Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6299 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6300 Megállapítom, hogy az Országgyűlés nem fogadta el a módosító javaslatot. Vass Mihály módosító javaslatával kapcsolatban kér­dezem — amelyet szintén nem támogat a Kormány és nem támogat a mezőgazdasági bizottság —, hogy az Országgyűlés elfogadja-e a módosító javaslatot? Ké­rem, szavazzunk! (Megtörténik. — 24 igen-, 187nem­szavazat, 76 tartózkodás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a módosító ja­vaslatot nem fogadta el. A jelentés ötödik pontja tartalmazza dr. Tallóssy Fri­gyes módosító javaslatát, amely a törvényjavaslat 3. szakaszára vonatkozik. Szövegpontosításról van szó. A módosítással a bizottság egyetért, és a miniszter úr is egyetért. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a módosító javaslattal? Kérem, szavazzunk! (Megtörténik. — 245 igen-, 8 nem-szavazat, 43 tar­tózkodás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a módosító ja­vaslatot elfogadta. A módosítások után a törvény egészéről kell dönte­nünk. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a föld­ről szóló 1987. évi I. törvény és a termelőszövetkeze­tekről szóló 1967. évi III. törvény egyes rendelkezé­seinek módosításáról szóló törvényjavaslatot a leg­utóbb elfogadott egy módosítással együtt? Kérem, sza­vazzunk! (Megtörténik. — 216 igen-, 15 nem-szavazat, 70 tartózkodás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a törvényja­vaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk következő napiren­di pontunk: az országgyűlési képviselők jogállásáról, tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló alkotmányerejű törvényjavaslat tárgyalására. (Mozgás és zaj.) Kíván valaki szólni, képviselőtársa­im? (Nem.) Nem, akkor folytatom. A törvényjavaslatot benyújtó jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság a január 18-i ülésén elhangzott mó­dosító javaslatok többségét elfogadta, a törvényjavasla­tot és indokolását átdolgozta. Az új változatot az ülés­szak előtt képviselőtársaimnak 524-es számon kiosz­tottuk. Kérem, hogy ezt a változatot tekintsék tárgyalá­si alapnak az előterjesztéshez. Azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a bizott­ság nem fogadott el, az 535-ös számú jelentés tartal­mazza. A napirend előadója a jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság, dr. Horváth Jenő képviselőtársunk. Ót illeti a szó. DR. HORVÁTH JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! E ciklus egyik utolsó törvényeként fontos örökséget kell hagynia a ma Országgyűlésének az új Parlamentre. Meghatározva a feltételrendszert, amelyben a két hó­nap múlva megválasztandó képviselők majd hivatásu­kat gyakorolják. Az országgyűlési képviselők jogállásáról, tisztelet­díjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvényjavaslat, amelyet a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság nevében terjesztek elő, ezért megítélé­sünk szerint a jogállamiság építése irányába tett további jelentős lépés. Villanásszerűen érdemes felidézni, hogy az elmúlt év során létrejöttek azon alapvető kere­tek, amelyek megalapozzák az ország politikai és ál­lamhatalmi intézményeinek modellváltását. Bár e mo­dellváltás végleges és stabil intézményrendszerének kialakulása, további részleteinek kidolgozása termé­szetszerűleg hosszabb időt vesz igénybe, kikristályoso­dott formájuk és működésük végső soron a társadalom politikai folyamatainak függvénye. Mégis, az eddig kialakított keretek visszavonhatatla­nul jelzik a fejlődés irányát és jellegét. Alapvetően mó­dosult az Alkotmány. Létrejött a pártok működését és gazdálkodását szabályozó törvény, és új választójogi törvény született. Az Alkotmány módosításával összefüggően további olyan államhatalmi szervezeti formák intézményesül­tek, amelyek a világ számos országában hozzátartoz­nak a modern, többpártrendszerű, parlamentáris, de­mokratikus politikai és államhatalmi berendezkedés­hez, biztosítva annak kiegyensúlyozott és stabil, egy­ben az állampolgárok jogainak védelmét szolgáló mű­ködését. E váltás egyik centrumában az Országgyűlés, mint a népszuverenitást gyakorló képviseleti szerv áll. Vilá­gosan tükrözi ezt az Alkotmányt módosító törvény, amely újraszabályozta az Országgyűlés jogkörét, szer­vezeti és működési rendjének alapjait. A módosított Alkotmány szerint az Országgyűlés — rendkívüli ülésszakok lehetőségétől eltekintve — leg­alább évi két, több hónapos, viszonylag folyamatosan ülésező ülésszakot tart, és összefüggésben az egyesülé­sijoggal, a pártok működésének és a választójognak az új szabályozásával —tevékenysége, az ország politikai, hatalmi mechanizmusában betöltött szerepe minőségi­leg is megváltozik. Annak érdekében, hogy ne csupán jogilag deklaráltan, hanem ténylegesen is gyakorolja a népszuverenitásból eredő hatalmat megtestesítő tör­vényhozói és kormányzati tevékenységet ellenőrző funkcióit. Az Országgyűlés testületi szerv, amelynek munkája, működése, belső szerveinek és végső soron az Ország­gyűlést alkotó képviselők munkájára épül. A kiteljesedő funkciók, az ország politikai és gazda­sági életében, a kormányzat és a közigazgatás ellenőr­zésében betöltött kiemelkedő felelőssége tehát maga után vonja majd a képviselők közvetlen feladatainak növekedését. Emellett jelentősen szaporodnak azon feladatok is, amelyek a képviselőket a képviselet tartal­mának megváltozásával összefüggésben pártjuk és vá­lasztóik fokozottabb érdekképviseletéből, a velük való intenzívebb, bonyolultabb kapcsolattartás igényéből eredően terheli majd. A képviselők ezáltal az eddigieknél sokkal inkább a politikai munka centrumába kerülnek. A képviselet megtisztelő közmegbízásból megtisztelő közhivatallá válik, és a főmunka melletti, párhuzamosan végzett te­vékenységből egyre inkább a képviselő elfoglaltságá­nak egészét igénylő feladatot jelent. A módosított Alkotmány már kifejezi a képviselői tevékenységet illető megnövekedett elvárásokat, mind abban az értelemben, hogy szakít a korábbi, határozat­lan tartalmú jogfogalomként megfogalmazott összefér­hetetlenségi szabállyal, és az összeférhetetlenséget a képviselői tevékenység önállóságát és függetlenségét

Next

/
Oldalképek
Tartalom