Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6355 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6356 don valósul meg a vagyonügynökség hatásköre, az államigazgatási irányítás alá vonás lehetősége. Külön felhívom az Önök figyelmét erre a feladatra. A mostani bevezetőn kívül a pénzügyminiszter úr megbízásából egyetlen kérdésre szeretném még megadni a választ. Antal Imre képviselő úr felvetette azt a kérdést: vajon a Kormány, a Pénzügyminisztérium gondolkodik-e azon, hogy a mostani, 50 dolláros rendszer helyett börzét valósítson meg? A választ: igen. A Kormány ezen gondolkodik, a Pénzügyminisztériumban dolgoznak rajta a szakértők. Meg kell mondanom azonban azt, hogy egy ilyen rendszer megvalósítása a gazdaságpolitika szinte egészét érinti, de erről a kérdésről bármikor nyilvánosan, szakértő bevonásával hajlandók vagyunk vitát folytatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Azt gondoltam, hogy a szünet előtt a vitát be tudjuk fejezni, de úgy gondolom, ez reménytelen. Ezért most 20 perc szünet következik. DR. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Engem bízott meg a bizottság azzal, hogy a vitát ismertessem, de miután az előttem szóló két kormánybiztos ezt nagyon részletesen megtette — sőt részletesebben, mint amire a bizottsági vita kiterjedt — így könnyű helyzetben vagyok. Szólnom kell azonban arról, hogy a terv- és költségvetési bizottság jelentésének a 14. oldalán található 2. pontnál Lékai Gusztáv javaslatával kapcsolatban az van írva, hogy ,,A bizottság és a Kormány a javaslatot nem támogatja." — ez igaz. A következő mondat viszont nem, mert képviselőtársunk konkrét számszerű javaslatot tett. Ismertetem: a megjelölt összeghatárok helyett a vagyon százalékban meghatározott értékhatárok legyenek; 10- 5- 5- 10 százalék. Erről nagy vita folyt, és a végén Martonyi János kormánybiztos érvei, a képviselők ellenérvei, és érvei alapján döntött úgy a bizottság, hogy nem támogatja a javaslatot. Lékai Gusztáv javaslatát fenntartotta, attól nem állt el. Nagyon örül a bizottság annak, hogy a címváltoztatással kapcsolatos javaslat elfogadást nyert: Nemzeti Vagyonügynökség helyett Állami Vagyonügynökség. Ebben a Kormány, a bizottság és számos javaslattevő egyetértett. Annak is nagyon örülünk — korábban és most is ezt sok oldalról mérlegeltük —, hogy az Országgyűlés felügyelete alá tartozzék az Állami Vagyonügynökség. Tömpe István kormánybiztos beszélt arról, hogy ki kell dolgozni a konkrét együttműködési szabályzatot a kormányszervek és a Vagyonügynökség között. Egyetértünk vele. Hadd forduljak kérésünkkel miniszterelnök úrhoz. Támogatni szeretnénk a Vagyonügynökség leendő munkatársait, amennyiben ugyanis e szerv egy hónap múlva létrejön, fontos, hogy minimális fizikai feltételek közt dolgozhassanak. Mert hiába sürgetjük, hogy a törvény minél előbb lépjen hatályba, hiszen létfontosságú folyamatról van szó, ha ehhez a feltételek nincsenek meg. Amikor annyi pártépület megüresedett, nem hiszem, hogy néhány szobát, telefont ne lehessen biztosítani egy ilyen fontos államhatalmi funkciót teljesítő szervnek, olyannak, amelyről Tömpe kormánybiztos előttem beszélt, és amelynek bizonyos hatalmat kell gyakorolni. A bizottsági vita jellegét nem akarom ismertetni. Az abba az irányba ment, hogy védjük az állami vagyont, de azért ne engedjük, hogy a privatizáció, az államtalanítás szabályozott folyamata megakadjon. A két törvényjavaslat kapcsán az eredeti 28 javaslat helyett most 44 fekszik előttünk. Ez nemcsak annak köszönhető, hogy a képviselők nagyon aktívak voltak, hanem egy rossz szokásnak is, aminek szenvedő alanyai vagyunk, tudniillik hogy a Parlament ülése előtt nem kellő időben kapjuk meg az anyagokat, így igazi beható vitára nincs mód a bizottságokban. Most sem volt rá mód, mivel a terv- és költségvetési bizottság ülésével egyidőben több bizottság is ülésezett. Nagyon sajnáljuk, hogy pl. a jogi bizottságnak nem állt módjában ezeket a törvénytervezeteket átfésülni. Bár kormányzati oldalról elég sok jogász vett részt az előkészítésben, a jogi bizottság részéről azonban nem történt meg a tervezet megvitatása. Tehát ezekből adódott, hogy túl sok javaslat született. Megszaporodott az országgyűlési határozatra vonatkozó javaslataink száma is. Eredetileg csak az volt a bizottsági javaslat, hogy ajánljuk a következő Parlamentnek: a tulajdontörvényt októberre terjessze az új Parlament elé, mert úgy láttuk, hogy a feltételek akkorra érettek lesznek. Ezt a javaslatunkat továbbra is fenntartjuk. Ha változtatni akar rajta az új Parlament, ha leveszi napirendről, mert Országgyűlési határozat, ezért a kontinuitás megszakítását csak ennek kinyilvánításával teheti meg. Hogy a folyamat minél előbb medrébe kerüljön, egy másik határozati javaslatot terjesztünk az Országgyűlés elé: ideiglenes vagyonpolitikai irányelveket nyújtson be a Kormány a februári ülésszakon. Mint hallottuk a Kormány részéről ebbe bele is egyeztek. Kompromiszszumnak is tekintendő az a javaslatunk Kovács Lászlóné képviselőtársunk azon követelésére, melyben volt igazság, hogy addig ne lépjen életbe a törvény, amíg nem lesznek a vagyonpolitikai irányelvek jóváhagyva. Miután a törvény szerint ezt csak az új Parlament hozhatja tető alá, így a végtelenségig húzódhatott volna a Vagyonügynökség légrejötte, s vele együtt az állami vagyonvédelem ügye is. Ezért tesszük azt a javaslatot, hogy legyenek ideiglenes vagyonpolitikai irányelvek addig is, amíg a végleges formájukban azokat az új Parlament el nem fogadja. Indítványozzuk harmadszorra, egy jelölőbizottság kiküldését abból a célból, hogy az a februári ülésszakonjavaslatot terjesszen az Országgyűlés elé a Vagyonügynökség igazgatójának a személyére. Úgy látjuk, ez az egyik legfontosabb garanciája annak, hogy elindulhasson a vagyonügynökségi munka legalább azokkal a pontokkal, amikhez a feltételek már megvannak, és egyben az államvagyon védelméről szóló törvény is életbe lépjen. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a javaslatokat — amelyekkel a Kormány és a bizottság is egyetért — fogadja el, valamint hogy emelje törvényerőre azt a két