Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6135 Az Országgyűlés 74. ülése 1990. január 24-én, szerdán 6136 normákat hatályon kívül helyezte, ugyanezt tette a belügyminiszter az erre épülő belső szabályzatokkal és normákkal. Tehát jelen pillanatban a magyar állambiztonsági szervezetnek nem állnak rendelkezésére olyan normák, amelyek alapján tevékenységét végezhetné. Végezetül az iratmegsemmisítés kérdéséről szeretnék szólni. A vizsgálatok nem hoztak e tekintetben egyértelmű eredményt. Egyes vélemények szerint az iratmegsemmisítés az érvényes szabályok szerint folyt le, mások szerint ennek során bizonyos eljárási hibák történtek. Azt gondolom, hogy a későbbi vizsgálatok ezt a kérdést majd egyértelműen tisztázzák. Amit itt hangsúlyoznék, az annak a kérdésnek a felvetése, hogy kinek az érdekét szolgálná, ha az elmúlt negyven év titkosszolgálati anyagai nyilvánosságra kerülnének. Én úgy érzem, hogy a békés átmenet szempontjából ez nem feltétlenül érdeke a nemzetnek. Ezért javasolja, illetőleg ezért rendelkezett úgy a Kormány a belügyminiszter javaslatára, hogy ezek az iratok kerüljenek levéltárakba és ott az érvényes szabályok szerinti leghosszabb védettséget élvezzenek. Tisztelt Országgyűlés! összegezve az elmondottakat, a helyzetet egy már nem, még nem állapottal jellemezhetnénk. A korábbi pártállami, sok tekintetben totális állambiztonsági elhárítási rendszer már feleslegessé és működésképtelenné vált, de még nem alakult ki teljesen a modern nemzetbiztonsági stratégia és főként az ennek megfelelő működési rendszer. Nagyban akadályozta az átalakítás teljes véghezvitelét, a jogi alapok megteremtését az a politikai álláspont, amelynek értelmében a sarkalatos törvények elfogadása — ide tartozik az állambiztonságról szóló alkotmányerejű törvény is - nem képezheti feladatát a jelenlegi összetételű Parlamentnek. Ezzel az állambiztonsági szolgálat tevékenységének törvényes alapokra helyezése kitolódott. Ezért tartjuk különösen fontosnak, hogy a jogállamiságnak megfelelő korszerű nemzetbiztonsági törvény mihamarabb megszülessék. Tisztelt Országgyűlés! A további kérdéseket nyilvánvalóan a parlamenti vizsgálóbizottság — amennyiben ezt önök létrehozzák - részleteiben is tisztázni fogja. Annyit azonban ismételten megállapíthatunk, hogy ez az ügy is azok közé tartozik, amelyeket reálisan csak úgy értelmezhetünk, ha azokat a maguk történetiségébe helyezzük, ha nem a pártérdekek és — indulatok, hanem reális folyamatok, a megváltoztatás dokumentálható szándékainak tükrében vizsgáljuk. Különben olyan gyúanyag marad, amely még tovább gerjeszthető, és amelynek eredményeképpen eléghet a békés átmenet. Tisztelt Országgyűlés! Ezt követően a törvényjavaslat indokolásáról szeretnék röviden szólni. Ennek kapcsán hangsúlyozom, hogy törvényjavaslat megítélésének szempontjából lényegi kérdés annak elismerése, hogy speciális állami tevékenységre, szolgálatokra, és ezeknek speciális eszközeire minden I társadalomnak szüksége van. Most az a legfontosabb, hogy az ország biztonsága, alkotmányos rendjének védelme érdekében szükséges különleges eszközök alkalmazhatóságának az alkotmányos alapját alkotmányerejű törvényben a legsürgősebben megteremtsük, mégpedig a szükséges garanciák kiépítésével együtt. Említettem, hogy jelen pillanatban erre a tevékenységre nincs normatíva. Az állambiztonsági szolgálat — és az ebbe a körbe már nem tartozó belső biztonsági szolgálatot nem említem, mert mint közismert, ezt a belügyminiszter megszüntette —, s az egyéb állambiztonsági munkának a jogi alapját azonban mindenképpen meg kell teremtenünk és a speciális eszközök alkalmazásának garanciáit ki kell építenünk. A javaslat — elfogadása esetén — addig lesz hatályban — címe is jelzi, hogy átmeneti törvényről van szó —, amíg az említett, már korábban szóba hozott átfogó nemzetbiztonsági törvény megalkotására sor nem kerül. Jelentem a tisztelt Országgyűlésnek, ennek a törvénynek a tervezete lényegében elkészült; néhány napon belül a Kormány a pártokkal konzultációt kezdeményez, és ezt követően benyújtja az Országgyűlés februári ülésszakára. Néhány szó erről a rövid törvényjavaslatról.. . Ugy vélem, hogy átmenetisége ellenére is a kellő garanciákat a szolgálat ellenőrzésére és a különleges eszközök alkalmazhatóságára megteremti. Megemlítem, hogy éppen à jogi és a honvédelmi bizottság tegnap lefolytatott vitájának eredményére alapozva is, hogy rendkívül konstruktív vita folyt a két bizottságban a törvényjavaslatról, gazdagította a törvényjavaslatot, ami önök előtt fekszik, s az ennek a vitának az eredményét is tartalmazza. Visszatérve a garanciákra, ezek közül megemlítem, hogy a javaslat a titkosszolgálati eszközök engedélyezésének jogát variációként ugyan, de a szervezettől független személyre kívánja bízni. A garanciák körében említhető a törvényjavaslat 5. szakaszának szövege is; és éppen a jogi bizottság kezdeményezésének eredményeként a törvény körülhatárolja — már amennyire ez a tevékenység körülhatárolható —, azokat a feladatköröket, amelyekre nézve titkosszolgálati eszközök egyáltalán alkalmazhatók. Ahogyan említettem, a törvényjavaslat a titkosszolgálati eszközök alkalmazásának engedélyezésére vonatkozóan alternatív javaslatot tartalmaz. Tegnap a jogi bizottságban amellett érveltem, hogy ezt a hatáskört — éppen a törvény átmenetiségére tekintettel — a legfőbb ügyész gyakorolja. De ha szabad kiadnom egy szünetbéli beszélgetést, akkor hadd mondjam el, hogy ebbéli álláspontomat annak eredménye némileg megingatta. A Kormány a beterjesztéskor természetesen komolyan veszi mind a két alternatívát. A lényeg itt abban van, hogy a szervezettől független, bizalmi személy gyakorolja ezt a hatáskört, egy olyan személy, aki egyben felelős az Országgyűlésnek is. Ezeknek a kritériumoknak a legfőbb ügyész jogállása, funkciója is megfelel, és megfelel az országgyűlési biz| tos intézménye is.