Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-75
6265 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6266 — egyes pártok javaslata alapján — a bruttó árbevétel 25 százalékát kellene fizetni. Az az összeg 6—8 ezer forint között van. A jelenlegi árrendszerben ez teljes lehetetlenség, vagyis 3600 forintból nem lehet 8 ezer forintot kifizetni. Ez az út még egy lényegesen alacsonyabb bérleti díj mellett sem járható, tehát ez a helyzet a tsz teljes önfelszámolódását jelentené. Tisztelt Országgyűlés! Ha az új tulajdonos kiveszi földjét, nyilvánvaló, hogy ez is a tsz megsemmisülését jelentené. Ez azonban jónéhány más súlyos problémát is jelent. A kivett földön ugyanis vagy gazdálkodik, vagy eladja. Akinek gazdálkodási szándékkal kell a föld, — nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy azt meg kell becsülni és támogatni kell! De egyben óvatosságra kell inteni, mert Magyarországon jelenleg nincs meg a kisparaszti gazdálkodás feltételrendszere, hiszen a gazdálkodáshoz nemcsak föld kell, hanem nagyon sok más is, elsősorban és különösen az indulás idején: tőke, kedvezményes hitelek, adókedvezmények. Ez pedig a mai helyzetben nehezen képzelhető el. Tisztelt Parlament! Nem kell különösebben jósnak lennem ahhoz, hogy feltételezzem: túlnyomóan az ilyen formában az örökösök tulajdonába visszaadott föld gyorsan az olcsó szabadpiacra kerül, és ott spekulánsok martaléka lesz, vagyis sokan most úgy gondolkoznak, hogy gyorsan megszerezni örökös címén a szülők, vagy a nagyszülők volt földjét, és azt jó pénzért eladni a hirtelen meggazdagodás reményében és utána a nagypapa, vagy a nagyszülő mehet a szociális otthonba. Remélem, ez nem lesz jellemző példa, de — sajnos — ez is elképzelhető. Tisztelt Országgyűlés! Ha ezek után levonjuk a konzekvenciákat, a következőkhöz jutunk: súlyos veszélybe kerülne az ország kenyere! Élelmiszerhiányra kell számolnunk. A magas bérleti díj, amelyet a téesz eddig saját földje után nem fizetett, beépül az árakba, és további élelmiszer-áremelésekkel fog járni. Ezt pedig az egész magyar nemzet fizeti meg. Nem hiszem, hogy Európában van olyan Parlament, vagy olyan Kormány, vagy olyan párt, vagy esetleg parlamenti frakció, aki, vagy akik ennek a következményét fel mernék vállalni. Tisztelt Parlament! Ha a javaslatot elfogadják, további nehézségek is következnek majd, amelyek elsősorban az államot fogják terhelni. A szüvetkezetek ilyen jellegű fondorlatos szétzilálásával megszűnik az a termelőegység, ahonnan az állam jelenleg 65—70 százalék körüli jövedelmet von el. Ezt a jelentős kiesést azt hiszem, hogy nem könnyen lehetne máshonnan pótolni. Ezek után felszámolunk egy olyan ágazatot, amelynek külpiaci mérlege még eddig mindig dolláraktívummal zárt. A szövetkezetek jelentős hitelekkel rendelkeznek. Ha megszűnnek a szövetkezetek, ki fogja ezeket a hiteleket visszafizetni? Ez a javaslat hangsúlyozza a szövetkezetek gazdálkodásának elsődlegességét, de ugyanakkor ravasz módon annak megszüntetésére törekszik. Ez a tény pedig milliók egzisztenciális helyzetét súlyosan veszélyezteti és további munkanélküliséghez vezet. Ugyanis ehhez tudni kell még azt, hogy a mai aktív téesztagság 99 százaléka föld nélkül lépett be a termelőszövetkezetbe. Itt nemcsak a mezőgazdasági üzemekben dolgozók konkrét érdekeiről van szó, hanem minden egyes olyan személyről is, aki a szövetkezeti mozgalom léte miatt különböző munkahelyeken dolgozik. A téeszek ellehetetlenülése tehát hátrányosan hatna a jelenlegi téesz-nyugdíjasokra is. Hisz ha a téesz megszűnik, ki fog gondoskodni arról, hogy a nyugdíjas mai áron körülbelül 20 ezer forint értékű terményjuttatásban részesüljön, háztáji járandóság címén. Vagy például ki fogja fizetni azt a nyugdíjkiegészítést, amit már nagyon sok termelőszövetkezet fizet? Tisztelt Országgyűlés! Itt most minden magyar állampolgár szent kötelessége az, hogy az ország szekere kijusson abból a mély kátyúból, ahova egyesek vagy egyes ideológiák az elmúlt harminc évben juttatták. Ehhez azonban nem lehet egy régi igazságtalanságot újabbal tetézni, vagy orvosolni. Ha nem akarunk teljesen megsemmisülni, meg kell találnunk a közös nevezőt. Ez a közös nevező pedig csak a következő lehet. Ezek szerint biztosítani kell a teljes esélyegyenlőséget a szövetkezeti és a magángazdálkodás között. Az élet és a valóság döntse majd azt el, hogy melyik a jobb, az életképesebb, és a biológia törvényei alapján a jobb, az életképesebb maradjon majd életben. Tehát ki kell mondanunk, hogy azé legyen a föld, aki megműveli. Legyen az szövetkezeti paraszt, vagy magánparaszt. Hisz a nemzet érdeke az, hogy a föld teremjen, a rajta dolgozó emberé pedig az, hogy abból újból tisztességesen és becsületesen megéljen ott, ahová az élet, ahová a sors rendelte. Tisztelt Parlament! A magam részéről azért sem tudom elfogadni Tallóssy képviselőtársam módosító javaslatát, mert azt alkotmányellenesnek tartom. Alkotmányunk egyaránt védi az állami» a szövetkezeti és a magántulajdont. Az elhalt tagoktól megvásárolt föld a közös megszerzett tulajdonának minősül, még akkor is, ha azt egy nevetségesen alacsony megváltási árért vette át a szövetkezet. Szeretném ezért hangsúlyozni, a megváltás intézményét nem a mai szövetkezeti parasztság találta ki. Sőt a mezőgazdasági termékek felvásárlási árát se ők határozták meg. Az akkori értékrendben ez központilag került így meghatározásra, törvényes úton. Igaz, hogy ez az értékrend erősen sértette a bevitt földek tulajdonosainak érdekét, és csak alacsony áron tette lehetővé a megváltást, de annak hasznát nem a szövetkezeti parasztság élvezte, mert kemény munkával éppenhogy csak meg tudott élni. Mai példát is mondhatnánk: a szövetkezeti parasztság még mindig hozzávetőlegesen 16 ezer forinttal van lemaradva az ipari munkásság vagy más területen dolgozók jövedelmétől. (Elnök: Megkérem képviselőtársamat, hogy további mondanivalóját egy percben foglalja össze.) Igen, köszönöm, hogy szóltál. Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül azt a véleményemet is el kell mondanom, hogy én magam is az 59-es, 60-as téeszesítést egy erőszakos bolsevista, természetellenes intézkedésnek minősítem. Viszont a megoldást nem ebben látom, a megoldás szerintem az, hogy jelen pillanatban átmeneti megoldásként fogadjuk el a miniszter úr javaslatát, és ne vállaljunk akkora
