Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6407 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6408 Madách Imre, ha kicsit áfogalmaztam. Pillanatnyilag nem Luciferként de én vagyok a tagadás szelleme, és az Önök egyetértésével egy talpalatnyi egyetértés elég ne­kem hogy sarkából e javaslatot ki tudjam dönteni, mely esetben nem kerülne a módosító indítványommal el­lentétes hivatalos előterjesztés elfogadásra. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, óhajt-e még valaki véleményt nyilváníta­ni az általános vitában; Bánffy György képviselőtársam egyperces kiegészí­tő hozzászólást kért. BÁNFFY GYÖRGY: Ha színdarab ez — tisztelt kép­viselőtársaim —, akkor ez a hasonlat vissza is fordítha­tó. Színdarab az 1986-os törvénymódosításunk. Ez a színdarab pedig — engedtessék meg ezzel a hasonlattal tovább élnem — megbukott. Ezt a darabot sokszáz gyermek sorsa buktatta meg, akiket érintett. Sok száz levélre hivatkozhatom, amelyek hozzám érkeztek az első interpellációm után. Az azokban leírt sorsok buk­tatták meg. Igen tisztelt Horváht Jenő kollegám a csa­ládjog mindenekelőtt valóságra hivatkozott. Ebben tö­kéletesen igaza van. Ez támadhatatlan érv. De milyen család az — mélyen tisztelt képviselőtársaim —, ahol fiatal anyák elszöknek a kórházból mielőtt az ott tölten­dő idő hivatalosan lejárt volna, hogy kibújjanak a fele­lősség alól. Milyen család az a sok száz, vagy ezer kal­lódó, lézengő anyag, akik nem vállalja a legelemibb felelősséget. El kell ismernem a családjog elsődleges­ségét. De ezeknek az elsődlegességét nem tudom elis­merni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársunk nem jelentkezett hozzá­szólásra, az általános vitát lezárom. Kérdezem az Or­szággyűlést, egyetért-e azzal, hogy a törvényjavaslatot részletes vitára bocsássuk. Kérem szavazzunk! (Meg­történik, igen: 227, nem: 8 tartózkodás: 2.) Megállapí­tom, hogy az Országgyűlés úgy döntött, a törvényja­vaslat alkalmas a részletes vitára. Mivel hozzászólási szándékát eddig senki nem jelez­te, megkérdezem képviselőtársaimat, hogy ki óhajt a részletes vitában hozzászólni a törvényjavaslathoz? Nincs. Képviselőtársaim! Mivel a részletes vitában senki nem kért szót, az általános vitában pedig újabb módosító indítvány nem hangzott el, ezért mindkét vi­tát lezárhatom. Megkérdezem, dr. Kulcsár Kálmán mi­nisztert, kér-e szünetet válaszadás előtt? Nem kér. Megadom a szót. DR. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! ,,Színház az egész világ." (Taps.) Nem akarom to­vább folytatni az idézetet, csak azt szeretném mondani, hogy szereplők természetesen minden darabot meg­buktathatnak. Kérdés az, hogy mit szól hozzá a néző­közönség, tetszik-« a darabbal kapcsolatos színészi magatartás, vagy sem. És hogy vajon egyetértenek-e a színészek a darab megbuktatásával? Horváth Jenő kép­viselő úr ugyanis hivatkozik arra, hogy a gyámhatóság tisztviselői kezdettől fogva szemben állnak ezzel a tör­vénnyel. Misem természetesebb tehát, mint hogy elle­hetelenítésére törekszenek. Valószínűleg így van, ha ezt a benyomást szerezte. Nem tudom sem megcáfolni, sem megerősíteni. De hozzátartozik a szereplőgárdá­hoz a bíróság is. A bíróságon nem vettem észre a darab megbuktatására irányuló törekvést, sem azt, hogy mindenáron szerették volna ezt a darabot eljátszani. À megmutatkozó eredmények azonban nemcsak számok­ban fejezhetők ki. Kétségkívül igaz, hogy a gyámható­ságnak van bizonyos közreműködése lehetősége ab­ban, hogy mi kerül a bíróság elé. Az is kétségtelen azonban, hogy a bírói eljárás eredményessége nem­csak a bíráktól, nemcsak a gyámhatóságtól, hanem az abban közreműködőktől is függ. Az az általános ta­pasztalat viszont, hogy éppen azok a szülők, akik a gyermekkel hosszabb ideig nem tartanak kapcsolatot, s ezzel a magatartásukkal is jelzik azt, hogy szülői jog esetleg számukra nem fontos, a bírói eljárásokban sem hiszek a közreműködésre. Nagyon sok esetben a bírói eljárás nem azért húzódik el, mert a bíró „lusta" vagy túlterhelt, hanem sokkal inkább azért, mert a szülőt vagy nem lehet megtalálni, vagy nem jelenik meg az idézésre és folytathatnám a sort. Tehát azt a felróható magatartását, amelyet a gyemekkel kapcsolatban ko­rábban már mutatott, még azzal is tódítja, hogy a gyer­mektovábbi sorsának rendezésében sem működik úgy közre, ahogyan ez elvárható lenne. Természetesen minden embernek joga van a saját gyermekéhez. Még­is megvan az a lehetőség, hogy a társadalom beavatko­zik, sőt valamilyen módon lehetővé is teszi a gyerme­keknek az olyan szülőtől való elvételét, akik nem képe­sek vagy nem akarják biztosítani a családban való nevelésüket, akik tehát nyilvánvalóan és saját hibájuk­ból nem törődnek a gyermekkel. A társadalom tehát a jogrendszeren belül és a jogrendszer segítségével már eleve belenyúl a szülői jog érvényesítésébe. A szülő jog elvi jelentősége viszont a nem gyakorlás ellenére is a jelenlegi jogi szabályozás folytán akkora, hogy meg­akadályozhatja a gyermeknek ténylegesen kedvező helyzetbe való kerülését, vagy pedig lelassíthatja, és pedig pontosan azokban az időszakokban a gyereknek erre a nevelésre leginkább szüksége lenne. Tisztelt Országgyűlés! Itt két jog — tényleg alapvető­nek tekinthető emberi jog — ütközik össze, a szülő mindenáron való joga a gyerekhez, és a gyerek leg­alább ilyen erős, mindenáron való joga ahhoz, hogy belőle a társadalomba normálisan beileszkedő, való­ban boldog ember legyen. Ezt a kettőt tessék mérlegel­ni akkor, amikor dönteni kell. A magam részéről határozottan kijelentem, hogy a legnagyobb mértékben híve vagyok annak, hogy egy jogrendszer harmonikus is, koherens legyen. A legna­gyobb mértékben híve vagyok annak, hogy az alapel­veink, amelyeket elfogadtunk, lehetőség szerint egy­mással összhangban érvényesüljenek a jogrendszer­ben. De ennek a harmóniának és ennek a koherenciá­nak érvényesülnie kell a valósággal való viszonyban is. Kiépítettünk egy csodálatosan szép, elvi alapokon nyugvó, tökéletes jogrendszert, és nem képes a valóság megfelelő szabályozására. Pontosan az ellenkező célt szolgálhatja, mint amelynek érdekében megalkottuk. A valóság és a jog közötti viszony ugyanis külön prob-

Next

/
Oldalképek
Tartalom