Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

6197 Az Orszaggyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6198 tott akkori javaslataimat. De mivel nincs, ezért enged­jék meg, hogy visszautaljak az átalakulási törvény vitá­ja során tett egyik javaslatomra, nevezetesen arra, hogy az állami vállalatok átalakulásával kapcsolatos fejeze­tet az Országgyűlés mindaddig ne hagyja jóvá, amíg a törvényben nem kerül rendezésre az ehhez szorosan kapcsolódó vagyonkezelés és tulajdonreform kérdése. f A most vitára bocsátott, a vagyonvédelemről és az Állami Vagyonügynökségről rendelkező törvényterve­zetek a fél évvel korábbi hiányt kívánják pótolni, de még mindig nemteljeskörűen, hiszen a tulajdonreform koncepciója még ma sem látható. így tényhelyzet lesz az, hogy a majdani tulajdonreform-törvényt eleve meg fogják határozni az addig elfogadott részletek és nem a tulajdonreform koncepciójából vezettük le a kapcsoló­dó törvényeket, pedig az egymással szorosan összefüg­gő, egymás létét feltételező törvények egyenkénti idő­ben elhúzott jóváhagyása állandó ellentmondásokat szül. A jelenleg jóváhagyott Állami Vagyonügynökség­ről szóló törvény 25. §-ának (2) bekezdése hasonlóan az 1988. évi VI. törvény 1. §-ának(2) bekezdéséhez, il­letve az 1988. évi XXIV. törvény 19. §-ának a) pontjá­hoz lehetővé teszik azt, hogy külföldiek, illetve külföl­di érdekeltséggel, részvétellel működő jogi személyek is ingatlant szerezhetnek. Ezzel szemben a Miniszter­tanács 1990. január l-jén hatályba lépett 145/1989. szá­mú rendelete ezen lehetőségeket korlátozza. Ezen ku­sza szabályozást minél előbb összhangba kell hozni. Képviselőtársak! Még véletlenül sem akarom azt mondani, hogy a vagyonvédelemről és a vagyonügy­nökségről szóló törvények nem időszerűek. Csupán a törvények előre nem látható koncepcionális összefüg­géseit hiányolom; nem látom a végrehajthatóságát, a személyi, tárgyi feltételek meglétét. Példaként hozom fel azt, hogy a vállalati és az átalakulási törvénnyel egyidejűleg hatalmas munka zúdult a cégbíróságokra, amelyek az adott körülmények között az elvárható kö­rültekintés mellett is képtelenek, föleg időben ellátni feladataikat. így a korábban be nem jegyzett vállalatok és az újonnan alakult társaságok cégbírósági bejegyzé­sének időtartama szükségtelenül elhúzódik és gátjává válik az egészséges tőkemozgásnak, sőt az ilyen körül­mény nem kedvez a külföldi tőke kívánatos beáramlá­sának sem. A jelenleg jóváhagyásra váró törvényekkel kapcso­latban is az a gondom, hogy amíg az Állami Vagyon­ügynökség és a vagyonkezelők törvényben előírt mű­ködésének feltételei nem teremtődnek meg, addig erőteljesen lefékeződik, megszakad a külföldi tőke be­áramlásának folyamata. Éppen ezért kérdezem az elő­terjesztőtől azt, hogy mennyire látja reálisnak a va­gyonügynökség 1990. április l-jétől való működését? Bizottsági ülések és az Országgyűlés eddigi vitája so­rán is javaslatként hangzott el, ezen törvények korábbi, április l-jét megelőző határidővel történő bevezetése. Ha ezen javaslat kerül elfogadásra, ebben az esetben a feltételek hiánya miatt nem szenvednek-e sérelmet a fo­lyamatban lévő tárgyalások, szerződéskötések, előáll­hat-e olyan helyzet, hogy az érdeklődő külföldi tőke el­menekül? A közvélemény előtt széles körben ismert ellent­mondások felszámolása érdekében egyetértek az Álla­mi Vagyonügynökség létrehozásának szükségességé­vel. Ugyanakkor megalapozottnak tűnik az a félelem, hogy egy újabb központosított hatalmi szervezet jön létre nagy és jelentős jogosítványokkal, a gazdaságba való beavatkozási lehetőségekkel. Ezért biztosíték kell arra, hogy ne egy rossz értelemben vett központi újra­elosztás történjen. Kedves Képviselőtársak! A közreadott vagyonpolitikai irányelvek többnyire tetszetősek, de végrehajtásuk azt gondolom, nehezen lesz ellenőrizhető, mivel a vázolt elképzelésekben sok minden belefér. Hiszem, azzal mindannyian egyetér­tünk, hogy az alacsony hatékonyságú helyről a tőkét a nagyobb hatékonyságú helyre csoportosítsák át. De milyen elv alapján fogják meghatározni, hogy melyik hatékonysága mikor minősül alacsonynak és mikor nem, ha az irányelvek számszerű értékeket nem tartal­maznak? Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint nemcsak a nemzeti vagyont, hanem a dolgozó embert is védelemben kell részesíte­ni. Ennek érdekében a következő garanciák szüksége­sek. A tulajdonváltással összefüggésben bizonyos jogo­kat kell adni azoknak, akiknek munkahelyét a változások érintik. Meggondolásra érdemes, hogy a munkavállalói érdekek súlyos sérelme esetén a dolgo­zók közösségei kezdeményezhessék az átalakulás fel­függesztését, az Állami Vagyonügynökségnél. Vagy más megközelítésben. A vagyonügynökség és a va­gyonkezelők kötelesek legyenek indokolni döntéseiket az érintett vállalatokkal és érdekvédelmi szervezetek­kel. Javaslom, hogy a vagyonügynökség szociálpoliti­kai és jóléti vagyonrészek elvonásáról csak az illetékes szakszervezetekkel való egyetértés után dönthessen. Az eddigi intézkedésekből nem érzékelhető az, hogy a tulajdonreform kapcsán figyelembe vették a dolgozói tulajdonrész létrehozásának szükségességét. Meg kí­vánom erősíteni Simon Péter képviselőtársam által el­mondottakat, nevezetesen azt, hogy a vagyonügynök­ségről szóló törvény 23. §-a is például a dolgozói közösségeket sorrendben a 4., 5. helyre teszi, mint va­gyonkezelőket. Lehet, hogy ez egy előkelő hely, a nagyobb gond az, hogy ez csak elvi lehetőség, mert a 33. § előírja a vagyonkezelőre az óvadékot, vagy a kéz­fizető kezességet. Hogy mi is a gondom? Az, hogy ál­talában sem, de ma különösen nem jellemző a bérből és fizetésből élők nagy tömegére az, hogy a tulajdonosi jog megvásárlására áldozni tudnának, hiába is akarná­nak. Több alkalommal volt hivatkozás a maximum 10 százalékos dolgozói tulajdonrész^ biztosítására. Ugyanígy a minimum 10 százalékra. Érvként, amikor maximum 30 százalékot javasoltam, az hangzott el, hogy nem célszerű a felső határ kategorikus kimondá­sa. De kérdezem, a minimum 10 százaléktól nem hor­doz többet az a lehetőség, ha 30 százalékos részt ké­rünk elsődlegesen az indulásnál? Sajnálattal kell megállapítani, hogy továbbra is késik a munkavállalók tulajdonszerzését elősegítő intézkedések kidolgozása, jogi szabályozása, illetve az ezeket tartalmazó tulajdonreform-törvény. Ezért javaslom egyfelől azt, hogy a munkavállalói tulajdonszerzést célzó kedvez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom