Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

6245 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6246 vazzunk. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés elfogadta. Visszatérünk az előbb elfogadott sorrend szerint az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapír tőzsdéről szóló törvényjavaslat megtárgyalására. Békési László pénzügyminiszter urat illeti a szó. BÉKÉSI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! A piacgazdaság fokozatos kiépítése megköveteli az egyes részpiacok, így a tőkepiac kibontakoztatását, tudatos fejlesztését is. Hatékonyan működő gazdaság nem nélkülözheti ezt a piacot, ahol lehetővé válik a tőketulajdonosok döntése alapján a gazdaság tőkeigényének legjobb kielégítése. A tőkepiac biztosítja azt a lehetőséget, hogy a megtakarítások, a rendelkezésre álló tőkék azokra a területekre, ágazatokba áramolhassanak, ahol legnagyobb a valószínűsége az eredményes, jövedelmező befektetésüknek. A befektetési lehetőségek között Magyarországon is egyre fontosabb szerepet töltenek be az értékpapírok különböző fajtái: a kötvény, a részvény, a letéti jegy, a kincstárjegy és a vagyonjegy. Az értékpapírok kibocsátása folyamatosan bővült az elmúlt években. Ahhoz, hogy az értékpapírpiac, illetve a tőkepiac megfelelő szerepet tölthessen be a gazdaságban, tovább kell növekednie az értékpapírok kibocsátásának, a forgalomban lévő értékpapírok mennyiségének, gazdagítani kell az értékpapírok kínálatát is a befektetői igényekhez igazodó új típusok, illetve fajták megjelenésével. Az értékpapír-piac építésében, fejlesztésében több területen is összehangolt cselekvésre van szükség. Az első és legfontosabb feladat a befektetők ösztönzése az értékpapír-vásárlásra. Ezen a téren az első fontos lépést az Országgyűlés tavaly novemberében megtette a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosításával, amely ettől az évtől kezdve adókedvezményt biztosít az értékpapírvásárlók számára. A második lépés a most beterjesztett törvényjavaslat elfogadása lehet. Ez a törvény garanciáival erősítheti a befektetők bizalmát, és növelheti az értékpapírpiac biztonságát. A törvény célja tehát az, hogy védje a befektetőket, biztosítsa számukra és az egész gazdaság számára a reális döntésekhez szükséges gazdasági információkat, garantálja a tiszta és egyenlő verseny feltételeit a piac szereplői között, és biztonságos kereteket adjon a koncentrált értékpapír-piac, az értékpapírtőzsde létrehozásához. A törvény gyökeresen megváltoztatja a jelenlegi helyzetet, ahol a megfelelő gazdasági információk híján nincs mód a befektetés kockázatának reális felmérésére, a forgalomban lévő értékpapírok értékelésére és tág lehetőség nyílik a piac manipulálására is. E célok megvalósításával a törvényjavaslat hozzájárul a piacgazdaság kiépítését, a vállalkozások élénkítését, a gazdasági szerkezetátalakítást és a privatizációt szolgáló koncepciók megvalósításához. A törvényjavaslat az értékpapírok legjelentősebb részének, a kötvény- és a részvény-fajtájú értékpapíroknak a nyilvános forgalomba hozatalára és forgalmazására alkot szabályokat. Ezek képezik ugyanis a piac gerincét és ezek kerülnek legnagyobb számban a kisbefektetőkhöz. Ezen a területen merülnek fel tömegesen azok a lehetséges érdekütközések, ahol a jog erejével kell fellépni a befektetők, a piac védelmében. A törvény előírja azoknak a gazdasági információknak a biztosítását, nyilvánosságra hozatalát, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a potenciális befektetők megítélhessék, érdemes-e az adott értékpapírba befektetni, milyen hozamra számíthatnak és milyen kockázattal kell számolniok. A törvény kötelezővé teszi az információk rendszeres nyilvánosságra hozatalát a forgalomban lévő értékpapírok esetében is, hogy lehetővé váljék ezeknek a papíroknak reális, folyamatos értékelése, valós árfolyamuk megállapítása. Hasonló, sőt ennél szigorúbb szabályok minden fejlett értékpapír piacon megtalálhatók, hiszen ezek nélkül a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok vásárlása nem megalapozott befektetési döntést, hanem egy szerencsejátékban való részvételt jelentene. A nyilvánosság, a befektetők információ-igényének kielégítése megalapozott, valós információk nélkül nem lehet a befektetőket megnyerni, és így a termeléshez, a szolgáltatáshoz szükséges tőkét biztosítani. Ez egyformán igaz mind a belföldi, mind a külföldi tőketulajdonosok esetében. A nyilvános értékpapír-piac megteremtését, a befektetők informálását és védelmét szolgálják a törvényjavaslatnak az úgynevezett bennfentes információn alapuló értékpapírkereskedelem tilalmára, illetve korlátozására vonatkozó szabályai is. Ezt szabályok korlátozzák a tisztességtelen versenyelőny kihasználását azok számára, akik egy adott értékpapír kibocsátójáról, vagy az értékpapír árfolyamát befolyásoló egyéb tényekről olyan információval rendelkeznek, amelyet a többi befektető, a nyilvánosság nem ismer. A törvényjavaslat tartalmazza azokat az értékpapírpiacra vonatkozó versenyszabályokat is, amelyek a piacra lépés, illetve a piaci tevékenység során a versenysemleges, azonos feltételek és követelmények előírásával megakadályozhatják monopolhelyzetek kialakulását, és az ebből származó piactorzító, piacbefolyásoló tevékenységet. A szakmai előkészítés során a versenyszabályokkal kapcsolatban alakult ki a legélesebb vita. A jelenlegi értékpapír-piaci szereplők túlnyomó részét kitevő bankok aggályuknak adtak hangot, hogy a ma még szabályozatlan, kialakulatlan és számtalan ellentmondással birkózó értékpapír-piac — különösen a bankok — hogyan és mennyi idő alatt lesznek képesek megfelelni a javasolt világos, tiszta, ellenőrizhető és megbízható piac megvalósítását szolgáló, kétségkívül szigorú szabályoknak. Az természetes, hogy nem lehet egyik napról a másikra elérni a célul kitűzött állapotot. Ehhez idő kell. A törvényjavaslatban biztosított 3 éves átmeneti idő azonban elég a fejlettebb viszonyok kialakításához, a szigorúbb követelményekhez való alkalmazkodáshoz. Hoszszabb átmeneti idő, vagy liberálisabb szabályok azzal a veszéllyel járnának, hogy a jelenlegi kialakulatlan piac összeomlik, mielőtt még megerősödhetne és fejlődésnek indulhatna. Az értékpapírpiac esetében sem a piaci közvetítők, hanem az ügyfelek igényeinek kiszolgálására, érdekei-