Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6403 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6404 főre jutó jövedelem kiszámításába. Ha viszont a Kormány következetesen tartja magát ahhoz, hogy ez beszámítson — mint az összes járadék —, abban az esetben a 4300 forintos létminimum-összeget emelje meg egy reális határra. Mindannyian, akik egy-két gyermeket nevelünk, tudjuk, hogy 4300 forint nem elegendő egy gyermek eltartására. Ezt az összeghatárt az 5—6000 forint határérték körül gondolom megállapítani. Elnézésüket kérem, mivel úgy érzem, hogy megsértettem a Házszabályt és nem kérdés és interpelláció formájában ismertettem a mondandómat, de mivel a családok érdekét ez nagyon szorosan érinti, ezért léptem át ezt a korlátot, és ha az új Parlamentre marad ennek eldöntése, én úgy érzem, szeptember—októbernél hamarabb ez nem realizálódna. Február l-jén lépett hatályba ez a rendelet, és ez féléves késést jelentene a családoknak. Elnézésüket kérem, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Bánffy György képviselőtársunk hozzászólása következik, Budapest 4. számú választókörzetének képviselője. BÁNFFY GYÖRGY: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Színészi pályám kezdete előtt magam is jogot tanultam, és azóta is igyekszem mind a közéleti, mind a magánéletben a jog tiszteletét követni. Ennek ellenére a dr. Horváth Jenő képviselőtársam által benyújtott módosítási indítvánnyal egyetérteni nem tudok. A családjogi törvény 1986. évi módosításáig a gyámhatóság az állami gondozott kiskorút szülője hozzájárulása nélkül is örökbeadhatta, ha a szülő huzamosabb időn keresztül, önhibájából nem érintkezett gyermekével. A gyámhatóságok e jogkörükkel alapos körültekintéssel, a tényállás feltárása után éltek; ezt bizonyítja, hogy a határozatok bíróság előtt történő megtámadására is, bár megvolt a törvényes lehetőség, csak elenyésző számban, két-három esetben került sor az évek során. Nos, 1987. július l-jétől a gyámhatóság előbb ismertetettjogosítványa megszűnt. Azaz: mi szüntettük meg! Bármely szülő hozzájárulásának hiányában kiskorút csak akkor lehet örökbeadni, ha a bíróság megszüntette a szülő felügyeleti jogát. Az eltelt két és fél esztendő alatt ezen perekről — amint több szót hallottunk már erről — kedvezőtlenek a tapasztalatok. Főleg vidéken az eljárások sokszor fél esztendőn túl is elhúzódnak! A bírói joggyakorlat nem volt egységes; sokszor indokolt esetben sem szüntették meg a felügyeleti jogot. így például előfordult, hogy olyan szülő esetében sem adtak helyt a gyámhatóság indítványának, aki gyermekével a kapcsolatot több mint fél évtizede önhibájából nem tartotta! Olyan eset is előfordult, hogy bár megszüntették a szülő felügyeletijogát, de jogszabálysértő módon kimondták a gyermek örökbefogadásának tilalmát! Ami vitathatatlan: a számadatok alapján az állami gondozottak örökbefogadása drámaian csökkent az új rendelkezés eredményeként — ennek bárhol utána nézhetünk. A korábbi átlag évi 600—700 gyermekkel szemben 1988-ban már csak 305 gyermek örökbeadására került sor. A bírósági gyakorlat keresztülbocsátó kapacitását ismerve nem várható jelentős változás; erről dr. Csontos Jánosné tisztelt képviselőtársunk is meggyőzően szólt. Kérem, a magyar örökbefogadási szokások zömében a csecsemő-, illetve a kisgyermek-kiskorú örökbefogadását preferálják, nagyon helyesen. A perek elhúzódása pedig a gyermek örökbefogadását gyakorlatilag sokszor végleg meghiúsítja. Két és fél esztendő alatt mintegy ezerre tehető az örökbefogadás lehetőségétől megfosztott kiskorúak száma. Igen tisztelt Képviselőtársaim! A vér szerinti családjából önhibáján kívül kikerült kiskorúnak is joga, hogy új és teljes otthonra lelhessen! Ezért — bár jogelvileg lehet kívánatosabb a bírói út — mégis azt támogatom, hogy a szülő és a kiskorú viszonyát alaposan ismerő, a gyermek- és ifjúságvédelem egészéhez értő gyámügyi szakember felelősen hozhasson döntést az örökbefogadásról. Tisztelt Képviselőtársaim! Lelki szemünk elé idézzük fel ennek az ezer kisgyermeknek a szomorú szemét, akik nem tudják, hogy milyen sorscsapás következtében élnek az állami intézetek sokszor bizony tragikus légkörében. Mi tudjuk. 1986-ban, ha jogilag nem is, de emberileg hibáztunk. Tegyük, tegyük ezt most jóvá! Kérem Önöket, szavazáskor gondoljanak erre. Tisztelettel köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Megkérdezem dr. Szabó Kálmánt, kér-e szót? Nem. Bozsó Lajosné budapesti képviselőtársunk szót kér? Igen. Budapest 10. választókörzetének képviselője, megadom a szót. BOZSÓ LAJOSNÉ: Kedves Képviselőtársaim! A Borza Istvánné által elmondottakra szeretnék reagálni és tájékoztatásként annyit elmondani a tisztelt Parlamentnek, hogy az elmúlt ülésszakon önálló indítványt nyújtottam be az egy főre jutó nettó jövedelem megállapításának kiszámításához. 50 aláírással együtt a sürgősség igényével ezt be is nyújtottam az elmúlt időszakban elnökünknek, ez várhatóan annyit jelent, hogy 27-én tárgyalásra kerül a téma. Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps!) ELNÖK: Dr. Horváth Jenő képviselőtársunk kér szót. DR. HORVÁTH JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kossuth Lajos szónoki képességére és Deák Ferenc bölcsességére lenne szükségem ahhoz, hogy a lehetetlent, a Don Quijote-harcot vállalva megkíséreljem Önöket néhány percben meggyőzni arrról, hogy az örökbefogadással kapcsolatos törvénymódosítási javaslat jogi és értelmi szempontól elfogadhatatlan. Annak kizárólag érzelmi megközelítése nem eredményezi a helyes megoldást. Mire szeretnék utalni? Egy 1952-ben készült családjogi törvényről van szó, amelyről sok mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy a jogállamiság időszakában alkották. Ennek a változtatására került több