Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6407 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6408 Madách Imre, ha kicsit áfogalmaztam. Pillanatnyilag nem Luciferként de én vagyok a tagadás szelleme, és az Önök egyetértésével egy talpalatnyi egyetértés elég nekem hogy sarkából e javaslatot ki tudjam dönteni, mely esetben nem kerülne a módosító indítványommal ellentétes hivatalos előterjesztés elfogadásra. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, óhajt-e még valaki véleményt nyilvánítani az általános vitában; Bánffy György képviselőtársam egyperces kiegészítő hozzászólást kért. BÁNFFY GYÖRGY: Ha színdarab ez — tisztelt képviselőtársaim —, akkor ez a hasonlat vissza is fordítható. Színdarab az 1986-os törvénymódosításunk. Ez a színdarab pedig — engedtessék meg ezzel a hasonlattal tovább élnem — megbukott. Ezt a darabot sokszáz gyermek sorsa buktatta meg, akiket érintett. Sok száz levélre hivatkozhatom, amelyek hozzám érkeztek az első interpellációm után. Az azokban leírt sorsok buktatták meg. Igen tisztelt Horváht Jenő kollegám a családjog mindenekelőtt valóságra hivatkozott. Ebben tökéletesen igaza van. Ez támadhatatlan érv. De milyen család az — mélyen tisztelt képviselőtársaim —, ahol fiatal anyák elszöknek a kórházból mielőtt az ott töltendő idő hivatalosan lejárt volna, hogy kibújjanak a felelősség alól. Milyen család az a sok száz, vagy ezer kallódó, lézengő anyag, akik nem vállalja a legelemibb felelősséget. El kell ismernem a családjog elsődlegességét. De ezeknek az elsődlegességét nem tudom elismerni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársunk nem jelentkezett hozzászólásra, az általános vitát lezárom. Kérdezem az Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy a törvényjavaslatot részletes vitára bocsássuk. Kérem szavazzunk! (Megtörténik, igen: 227, nem: 8 tartózkodás: 2.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés úgy döntött, a törvényjavaslat alkalmas a részletes vitára. Mivel hozzászólási szándékát eddig senki nem jelezte, megkérdezem képviselőtársaimat, hogy ki óhajt a részletes vitában hozzászólni a törvényjavaslathoz? Nincs. Képviselőtársaim! Mivel a részletes vitában senki nem kért szót, az általános vitában pedig újabb módosító indítvány nem hangzott el, ezért mindkét vitát lezárhatom. Megkérdezem, dr. Kulcsár Kálmán minisztert, kér-e szünetet válaszadás előtt? Nem kér. Megadom a szót. DR. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! ,,Színház az egész világ." (Taps.) Nem akarom tovább folytatni az idézetet, csak azt szeretném mondani, hogy szereplők természetesen minden darabot megbuktathatnak. Kérdés az, hogy mit szól hozzá a nézőközönség, tetszik-« a darabbal kapcsolatos színészi magatartás, vagy sem. És hogy vajon egyetértenek-e a színészek a darab megbuktatásával? Horváth Jenő képviselő úr ugyanis hivatkozik arra, hogy a gyámhatóság tisztviselői kezdettől fogva szemben állnak ezzel a törvénnyel. Misem természetesebb tehát, mint hogy ellehetelenítésére törekszenek. Valószínűleg így van, ha ezt a benyomást szerezte. Nem tudom sem megcáfolni, sem megerősíteni. De hozzátartozik a szereplőgárdához a bíróság is. A bíróságon nem vettem észre a darab megbuktatására irányuló törekvést, sem azt, hogy mindenáron szerették volna ezt a darabot eljátszani. À megmutatkozó eredmények azonban nemcsak számokban fejezhetők ki. Kétségkívül igaz, hogy a gyámhatóságnak van bizonyos közreműködése lehetősége abban, hogy mi kerül a bíróság elé. Az is kétségtelen azonban, hogy a bírói eljárás eredményessége nemcsak a bíráktól, nemcsak a gyámhatóságtól, hanem az abban közreműködőktől is függ. Az az általános tapasztalat viszont, hogy éppen azok a szülők, akik a gyermekkel hosszabb ideig nem tartanak kapcsolatot, s ezzel a magatartásukkal is jelzik azt, hogy szülői jog esetleg számukra nem fontos, a bírói eljárásokban sem hiszek a közreműködésre. Nagyon sok esetben a bírói eljárás nem azért húzódik el, mert a bíró „lusta" vagy túlterhelt, hanem sokkal inkább azért, mert a szülőt vagy nem lehet megtalálni, vagy nem jelenik meg az idézésre és folytathatnám a sort. Tehát azt a felróható magatartását, amelyet a gyemekkel kapcsolatban korábban már mutatott, még azzal is tódítja, hogy a gyermektovábbi sorsának rendezésében sem működik úgy közre, ahogyan ez elvárható lenne. Természetesen minden embernek joga van a saját gyermekéhez. Mégis megvan az a lehetőség, hogy a társadalom beavatkozik, sőt valamilyen módon lehetővé is teszi a gyermekeknek az olyan szülőtől való elvételét, akik nem képesek vagy nem akarják biztosítani a családban való nevelésüket, akik tehát nyilvánvalóan és saját hibájukból nem törődnek a gyermekkel. A társadalom tehát a jogrendszeren belül és a jogrendszer segítségével már eleve belenyúl a szülői jog érvényesítésébe. A szülő jog elvi jelentősége viszont a nem gyakorlás ellenére is a jelenlegi jogi szabályozás folytán akkora, hogy megakadályozhatja a gyermeknek ténylegesen kedvező helyzetbe való kerülését, vagy pedig lelassíthatja, és pedig pontosan azokban az időszakokban a gyereknek erre a nevelésre leginkább szüksége lenne. Tisztelt Országgyűlés! Itt két jog — tényleg alapvetőnek tekinthető emberi jog — ütközik össze, a szülő mindenáron való joga a gyerekhez, és a gyerek legalább ilyen erős, mindenáron való joga ahhoz, hogy belőle a társadalomba normálisan beileszkedő, valóban boldog ember legyen. Ezt a kettőt tessék mérlegelni akkor, amikor dönteni kell. A magam részéről határozottan kijelentem, hogy a legnagyobb mértékben híve vagyok annak, hogy egy jogrendszer harmonikus is, koherens legyen. A legnagyobb mértékben híve vagyok annak, hogy az alapelveink, amelyeket elfogadtunk, lehetőség szerint egymással összhangban érvényesüljenek a jogrendszerben. De ennek a harmóniának és ennek a koherenciának érvényesülnie kell a valósággal való viszonyban is. Kiépítettünk egy csodálatosan szép, elvi alapokon nyugvó, tökéletes jogrendszert, és nem képes a valóság megfelelő szabályozására. Pontosan az ellenkező célt szolgálhatja, mint amelynek érdekében megalkottuk. A valóság és a jog közötti viszony ugyanis külön prob-