Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6333 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6334 Az eredmény jól ismert: változatlan, illetve még to­vább romlott a helyzet, melyhez hozzájárult a hazánk­ban rendkívül gyorsan és széles körben megnőtt video­használat, a videokazetták hazai forgalmazása és a keménypornó behozatalának fölszabadítása, szemben a nyugati országok ezirányú megszorító intézkedésé­vel. A műholdas tévévétel bővítésével e veszélyeztető tényezők számban és tartalomban csak fokozódtak, és a közönséges, szexuális, pornókiadványok azóta el­árasztották az országot. Ezért érzem kötelességemnek, hogy a sajtótörvény mai vitájában újra szót kérjek, hogy néhány adattal tá­masszam alá mondanivalómat. Az országos hivatalos adat szerint 1988-ban az is­mertté vált bűnelkövetők 32 százaléka 24 év alatti. A fiatalkori bűnözés emelkedése mellett különös jelentő­séggel bír a gyermekkorúak bűnözése számának, ará­nyának emelkedése. Az összes fiatalkorú bűnelkövetők 40 százaléka gyermekkorú! Az erőszakos, garázda jel­legű bűncselekményeknél megnőtt a testi sértést, a rablást és a garázdaságot elkövető kiskorúak aránya. Az ismertté vált bűnelkövetőkből alkohol hatása alatt állt 33 százalék. Igen figyelmeztető az iskolai végzettségre és foglal­kozásra mutató megoszlás. Középiskolai, főiskolai, egyetemi végzettségű volt az elkövetők 16 százaléka; szakmunkásképzőt végzett 27 százalék; mindössze 17 százalék az, amelyik analfabéta vagy általános iskola 8. osztályát sem végezte el. Ezen adatok arra mutatnak, hogy a bűnözés számá­nak emelkedése nemcsak a szociálisan és műveltség szempontjából legalacsonyabb rétegek rovására írható; a rossz példát mutató médiák potenciálisan mindenkit veszélyeztetnek. A bűnözés fenti alakulásán kívül nőtt a társadalmi beilleszkedési zavaró, szubkultúráit, különböző bódító kábítószert élvező fiatalok száma. A 14 éven aluli gyermekek terhességmegszakításá­nak száma az 1988. első félévi 40-ről 1989 első fél­évére több mint négyszeresére, 188-ra emelkedett, és 1320-szal nőtt fél év alatt a 14 és 18 évesek művi vetélé­sének száma is. A fenti jelenségek a televízió-, videoprogramokkal és bizonyos sajtótermékekkel való közvetlen vagy köz­vetett összefüggése nem tagadható. A gyermekkori ön­gyilkoságok és súlyos lelki zavarok egy részénél egyér­telmű a televízió és videofilmek hatása. Ezért munka­társaimmal 25 témára bontva megvizsgáltuk két teljes év, 1985 és 1989 minden napjának televízióműsorát számszerűen és témánként percekre összeadva azt. Csupán néhány mondatot emelek ki. 9800 percről 13 200 percre nőtt, vagyis jelentős emelkedést mutatott a már 1985-ben is nagyszámú bűnügyi, krimi témájú filmeknek a sugárzása. 4200 percről 8900-re emelkedett a disco, illetve disco jelle­gű tánczenei adások ideje. Négyezerről tízezer percre nőtt a múltban igen értékes és érdeke, az utolsó évek­ben azonban egyre inkább értéktelenebb merkantil, lutri jellegű vetélkedőkre fordított idő. Ezzel szemben lényegesen csökkent az iskolai munkát elősegítő tévé­adások száma, és igen alacsony az ifjúsági irodalmi műveltségét, tudását művelő, egészséges életszemléle­tet, hazafias érzést, identitást formáló, növelő adások­nak a száma. Néhány adat és gondolat a mozik szerepéről. Bár a művészi értékű szórakoztató filmek száma meghaldta a szex, horror, karate, krimi jellegű filmekét, a látoga­tottsági nézőszámot vizsgálva azonba kitűnik, hogy Miskolc két legnagyobb mozijában 1989-ben együtte­sen mindössze 197-ezer fő nézett meg értékesnek ne­vezhető filmeket, ezzel szemben 622 ezren voltak kí­váncsiak a kevésbé kívánatos nevelő hatású filmekre. A látogatók döntő többsége fiatalkorú volt. Az alacsony igényesség kialakulásához nagymérték­ben hozzájárult a Magyar Televízió filmkínálata, de hasonlóképpen az iskolai esztétikai oktatás-nevelés hi­ánya, nem utolsósorban a szülők igénytelensége, kö­zömbössége vagy rossz példája. A televíziónak és a videofilmeknek a negatív hatása miatt érzett aggodalom sokak által csak a programok tartalmára korlátozódik, ismétlem, nem tagadható az ideált kereső, vagy az ideálok nélküli fiatalságra gya­korolt hatása. Kevésbé ismert a tartós, hosszú ideig nézett televí­zió, video idegrendszerre, szemre, vérkeringésre, csontrendszerre, valamint a gyermekek természetes aktivitására és a családi közösség lazulására gyakorolt hatása. Megköszönve, hogy kezükbe biztosította az Országgyűlés az e vonakozású tudományos adatokat, ettől eltekintek. Tisztelt Országgyűlés! Az értelmes, igényes televízió használatának pozitív értékeit megadni és ezzel nem élni a huszadik század végén hibás felfogás és gyakor­lat lenne. Ezzel szemben a válogatás nélküli, igényte­len és mértéktelen televízió- és videonézés és sajtóter­mékekterjesztése károsíthatja és károsítja elsősorban a gyermekek, fiatalok testi, szellemi, lelki egészségét. Nem háríthatom, és nem is kívánom a felelősséget kizárólag a sajtóra és a televízióra hárítani, ezért ma a káros, nem kívánatos hatásoktól való védelem a mű­sorpolitikát irányító, a programokat összeállító vagy koordináló tévészakemberek, a kereskedelmet irányító és ellenőrző szervek, a sajtótermékeket készítőkés for­galmazók, a szórakoztatóipart szervező felügyelők, az ifjúság esztétikai, etikai, erkölcsi nevelésére hivatott pedagógusok, hitoktatók, az értelmes egészségi élet­módra nevelő egészségügyi dolgozók, de nem utolsó­sorban a gyermekeket felelősséggel, okosan nevelni hi­vatott szülők, családok közös feladata. Ugyancsak az írásos anyagban számos és még tovább bővíthető javaslatot tettem, az ilyen jellegű műsorokat és sajtótermékeket igénylő kisebbség jogát nem sértő, de az értelmes és indokolt szabályozást kívánó érvé­nyesítésre. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm, hogy meghallgat­tak, s köszönetet mondok azoknak is, akik a többmil­lió, velem egyetértő állampolgár talán egyesek által maradinak, alaptalannak minősítő véleményét és kéré­sét hozzászólásomban konkrét adatokkal, azok feldol­gozásával azt objektívvá segítettek tenni, hogy az ne le­hessen egyszerűen visszautasítható, vagy figyelembe nem vehető. S hogy ne legyen csupán pusztába kiáltott szó, azért nyújtottam be a sajtótörvényről módosító ja­vaslatomat, nevezetesen a 3. § befejező szava után hoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom