Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6181 Az Országgyűlés 74. ülése 1990. január 24-én, szerdán 6182 vezető igazgatójának a javaslatára elrendelheti a vállalati tanács, illetőleg a dolgozók közgyűlése általános vezetése alatt álló vállalatnak államigazgatósági felügyelet alá vonását abból a célból, hogy ezt egy éven belül gazdasági társasággá átalakítsák. A versenytörvény ennél sokkal konkrétabbat és sokkal többet ad. Ilyen rendelkezés található benn, idézem: „állami szervek, érdekképviseleti tevékenységet folytató társadalmi szervezetek az adott állami vállalatokhoz tartozó, elkülönült gazdasági egység, illetve egységek, gyárak, gyáregységek indítványára a versenyfelügyeletet ellátó szerv az indítvány kézhezvételétől számított 90 napon belül rendelkezhet az állami vállalatok több vállalatra való szétbontásáról, illetve az elkülönült gazdasági egységek önálló vállalatokká való leválasztásáról. Nagyon fontos rendelkezés lenne ez, ha elfogadjuk majd. így reggelente nem hallanánk a rádióban és nem olvasnánk a sajtóban több százezer, jelenleg gyári és gyáregységi szervezetben dolgozó nagy örömére és az ország hasznára, hogy hol melyik veszteséges nagyvállalat gyárai sztrájkolnak az önállósodás érdekében. Önállóságot kap több ezer második és harmadik vonalban dolgozó tehetséges mérnök, közgazdász. Megmutathatják majd tehetségüket, rátermettségüket, mint új, önálló első-számú vezetők. Kell ez a frissítés a magyar termelő szférában. Ezért is tartom nagyon időszerűnek ezt a törvényt, mert sok összefüggés van a mostani és az említett tárgyalandó törvény között. Szeretném még megemlíteni, hisz nagyon sok új vállalat alakul, ha a törvény életbe lép, addig is, azután különösen nagyon sok, mivel áramlik majd — mondottam — a külföldi tőke, de meg kell őrizni a közös vállalatokba bejött nyugati valuták értékállandóságát az infláció ellen. Ugyanis nem mindegy, hogy a forint, amit majd forintban kivesz egy vállalat, az mennyi idő alatt értéktelenedik el. Meg kell teremteni a törvényes garanciáját annak, hogy a bejött dollár- és márkamilliók közös vállalatokban értéküket megkapják. Arra is kell intézkedni majd, hogy a tőkés export mozduljon el, mert lemerevedett az utóbbi években. Hazafias tett — úgy néz ki, — exportálni. Tehetetlenségi erő mozgatja szinte az exportot, az 5—6 milliárd nemigen mozdul el, viszont szükség van az országban valutára, nagyon sok valutára. Hisz amivel még nem számoltunk, amiről nem beszéltünk, nem itt lesz Magyarországon a nyugatnémet-NDK találkozó. Rengeteg turistát vonzott Magyarországra. Nagyon sok dollár fog kiesni különböző okok miatt. Tehát csak a termelőszférából lehet valutát nyerni értékes, eredményes munkával, amihez meg kell adni a feltételt. Ezért is szeretném kérdezni a pénzügyminiszter urat, hogy jónak tartaná-e egy börzetörvény alkotását: nem nekünk, van sok munkánk, majd a következő Parlament a közeljövőben: mert ha nem is függ össze közvetlenül, de áttételesen az segítené, amit mondtam, ezt a tevékenységet, és nyilván az alakuló sok új közös vegyes vállalatnak érdeke lesz, hogy a megtermelt valutával plusz-valutát, hoznak a vállalatok, ami segítené az exportjuk gazdaságosságát, tehát börzézhessenek a dollárjukkal, valutájukkal, mert — sajnos - sokkal nagyobb mértékben növekszik a hazai alapanyagok ára dinamikájában, mint amit a forint-leértékelések hoznak — mondjuk — az export segítése érdekében. Kell a plusz nyereség azért is, mert nagyon feszít a vállalatoknál olyan dolog is, hogy kint is és bent is vegyesen dolgoznak már magyarok nyugati országbeli vegyesvállalatok dolgozóival és amikor mondják, hogy jobban menjen a munka, emeljük meg egy márkával az órabért, hát őnáluk az órabért 1 márkával emelni azt jelenti, hogy annyi mint nálunk a terjes órabér, ugye, és mindig számolnak. Teszik, tessenek elhinni, mert úgy számolnak ugye — együtt dolgoznak —, hogy míg kint egy órabér egy marmonkanna benzin, nálunk másfél liter, egy órabér egy karton sör, nálunk egy doboz sör. így számolnak az emberek munka közben. Valamiként ezt az ollót úgyis előbb-utóbb csökkentem kell, meg kell állítani az elszegényedést, csak így tudunk hatékonyan dolgozni. Sok minden befolyásolja azt, amit elmondtam. Egyébként jónak tartom a törvényt, az eddig elmondottakkal is egyetértek, a beszámolókkal úgyszintén. Én a magam részéről támogatom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Boros László képviselőtársunk hozzászólása következik, Budapest, 26. számú választókerületéből. BOROS LÁSZLÓ: Tisztelt Elnök Űr! Kedves Képviselőtársak! Itt fekszik előttünk az Állami Vagyonügynökségről szóló törvényjavaslat: olyan törvényjavaslat, amelyet ha közlekedési hasonlattal élek, szabálytalan előzés miatt rövid időre félre kellene állítani, amíg a tulajdonreform lassú, talán többé-kevésbé szabályosan közlekedő autója utoléri. Miért ez a gyorsaság, — kérdezték sokan —, miért kell most erről törvényt alkotni? Tán az okot is meg lehet magyarázni emígyen: készíts elő három-négy példaértékű helyzetet, kapjon nagy sajtónyilvánosságot, majd hivatkozz ezekre sokszor, terjeszd az Országgyűlés elé törvényjavarlf t formájában, gyorsan s többször húzd alá, milyen jó lesz, talán enélkül viszszafelé forogna a föld. Hisz ha sokszor mondják, még igaz is lehet. A képviselő is emlékezzék rá, és a Ház együttesen talán el is fogadja. Eddig több-kevesebb sikerrel bevált ez a recept. Lehetne hivatkozni számos olyan törvényjavaslatra, amelynek előterjesztője is tudta, hogy nem a legkimunkáltabb. A beterjesztő személyi felelősségét eltakarva a közösségi döntés paravánja mögé bújva azonban később az Országgyűlést igyekezett utólag álszent arccal hibáztatni azért, mert úgymond, a részben nem látta azegészet. Pedig az előterjesztő felelőssége sem kisebb, sőt nagyobb kellene, hogy legyen. Kívánatos lenne, ha ilyen magas szinten is alkalmaznák a „munkádhoz add a nevedet" néha már lejáratott gyakorlatát és jelszavát. Eddig meghirdetett elv volt, hogy a gazdaságban mérséklődni fognak az