Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6401 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6402 toztatást, módosítást támogatom. Különösképpen üdvözlöm az új családjogi kódex megalkotását, amelyről miniszter úr szólt. Véleményem kialakításához még egyszer átnéztem a törvény eredeti, 1986-os szövegét. Ekkor vált számomra világossá, hogy a családjogi törvény megkerül egy alapvető kérdést, mégpedig az állam és a család közötti harmonikus teherviselésre vonatkozó kérdést. Mert igaz, hogy nagyon fontos a házastársak jogainak és kötelességeinek tisztázása, az is, hogy a tulajdonjoggal, vagyonnal kapcsolatos viták ne terheljék a család alapjait. Fontos minden egyéb, nagyon fontos a gyermek, a házastársak érdekében megfogalmazott jogszabály, el kell fogadni, hogy ezek a rendezetlenségek kedvezőtlen hatással vannak a család intézményére. A család azonban napjainkban elsősorban nem ilyen problémákkal terhelt de a gazdasági körülmények miatt alapvető működési feltételei kerültek veszélybe és ez nem ma következett be. Ezek a veszélyek évek során súlyosodtak, mert ha most nem kifogásolom, bár feltétlenül észre kell vennünk ennek tarthatatlanságát, hogy a szülők kötelességévé teszi a családjogi törvény 75. §-ának l-es pontja, hogy szocialista szellemben neveljék gyermeküket, hogy a szocializmus építésében hasznos munkával közreműködő emberré váljon, akkor jogi garanciák kellenek ahhoz, hogy minden fiatal munkalehetőséghez is jusson, akkor olyan jogalkotás kell, amely megvédi a családot, a család egzisztenciáját sújtó intézkedésektől, az adó, a munkanélküliség, a gyermeknevelés költségeinek mértéktelen emelkedésétől. Ilyen garanciákat a családjogi törvény nem tartalmaz. Ha a szülő kötelessége, hogy tartózkodjon mindentől, ami a törvényben foglalt nevelési célok megvalósítását akadályozza, akkor törvénytelen minden olyan intézkedés, ami indokolatlanul nehezíti a szülők élet- és munkakörülményeit, nehezíti a gyermeknevelés feltételeit. Márpedig törekvéseink ellenére létrejött egy sor olyan intézkedés, aminek ez lesz a következménye. A család intézményének, működéséhez nélkülözhetetlen gazdasági alapok garantálása részleteiben bizonyára nem a családjogi törvénybe való, bár ebben nem vagyok olyan biztos. Az azonban úgy érzem, vitathatatlan, hogy ezzel kapcsolatban a családjogi törvénynek legalább elvi garanciát meg kellene fogalmaznia. Egy olyan családban, amelynek megélhetési gondjai vannak, csak az etika jegyében, de semmiképpen sem törvény szerint kérhető számon a szülők felelőssége. Úgy tűnik, az állam és a törvényalkotás adós maradt azzal, hogy az 1986-os törvényt kialakító módosítási elvekből érvényt szerezzen annak a nagyon indokolt elvnek, hogy mindenekelőtt — ahogyan azt már említettem — az állam és a család közötti harmonikus teherviselés kialakítására van szükség. Ez olyan mértékben feledésbe merült, hogy az elv kimondása óta szabadon működésbe léphetett egy sor, a családokat, a családok intézményét indokolatlanul sújtó intézkedés. Tudnunk kell, hogy ma már vannak éhező gyermekeink, akiknek szülei nem tudják befizetni a napközis étkezési díjat, és most újabb döbbenet volt számukra: a lakás-kamatadóval kapcsolatos 4300 forint/fő létminimum megállapításába beszámít a megemelt családi pótlék. Ezért tehát lényegesen többet kell tenni, pontosabban meg kell teremteni a családok létbiztonságát. Ha komolyan vesszük, hogy a család intézménye a társadalom alappillére, ennek a pillérnek az erősítésével a társadalmat erősítjük. Ha viszont ez megroppan, a társadalom épületét veszélyezteti az összeomlás. Sajnálom, hogy a családjogi törvénynek ezekre a részleteire nem tértünk ki 1986-ban, és a körülmények miatt talán most sem tudjuk mindezt megteremteni — mint az előbbiekben erről már szóltam —, mert ha ezen az úton haladunk, talán kisebb lehetne a lelkiismeretfurdalásunk. Amikor leköszönő képviselőként számbaveszem döntéseinket, azok következményeit, nem tudom elhallgatni, mert egyre inkább az a meggyőződésem, hogy nem tudtuk megvalósítani az igazságos közteherviselést. Mivel az ember alapvetően jószándékkal munkálkodik, hamarabb tölti el az érzés, hogy jó munkát is végzett. Keservesebben születik meg a naponta átélt valóság hatására az a felismerés, hogy akarata és szándékai ellenére hol hibázott. így döbben rá arra, hogy egyoldalú tájékoztatások nyomán csak egyoldalúan kereste az igazságot. Tartok attól, hogy ez a folyamat vezetett a képviselők és a kormányzat, később a társadalom és a képviselők közötti ilyen mértékű bizalomvesztésre. Mégis marad az újabb bizalom, és én nagyon bízom benne, hogy így lesz, hogy jószándékú tévedéseinken okulva majdan az új Országgyűlés úgy alkot törvényeket és olyan törvényeket alkot, amelyek a nemzet tartópilléreinek, a családoknak is teljes lét- és jogbiztonságot teremtenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem Borza Istvánné képviselőtársamat, hogy kér-e szót? (Igen.) Megadom a szót. BORZA ISTVÁNNÉ: Két percre kérem képviselőtársaim türelmét. Bár §-ok szerint nem a családjogi törvény módosításához szándékozom hozzászólni, de a családok érdekében teszem ezt. Annál is inkább, mivel a mi terminusunk a vége felé közeledik, és úgy érzem, ha ez nem kerül legalább gondolati körébe a képviselőknek, nagyon nagy problémát okozunk a családoknak, mivel decemberben elfogadta a Parlament a lakás-kamatadó kivetésének tényét. Módját viszont a Minisztertanács végrehajtási utasítása határozza meg, amelyet nem volt módomban ismerni. A családi pótlék és a juttatások összegének beszámítása a családok tízezreit billentik át a végrehajtási utasításban meghatározott 4300 forintos létminimum határösszegén. Ez a családoknál azt jelenti, hogy a gyermekenként családi pótlék emelésének egy évi összegét befizetik a lakáshitel-kamatadóra. Megadóztatja a gyermekek tartására adott összeget; egyik zsebéből átrakta a költségvetés a másikba a pénzt. Ezt viszont a gyermekek pénzével teszi. Kérem a Minisztertanácsot, módosítsa a végrehajtási utasításnak ezt a részét. Két megoldást látok. A családi pótlék, juttatások összege nem számítson be az egy