Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6405 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6406 vonatkozásban sor, 1986-ban többek között az érintett örökbefogadással kapcsolatos rendelkezését is érintve. Engedjék meg csak azért, hogy az érzelmi hurok helyett néhány értelmi momentumra hívjam fel a figyelmet, rekapituláljak az akkori törvénymódosítás indokolásának néhány sorából. „Ebből következően a javaslat a jövőben kizárja, hogy a szülői felügyeleti jogától meg nem fosztott szülő hozzájáruló nyilatkozatát a gyámhatóság pótolhassa. Ez a nyilatkozat, amely a gyermekkel való családi kapcsolat megszűnését jelenti, a szülő legszemélyesebb joga, ettől csak bírói eljárás keretében fosztható meg." Mit akarunk tenni most? Most — amikor a hatalmi ágak szétválasztását, elfogadtuk az alkotmánymódosítással — most akarunk visszatérni az 1952-es családjogi törvényünk rendelkezésére, és kizárólag érzelmi alapon megközelítve, a bíróság munkájának elégtelenségére hivatkozva kívánjuk visszaadni az államigazgatási határozat keretei közötti döntési jogkörbe egy olyan fontos eseményt, egy olyan fontos kérdésnek az elbírálását, ahol még a felszólalók sem vitatták azt, hogy a tényállás felderítése, az egységes joggyakorlat kialakítása mennyire fontos. Bánffy György képviselőtársam arra hivatkozott, hogy a bíróság nem alakított ki egységes joggyakolatot ebben a kérdésben. Akkor én felteszem a kérdést, mi várható a különböző szintű tanácsi apparátusban dolgozó gyámhatósági előadók döntési esetén. Mennyiben lesz ez egységes? Mennyiben biztosítható itt mindaz, amit a bíróság terhére rovunk? Bánffy György képviselőtársam jogi berkekben nyilvánított véleményt, én szeretnék a színház köréből egy példát felhozni. (Derültség!) Kezembe került egy újság, amely azt írja, hogy egy alkalmatlan törvény ugyanúgy megbukhat, akár egy rossz színdarab, gyorsan és látványosan. De a történelem bebizonyította, hogy nem mindig a jó színdarabok buknak meg, egy színdarabot megbuktathat a nézők értetlensége, és megbuktathat a szereplők szándéka. Ha a szereplők úgy döntenek, hogy ezzel a színdarabbal nem tudnak lelkileg azonosulni, és meg akarják buktatni, akkor a világtörténelem legremekebb irodalmi műveit is a bukás szintjére lehet sodorni. Erre — azt hiszem — volt már számtalan példa, s utána a megbukott színdarabokból ismét világklasszisok váltak. Elnézést kérek a kerülőért, de a következőket szeretném ezzel illusztrálni. Amikor az 1986. évi törvény módosítására sor került, óriási ellenzés volt a gyámhatóságok részéről az új törvény e rendelkezésének bevezetése kapcsán. Ez az ellenzés végig, a törvény hatálybalépésének első napjától megnyilatkozott. Azóta hallottunk ellenvetést a rádióban, sajtóban, mindenütt,és már az első időben utaltak arra, hogy ez az új megoldás nem fogja a hivatását és a törvényalkotói szándékának az igazi célját betölteni. Szeretnék a következőkre utalni. Én nem általánosságokban mondok adatot, a Legfelsőbb Bíróságtól áll rendelkezésemre néhány szám. Ebben az évben szeptemberben 47, októberben 55, novemberben 48 ügy érkezett a bírósághoz. Jelenleg az országban elintézetlenül összesen 187 ügy van. Ha tényleg igaz az, hogy több ezer gyermek vár örökbefogadásra, ha tényleg igaz az, hogy ezek a gyermekek valóban olyan sorban vannak, hogy az örökbefogadásuk mielőbbi elintézése szükséges, akkor vajon ki a felelős azért, hogy a bírósághoz nem ezerszámra érkeztek be a kérelmek. A gyámhatóságnak kellett volna azokat a keresetleveleket előterjeszteni, amelyeknek a nagy számából lenni igazolható, hogy igenis sok ilyen gyermek van, aki örökbefogadásra vár, és akinek megvan az örökbefogadó várományos szülője, csak a bíróság lassú munkája miatt nem kerülhet sor erre. Még valamit szeretnék hozzátenni. Azt mondjuk, hogy gyorsítani szeretnénk az eljárást, de mindenki arra utalt, a bírói utat azért ne hagyjuk el, érezvén ennek garanciális vitát. Mi lesz most? Az elsőfokú gyámhatósági határozat ellen államigazgatási úton van fellebbezésnek lehetősége. Majd — miután beiktatjuk legalább ennyi jogot biztosítva a bírósági utat — első és másodfokú eljárás keretében jogosult a bíróság, most már nem a családjogi ismeretekkel rendelkező tanács, hanem a majdani közigazgatási bíróság, fogja első és másodfokon — miután megváltoztatási joga van — az ügyet elbírálni. A négyfokú elbírálás nem lesz gyorsabb, mint az, amit én javasoltam. Miután nem kívánok a részletes vitában még egyszer a 48/a szakasszal kapcsolatos módosító indítványom érdekében felszólalni, itt mondóméi. Magam kompromisszumra kész vagyok, s ezt bizonyítja a módosító indítványom is. Nem azt kívánom kizárni, hogy ne legyen lehetőség a szülői jogtól való megfosztásnak a súlyosabb eseteit elkerülendő egyszerűbb eljárásra, amelyre a 48/a szakasz utal. Vagyis az intézeti nevelt gyermeke esetében ki lehessen mondani az örökbefogadhatóságot akkor is, ha nem fosztjuk meg őket előtte a szülői felügyeleti jogtól, ha a szülő önhibájából a gyermekkel való kapcsolattartási kötelezettségének nem tesz eleget. Önmagában is elég laza ez a tényállás. Képzeljék el, ha ebből kirekesztjük a bírói elbírálás pártatlan objektivitását, ha ezt egyszerű államigazgatási határozatra bízzuk, vajon megnyugtató lesz-e? Valamit szeretnék nagyon halkan elmondani. Igaz, hogy ez egy szerény családjogi törvénymódosítás, de ez most a mai szituációban az alkotmányunk módosítása után akotmányerejű törvénynek minősül, mert alapvető állapolgári, emberi jogot érint. Ennek a módosításnak bármilyen elfogadásához tehát minősített többségű szavazásra van szükség. A módosító javaslatom csupán egy. A 48/a szakasz esetében, amikor a szülői jogtól való megfosztás nélkül csak ezekre az ott felsorolt tényállási elemekre hivatkozással kívánjuk megváltoztatni a gyermekjogi státusát ne államigazgatási döntéssel, hanem bírói döntéssel kerülhessen sor. A felsorolt adatok alapján — meggyőződéssel merem állítani —, hogy ennek a tehertételnek a bíróságok eleget tudnak tenni. Nem vagyok biztos abban, hogy az átalakulás előtt álló, — az önigazgatási törvény meghozatala előtti — tanácsi apparátus a legalkalmasabb és legmegfelelőbb e most bevezetendő jogszabály megvalósítására. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül: Madách szavaival szeretném felszólalásomat zárni. Megbocsájtja