Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6381 Az Orszaggyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6382 Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt héten lefolytattuk az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló alkotmányerejű törvényjavaslat vitáját. A vita eredményeként az elhangzott módosító javaslatok figyelembe vételével a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a törvénytervezet új változatát készítette el, amelyet 569. számon osztattam szét képviselőim között. A korábbi változatokra vonatkozóan több bizottság és számos képviselőtársunk nyújtott be módosító indítványt. Ezek közül mindössze kettő maradt fenn: az 535. számú bizottsági jelentés 4. pontjából Hámori Csaba javaslata, illetve a terv- és költségvetési bizottság 523. számú állásfoglalásának 1. pontja. Megismétlem a számokat: tehát az 535. számú bizottsági jelentés 4. pontja, illetve a terv- és költségvetési bizottság 523. állásfoglalásának 1. pontja Ezekután válaszadásra átadom a szót dr. Horváth Jenő képviselőtársunknak, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadójának. DR. HORVÁTH JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Ha valamikor rémálmomban felmerült volna bennem egy olyan elképzelés, hogy szeretnék törvényelőterjesztő lenni, akkor erről a múltkori vitánk során ért kudarcom meggyőzött, hogy jobb a kéviselői padsorból debattőrként vitatkozni a törvény előkészítésével, mint egy törvénytervezet normáit megerősítve, álláspontját kifejtve annak elfoadása mellett érvelni. Mégis úgy érzem, könnyebb helyzetben van a jogi bizottság megbízott előadója, mint a mai esetben a Kormány képviselője. Nekünk nem kellett külön engedélyt kérnünk ahhoz, hogy a Kormánnyal ismét megtárgyaljuk, hogy vajon a vita eredményeként szükségessé váló átdolgozást a jogi bizottság végrehajtja-e, vagy nem? Munkánkat megkönnyítette az is, hogy azok a pártok, amelyekkel az előterjesztés koncepcióinak, majd első normaszövegének összeállítása során egyeztető tárgyalásokat folytattunk, — és egyetértettek az első szövegtervezettel, — képviselőik utján most a Parlament plenáris vitája során arra az álláspontra helyezkedtek, hogy hagyjuk el a szövegből a költségekre, a tiszteletdíjakra és egyéb juttatásokra vonatkozó szabályozási részt. Ez tehát megkönnyítette a jogi bizottság munkáját. Ennek eredményeként állítottuk össze most már — úgy érzem — elfogadható, végleges szövegű, módosított indítványunkat. Az indítvány lényegéből megállapítható, hogy csupán a munkajogi szabályokat, az összeférhetetlenségi szabályokat kívántuk szabályozás tárgyává tenni annak érdekében, hogy a képviselők jelöltté válásuk időpontjáról a képviselői mandátumuk tartama alatti jogi helyzetükről megfelelő tájékoztatást kapjanak és ez a tájékoztatás túlmenően egy egyszerű kinyilatkoztatáson, alkotmányerejű törvényben is szabályozásra kerüljön. Az átszerkesztés során a korábbi szakaszok számozása bizonyos változást tett szükségessé és külön változást tett szükségessé az is, hogy Eke Károly képviselőtársunk javaslatát a bizottság bár nem javasolt szövegezésben, de lényegében vele egyetértésbe a 3. szakaszba beiktatta. Eszerint a képviselő a mandátuma érvényességének megállapításától számított 8. napon belül, majd pedig a megbízásának megszűnésétől számított 8. napon belül köteles az Országgyűlés elnökénél vagyonnyilatkozatot tenni. Annyiban módosította Eke Károly korábbi javaslatát a bizottság, — az ő egyetértésével —, hogy az ő eredeti javaslata arra irányult, hogy már a jelöltség időpontjában is kötelező legyen a vagyonnyilatkozat. — Bizottságunknak az volt az álláspontja, hogy a jelöltté válás még nem egy olyan pozíció, amikor a képviselővé vált személytől megkövetelhető ez a többletigény. Tehát a jelölttől nem kívánjuk meg, csupán azoktól, akik jelölté válásukat követően a választások eredményekén képviselővé váltak. Két javaslat volt, — amire az elnökasszony is utalt —, amelyet a javaslattevők változatlanul fenntartottak. Azt hiszem, az egyikkel már nem kell részletesen foglalkoznom, mert az előterjesztés során is utaltam erre. Puskás Sándor képviselőtársunk javaslatára gondolok, aki — azt indítványozta, hogy az amúgy is jelentősen összezsugorított, összeférhetetlenségi szabályok közül hagyjuk el még a gazdasági társaságokban lévő felügyelő bizottsági tagságra vonatkozó összeférhetetlenség megállapítását is. Ugy gondolom, hogy a korábban előadottak indoka még fülünkben cseng, ezt külön kiemelnem nem szükséges. Álláspontunk szerint a képviselők erkölcsi jogállásának megoldása teszi szükségessé, hogy a nagyon kisszámú összeférhetetlenségi szabályok között — ez mint igen fontos — a törvényben bent maradjon. Ezenkívül még egy javaslat volt, amelyet Hámori Csaba képviselőtársunk terjesztett elő, és változatlanul fenntartott. Javaslata arra vonatkozott, hogy a főfoglalkozású képviselői munkát ellátók megbízásának megszüntetését követő 3 hónapon belül írásbeli kérelemére jelöltségének nyilvántartásba vételekor, illetőleg a megválasztásakor fennáló utolsó munkáltatója, vagy annak jogutódja köteles szakképzettségének megfelelő munkakörben fogalkoztatni. Először arra szeretnék utalni, ami a tervezetből, illetőleg a szövegből is kitűnik: nem tettünk különbséget főfoglalkozású és nem főfoglalkozású képviselő között. Oly kevés az összeférhetelenségi szabály, hogy aki az időbeli korlátozástól függetlenül vállalni tudja mind a két szerep maradéktalan ellátását, ilyen alternatíva elé a törvényalkotó nem állítja. Nem lehetett azonban javaslatot a szövegnormák közé beiktatni a következő indokok miatt: Először is nemcsak határozatlan időre szóló munkaviszonyban létről lehet szó, — lehet határozott ideig tartó munkaviszonyból, és lehet választott tisztségben lévő munkakörből, tisztségből képviselővé válni. A piacgazdasági viszonyok között a munkáltatók nem kötelezhetők törvény erejénél fogva sem arra, hogy négy év után ugyanabban a munkakörben, ugyanoda visszavegyék azt, aki korábban valamilyen tisztséget, munkakört betöltött. Ennek az elhatározása olyan munkaügyi nehézségeket, a vállalatok számára pedig olyan bizonytalanságot eredményezne, amelynek a törvénybe iktatását bizottságuk nem javaslója. Ezért tehát az az előterjesztésünk, hogy a két fenntartott módosító indítvány vonatkozásában szíveskedjenek a nemlegesség álláspontjára helyezkedni, és ennek alapján kérjük a végleges szövegében előterjesztett törvénytervezet elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)