Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6341 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6342 A sok újságindítás közben feltűnnek annak a jelei is, hogy szellemi függetlenségükre kényes orgánumok szűnnek meg, visszaszorulnak a humánus értékek szószólói. A sajtópiacon is győz a harsányabb, az eladhatóbb, sokszor a gátlástalan. Az életképességnek viszont hosszabb távon a hitelképesség és a felelősség az alapja. Elismerésünk mindazoknak, akik ma etikus újságíróként dolgoznak tovább. Vannak általános, továbbfejlesztendő és megőrzendő értékei a magyar sajtónak. Részben most épül ki európai kapcsolatrendszere; kell, hogy szüntelenül legyen betartott, igaz, jó etikája. Kell, hogy legyen bankoktól független, nívós értékrendje. Mindez nem egyes szerkesztőségek dolga csupán, hanem azok feletti nemzeti ügy. A tisztulásban nagy szerep vár a tömegkkomunikációban dolgozók saját megújuló szervezetére, az újságírók szövetségére, ha nem kell feladnia önmagát, mert vannak olyan jelek — és ez félő —, hogy megszűnnek működésének anyagi feltételei. Jó tudni, hogy az Újságíró Szövetség elnöksége és etikai bizottsága határozottan elítéli a felelőtlen, a valóságot egyoldalúan, tendenciózusan láttató, attól elrugaszkodott, rágalmazó publikációs és szerkesztési gyakorlatot, ami a tisztességes újságírótársadalom tekintélyét is rombolja. Hogy ennek, illetve a sajátos, viszszahatásként jelentkező seprűnyeles és tenyeres-talpas önbíráskodásnak elejét lehessen venni, kellő visszatartó erőre van szükség, hogy ne szunnyadjon el a felelősség. Nemcsak a leendő politikusok, képviselők, kormánytagok, köztársasági elnök-jelöltek kiválasztódásához sürgetünk esélyegyelőséget, hanem az alapos, becsületes, szakmailag és erkölcsileg elkötelezett tájékoztatásnak és tájékozódásnak is minden ember számára. Azt szeretném, hogy ehhez jussunk közelebb most is törvénymódosításunkkal. (Taps.) ELNÖK: Dr. Bazsó György, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 17. választókörzetének a képviselője következik. DR. BAZSÓ GYÖRGY (Borsod-Abaúj-Zemplén megye): Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a sajtótörvény módosításának az ürügyén elmondhassam véleményemet, amelynek nem kis aktualitása van, és emellett — azt hiszem — szorosan kapcsolódik a törvény erkölcsi értelmezéséhez. Csurka István jegyzete a rádió Vasárnapi Újság 1990. január 14-i adásában nagy vihart kavart. Zajos felháborodás és fehördülés követte az adást. A Vasárnapi Újság lett a hét soros belpolitikai szenzációja, természetesen a tv-hiradó és a lehallgatási botrány után. Már a fővárostól 250 km-re is eljutottak olyan pletykák, hogy a Vasárnapi Újság főszerkesztője fegyelmi tárgyalásra hivatalos. Az egyszólamra hangszerelt sajtókoncertből következtetni lehet a fegyelmi tárgyalás kimenetelére. Körzeti orvosként és országgyűlési képviselőként naponta szembesülök az úgynevezett átlagemberek — ha léteznek egáltalában átlagemberek — mindennapos gondjaival. Orvostársaimhoz hasonlóan naponta 50—150 emberrel találkozom egy-egy rendelés alkalmával. Meggyőződéssel állítom, hogy az mkriminált rádiójegyzet körül kavart művihar arány tévesztés. Elsősorban azok gerjesztik, akiket kellemetlenül érint: a hazai újságíró társadalom mérvadó személyiségei, ismertek és ismeretlenek egyaránt. Ha csak a mundér becsületének a védelméről van szó önmagában, gondolataimnak nem kérnék nyilvánosságot. A mundér becsületének a védelmében azonban sokkal súlyosabban vétséget követnek el a színjáték szereplői. Nem kell a szakma avatott mesterének lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy a legközelebbi közelmúltig az újságírást csak pártos megközelítésben lehetett művelni, és ez különösen érvényes volt a televíziós újságírásra. Gyakorlatilag ugyanaz a csapat művelte a lelkendező, szájbarágó, agitatív újságírást, mint akik jelenleg is a hazai tömegkommunikáció meghatározó személyiségei, nem számítva természetesen azokat, akik elhaláloztak, nyugdíjba mentek vagy lemondtak. Tessék fellapozni az 1985-ös vagy 1986-os napilapokat! Lehengerlő agitálás Bős Nagymaros mellett, készséges és éber érvényesítése a jóságos APO — ha valaki nem tudná, az Agitációs és Propagadaosztály rövidítése — intencióinak. Az intencióknak pedig inkább túlteljesítése, mint alulteljesítése volt a jellemző. Tisztelet adassék most is a nagyon ritka kivételnek! Ezek a kivételek sajnos a struktúra és a gyakorlat természeténél fogva nem lehettek meghatározók. Publikálhattak szamizdatban, külföldön vagy sehol. Létezésükről csak a hivatalos sajtó lehengerlő kritkájából szerezhettünk tudomást. Ennek a csapatnak egy preminens személyiségét leváltották. Munkajogi kérdés is lehetne csupán az ügy. A sértett azt kívánja, hogy a miniszterelnök foglalkozzék az ügyével. A nagy többség — és úgy érzem, hogy választóim is tekinthetők a nagy többség reprezentánsának — nem kéri az ENSZ összehívását. Borsod megyében sokan kapják kézhez munkakönyvüket. Egyre szűkül a munkalehetőség. A munka nélkül maradt emberek nem azt kérik, hogy a Kormány foglalkozzék vélt vagy valódi sérelmeikkel. Legyen szabad nekem elmondanom véleményemet ebben az ügyben! Van fogalmam arról, mi foglalkoztatja ma az országban az emberek túlnyomó többségét. Az, hogy valamiféleképpen biztosítsák a mindennapi létezés minimális feltételeit. A tv-hiradó körül mesterségesen felkorbácsolt hisztéria nem tartozik a napi gondok közé, nem foglalkoztatja a vidék közvéleményét. Megértem a nyilvánosságot kapott újságírók majdnem egyöntetű felháborodását. Számomra érthető emberi reakció. Nem kellemes érzés szembesülnünk fogyatékosságainkkal, mulasztásainkkal a nagy nyilvánosság előtt. Tőkés Lászlóéhoz mérhető erkölcsi nagyság kellene ahhoz, hogy nyilvánosan beismerjük hibáinkat. Tőkés László csak egy volt Romániában, és ne áltassuk magunkat, hogy nálunk több lenne! A nálunk levő morális válság létezése köszönhető a közvélemény formálóinak is. Hegyesi Gusztáv Politikai leckék című írásában arról is szól, hogy a megevett egytál étel formájában mindenki szerepet játszott a morális válság kialakításában. Szégyellem a paraszolvenciát, de az Adóhivatal már nem szégyenlős, mert meg-