országgyűlés állapítja meg. A belügyminiszter és a pénzügyminiszter javaslatot és országgyűlési határozattervezetet készített, amelyeket az 571. számú jelentés tartalmaz. Ezt kiosztottuk képviselőtársaim között. Dr. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkáré a szó. DR. GÁL ZOLTÁN belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Bevezetőként csak nagyon rövid indokolást kell mondanom — a pénzügyminiszter nevében is — az előterjesztéshez. Á lényege benne van ebben a rövid előterjesztésben. Csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez a 100 millió forintos nagyságrend, a tavalyi politikai egyeztető tárgyalásokon alakult ki. A másik, amit megjegyeznék: a mechanizmus működése. Amennyiben az Országgyűlés ezt az összeget jóváhagyja, akkor a hivatalos jelöltek számával — a választási szervek által elfogadott jelöltek —, elosztjuk a 100 milliót. Ennek arányában kapnák a pártok — attól függően, hogy hány jelöltet állítottak, a támogatást. A független jelöltek személy szerint kapnák meg ezt az összeget. Megítélésem szerint, helyes lenne most dönteni ebben a kérdésben. A választási kampány hátralevő részében a pártok bizonyos kalkulációt ennek alapján már tudnának végezni. Ez befolyásolhatja kampányuk milyenségét. Köszönöm figyelmüket.
