Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

\ 6263 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6264 a földkérdést külön, a tulajdoni reformtól elszakítva megoldani? Ezzel azt bizonyítom, hogy én a haladást szolgálom. Én azt szolgálom, hogy 1990-ben a tulajdoni reformmal együtt végre oldódjon meg ez a kérdés. És kérem, minek akkor azoknak a pártoknak a véleménye, amelyet a múlt pénteken összegezve elolvastam, és mindegyik párt — egy kivételével — tisztességre és békére szólítja fel az embereket; arra, hogy a tulajdoni reform kapcsán kell megoldani ezt a kérdést! Egy magát feloszlatott Parlament hogy vállalhatja azt fel, hogy meghozza ezt a döntést, amely a törvénymódosítójavaslatokban van, és utána kérem szépen, az ebből fakadó problémák miatt örökké ránk mutogassanak vissza? Oldódjon ez meg a tulajdoni reformmal együtt! Azt mondtam, hogy a két szélsőséggel nem értek egyet. Én azt mondom — körültekintően elolvasva a pártok véleményét is a megoldást illetően igenis azt mondom, hogy el kell fogadni a konzervatívabb szövetkezeti vezetőknek is azt, hogy igenis valahol középen megvan a megoldás! A megoldás pedig valahol ott kereshető: önkormányzati kérdés, hogy minden ember, aki földdel akar foglalkozni, az foglalkozhasson földdel, és mi nem mondjuk azt, hogy nem kell rehabilitálni azokat, akiket sérelem ért, de el kell választani, ki az, aki földdel akar foglalkozni és belőle akar megélni, és el kell dönteni, ki az, akit rehabilitálni akarunk? Mert a kettő nem ugyanaz! Azt is hozzátenném ehhez a dologhoz, hogy én is érintett vagyok ebben a kérdésben mint termelőszövetkezeti tag, hogy a kérdés valamilyen formában megoldódjon, és szeretném azt is hozzátenni, hogy abban is érintett vagyok —, hogy nekem abban az esetben is földem lenne, hogy ha visszamenőleges intézkedés születne, mert én soha nem mozdultam el a szülőfalumból és ma is ott élek és ma is ott kell megvívnom a csatát a termelőszövetkezeti tagokkal. Itt jön egy kérdés, amelyet sokan figyelmen kívül hagynak. Az a termelőszövetkezeti vezető, aki csak a termelőszövetkezeti tagokkal akarja megértetni a helyzetet, el fog bukni! A településnek kell értenie azt, hogy mit akarunk és milyen helyzetet akarunk. Én így érzem, ahogy elmondtam. Tisztelettel arra kérem a Parlamentet, hogy igenis a Kormány módosító javaslata egy további lépés, amelyben a megváltás intézménye végre eltűnik és végre aki örököl, dönthet abban, hogy kiviszi a földjét, vagy bent hagyja a termelőszövetkezetben, de a 30 éves sérelmet a tulajdoni reformmal oldjuk fel! Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Sebők József, Heves megyei képviselőtársunk hozzászólása következik. SEBŐK JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt hozzászólásomra rátérnék, engedjék meg, hogy egy nagyon érdekes kérdést tegyek fel Önöknek — előre is elnézést kérve — s ez a kérdés a következőképpen hangzik: Önökhöz fordulok, a magyarnemzet képviselőihez és Önökön keresztül természetesen a magyar nemzethez, akarnak-e 50 forintos kenyeret? Ezt a kérdést azért bátorkodtam feltenni, mert meggyőződésem, hogy akik a 47-es földállapot azonnali visszaállítását követelik, nem tudnak, vagy nem akarnak számolni ennek a súlyos kérdésnek a gazdasági következményeivel és konzekvenciáival. Ez után néhány gondolatban hadd fejtsem ki véleményemet. Azt hiszem, hogy túlharsognám önmagam, — és a magyar történelmet mindenki jól ismerti —, ha arra hivatkozom, hogy ezeréves viszontagságos történelmi múltunkban igen gyakran véres összecsapások és testvérháborúk kérdése, azaz központi kérdése és okozója volt mindig a föld birtoklásának kérdése. Napjainkban is úgy látszik, a vita hevéből is ez derül ki, ez központi kérdés maradt! A történelem e kérdésben is megismételte önmagát, vagyis ugyanaz történt, mint az elmúlt századokban, nevezetesen az, hogy ma sem kérdezte meg senki az e témában legérintettebbeket, a földművelést jelenleg folytató magyar embereket. Úgy gondolom, mégis csak illene megkérdezni ezt a létszámában nagyon jelentős embercsoportot, mégis mondják már el, mi a véleményük saját jövőjükről, saját szándékukról. Megkérdezem a tisztelt jelenlévőket: hogyan lehet demokráciát hirdetni és megvalósítani, ha mások sorsáról mások megkérdezése nélkül akarunk megint dönteni? Sebeket gyógyítani újabb sebek ejtésével nem lehet! A múlt évtizedek politikai tévedéseit nem lehet büntetni, illetve emiatt nem lehet büntetni a mai szövetkezeti parasztokat, hiszen ők nem tehetnek az akkori eltorzult, demagóg politika hibáiról. Tallóssy képviselőtársam — akinek személyét, különösen szakmai tudását nagyra becsülöm — javaslata ugyanis egyértelműen a mai tsztagság, helyesebben a nyugdíjas és aktív parasztság érdekeit sértené, illetve teljes létbizonytalanságát okozná azáltal, hogy a szövetkezetek egyértelmű gazdasági ellehetetlenülése következne be. Tehát nem politikailag mondjuk ki a tsz-ek felszámolását, hanem olyan helyzetet teremtünk egy ilyen javaslat elfogadása esetén, amely a szövetkezeteket teljes egészében működőképessé teszi. Miért állítom ezt? Engedjék meg, hogy néhány szóval megindokoljam. Jelenleg a termelőszövetkezetek több mint fele padlón van, sőt a tsz-ek egy része már a padló alá került. Szeretném azonban nyomatékosan hangsúlyozni, hogy ennek nem a termelőszövetkezet vezetői, azoknak szakképzetlensége, vagy a tsz-tagság lustasága az oka, hanem a magyar pénzügyi kormányzat évtizedek óta tartó szipolyozó politikája! Ilyen körülmények között még az egyszeri újratermelésre sincs már lehetőség évek óta. (Zaj.) 65—70 százalék az az elvonás, amely a szövetkezetek eredményéből az államkasszába bevándorolt. Ilyen gazdasági helyzetben tehát ha a tsz jogos tulajdonába került, már megváltott földek a 47-es állapotba visszakerülnek a régi örökösökhöz, — és itt szeretném hangsúlyozni, hogy döntően csak örökösökről van szó, akkor a következő helyzet áll elő. Az új tulajdonos a megegyezés alapján bérleménybe adhatja földjét a földtulajdon nélkül maradt tsz-nek. Ez után, ami az összterületnek általában 60 százalékát teszi ki — bérleti díjat kell fizetni. Ennek megfizetésére a jelenlegi szabályozó rendszerben a tsz-ek képtelenek. Számokkal alátámasztva ez a következőképpen néz ki. Az országos számokra hivatkozva egy hektár eredménye tsz-viszonylatban 3600 forint. Bérleményként