Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6179 Az Országgyűlés 74. ülése 1990. január 24-én, szerdán 6180 delmükkel elmondanám, hogy a részletes vitában ne kelljen újra felszólalnom, amennyiben erre engedélyt kapok. Egyébként is több olyan konkrét észrevételem van, amely csak támogatást ad, mert itt már részint indítványokban, részint az expozéban szerepelt. Ha szabad lenne, elmondanám, hogy ne kelljen mégegyszer felszólalnom. Tehát az első észrevétel az, amit támogatunk: hogy ne a Minisztertanács, hanem az Országgyűlés felügyelete alá tartozzon, egyetértve Szabó Kálmán bizottsági előadóval. El kellene kerülni ugyanis a napi pénzügyi érdekhez való alárendelést, a költségvetési alárendelést, nehogy a nemzeti vagyon bármelyik kis részét pillanatnyi pénzügyi zavar, hiány miatt értékesítsék. Különben ezzel van összhangban a 3. és az 5. § is, amiben az igazgatótanács és az ügyvezető igazgató kérdésében rendelkezik. Ugyancsak támogatjuk azt azindítványt, amely valamely kiadott anyagban szerepel, hogy nem kell jogot adni az igazgatótanácsnak a zártkörű pályázat kiírására, tudniillik ez kiskapu a protekció különböző formáinak és az egyéni érdekek érvényesítésének. A 14. oldalon a 23. § (2) bekezdésében, az előnyben részesítés sorrendjében a d) és e) pontban szereplőket kell az első helyre tenni. Ezek jelentik a tulajdon társadalmasítását. Itt a dolgozók bevonásáról és részvényvásárlásáról van szó. Továbbá meg kell akadályozni, hogy ellenérték nélkül bárkinek el lehessen ajándékozni az állami tulajdont. . Az utolsó ilyen konkrét megjegyzésem: vitatható a Vagyonügynökség részére fizetett díj teljes egészének költségként való elszámolása. Ezt vagy egy részét a nyereségből kellene elszámolni. Általános megfontolásra ajánlott javaslataim: a jelenleg eltérő vállalatirányítási formák miatt az irányítást egységesíteni kellene és minden vállalat államigazgatási irányításból kerülne átalakításra. Egy másik: a Vagyonügynökségnek ne legyen vállalatalapító joga. Ez a felügyeleti szerv joga legyen, ugyanakkor jogszabályban kell rögzíteni az alapító és a Vagyonügynökség működését és kapcsolatát. A Vagyonügynökség - mint tulajdonos - az állami vagyon hatékony, jövedelmező működtetésének ellenőrzésével is foglalkozzon, de ne várjon egy bürokratikus, nagy létszámú és mindenek felett álló csúcsszervvé. Végezetül a törvénybeiktatásáról vitatkoznék én is olyan szempontból, hogy támogatom, hogy március l-jével lépjen életbe, mert ezzel az addig esetelgesen előfordulható visszaéléseket meg tudnánk gátolni. Esetleg egy másik javaslat lenne: hogy addig fel kellene függeszteni a társasági és átalakulási törvényt. Ez azonban — azt hiszem — nem járható út. Magyarul: minél előbb ezt a törvényt életbe kell léptetni az esetleges visszaélések elkerülésére. Tisztelt Ház! Az MSZMP az Állami Vagyonügynökség felállítását az elmondott megszorításokkal és az észrevételek figyelembevételével támogatja, amihez magam is csatlakozom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Antal Imre képviselőtársunké a szó, Pest megye 19. számú választókerületéből. ANTAL IMRE: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amint korábban értesültem, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogyha már törvényt alkottunk a vagyonügynökségről, azt korábban is megtehettük volna, mert így legalább elkerülhettünk volna jónéhány, az eddigi privatizálási ügyletek körüli, vélt vagy valós okok miatt kialakult szinte országos felháborodást. Ugyanakkor nagyon is szükségesnek tartom, hogy a közvélemény által és a különböző sajtóorgánumokban és hírközlő szervekben vitatott, vélt vagy valós visszaéléseket illetékes szervek vizsgálják ki, és ha történtek visszaélések, akkor a vétkesek nyerjék el méltó büntetésüket. Ezt azért is meg kell tenni, hogy senki, akinek ezen privatizálási ügyletekhez most köze van, vagy később majd köze lesz, még csak ne is gondolhasson arra, hogy ezt a kicsire zsugorított országot tovább lehessen zsugorítani azzal, hogy értéken alul elidegenítheti verejtékkel összehozott javait, megkárosítva, csökkenő örökséget hagyva gyermekeinkre és unokáinkra. Ugyanakkor tisztán és törvényszerűen ezen új törvény szellemében is cselekednünk kell. Kell minden arra illetékesnek, mégpedig a jó gazda gondosságával, az ország és a nép javára. Ugyanis akkor lép hatályba ez a törvény, amikorra már lezajlottak a szabad választások, és remélhetőleg stabilizálódik a politikai helyzet, és ugyancsak remélhetően nem kell sem a külföldi, sem a belföldi tőkebektetőknek gazdasági kockázat mellé még politikait is vállalni. Ezért is remélem, hogy az eddig ismeretlen nagyságú, és csak találgatási szinten ismert külföldi tőke megmozdul hazánk irányában. A törvény gyakorlati alkalmazásában többek között figyelni kell majd szerintem arra is, hogy az állami vagyonügynökség ne legyen a gazdasági szervezetrendszer fékező, bürokratikus vízfeje. Ezekből úgyis van elég. Ne váljon minisztériummá. Szerintem erre a garancia, hogy az Állami Számvevőszékhez hasonlóan nem a gazdasági kormányzat részeként, hanem az Országgyűlés közvetlen felügyelete alatt működő számvevőszék felügyelete alatt működik majd. így egyetlen feladat a gazdaságilag ésszerű és társadalmilag elfogadható vagyon-hasznosítás lesz és nem válik rövid távú gazdaságpolitikai kényszerintézkedések eszközévé. A vagyonügynökség így, bár állami, de nem államigazgatási jellegű tulajdonos lesz. Fontos passzusa a törvénynek még, hogy maguk a vállalati tanácsok is lehetnek vagyonkezelők. Kedves Képviselőtársaim! Szerintem is ez a törvény csak akkor tud folyamatosan megfelelni az ügynek, amelyért megalkotjuk, ha még a jövő hónapban jóváhagyjuk a már elkészült, úgynevezett versenytörvényt, a többi, már említett törvényeken kívül. Ugyanis sok összefüggés van az állami vagyonfelügyelőig és a versenytörvény között. E törvény például módosítja a vállalati törvényt azzal, hogy a Minisztertanács a vagyonügynökség ügy-