Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6137 Az Országgyűlés 74. ülése 1990. január 24-én, szerdán 6138 Bizonyos praktikus érvek — éppen a törvény átmenetiségére tekintettel — a legfőbb ügyész mellett szólnak; ha az Országgyűlésnek az lesz a döntése, hogy országgyűlési biztost választ erre a feladatra, akkor — éppen az előbb említett tisztázatlan helyzet miatt, és annak elkerülése érdekében, hogy az állambiztonsági szolgálat ne bénuljon meg — kérem tisztelettel az Országgyűlést, hogy még ezen az ülésszakon válassza meg a parlamenti biztost. A titkos eszközök alkalmazásával kapcsolatban külön kell néhány szót szólni a rendőrség bűnüldözési szerveinek ezzel kapcsolatos igényeiről. Ebben a kérdésben vita folyt a jogi bizottságban. A mi álláspontunk az, hogy a kialakult helyzetben a bűnügyi szervek nem mondhatnak le arról, hogy a bűnözéssel szemben a megelőzés és — hangsúlyozom — a felderítés érdekében különleges eszközöket és módszereket is alkalmazzanak. Van a dolognak egy nemzetközi vonatkozása is, hiszen közismert, hogy a bűnözés nemzetközivé válása miatt a felderítésben a rendőrség nemzetközi együttműködésre törekszik. A nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeink teljesítése is csorbát szenvedne — gondolok itt például a kábítószer-bűnözés felderítésére, pénzhamisításokra —, ha bizonyos különleges eszközöket, megfelelő korlátok mellett, a rendőrség nem alkalmazhatna. A törvényjavaslat, bár elsősorban ezekre a különleges eszközökre koncentrál, az egész állambiztonsági szolgálat átszervezése, időbeli helye, szerepe, feladatköre és az államszervezetben elfoglalt helye szempontjából is tartalmaz előremutató rendelkezéseket. Mégpedig azzal, hogy módosítván a már említett 1974-es törvényerejű rendeletet, az állambiztonsági szolgálatokat kiveszi a belügyminiszter hatásköréből, és azt a Minisztertanácshoz, illetőleg a Minisztertanács elnökéhez javasolja rendelni. Ez összhangban van azokkal az elképzelésekkel, amelyek már korábban kiforrottak kormányzati szinten, és amelyet a Minisztertanács kabinetje még a nyáron, később pedig, december folyamán, maga a Minisztertanács is megerősített, vagyis azzal, hogy ez a szolgálat kerüljön ki a Belügyminisztérium hatásköréből és kormányzati szintre emelkedjék. Erről természetesen — gondolom — még lesz vita, hogy milyen szinteken kapcsolódjon az állambiztonsági szolgálat a kormányzati szervekhez. Erre vonatkozóan tegnap is hangzott el egy konkrét javaslat. A törvényjavaslat — mint ahogyan a címe is utal rá, és ezt ismételten hangsúlyozom — átmeneti jellegű, ennek értelmében tehát ez a szervezeti elrendeződésre vonatkozó javaslat is ennek tekinthető, mert végsősoron majd a nemzetbiztonsági törvény rendezi ezeket a kérdéseket. Ez az átmeneti rendelkezés és a szervezet hovatartozásának megváltoztatása aáonban szükséges abból a szempontból, hogy aá átszervezés végrehajtható legyen. Az átszervezés célja tehát az, hogy a szervezet kikerüljön a Belügyminisztérium szervezetéből. Ismert, hogy ennek az átszervezésnek a lebonyolítására, előkészítésére a Minisztertanács kormánybiztost kíván kinevezni. Végezetül hadd jegyezzek meg két, talán az előbbiekhez képest kisebb jelentőségű kérdést, ami azért mégis hordoz tartalmi vonásokat. Az egyik magának a szolgálat elnevezésének a kérdése: az állambiztonsági szolgálat helyébe a törvényjavaslat a nemzetbiztonsági szolgálat elnevezést indítványozza, ami azt fejezi ki, hogy a titkosszolgálati szervezetek ezentúl nem az államszervezet védelmét szolgálják, hanem az egész nemzet, az alkotmányos rend biztonságát, védelmét tekintik elsődleges feladatuknak. A másik, amit megjegyeznék a nemzetbiztonsági szolgálat — fogalmazzunk így — alkalmazottainak a jogállására vonatkozik. Ismert, hogy az állambiztonsági szolgálat tagjai ma a rendőrség részei, rendőrök. A jövőben ettől eltérő szabályozást javasol a törvénytervezet, szükség van azonban arra, hogy a szervezetekben megfelelő alá- és fölérendeltségi viszonyok legyenek, ezért a törvényjavaslat a fegyveres erők és fegyveres testületek állományának szolgálati viszonyáról szóló jogszabály hatályát a nemzetbiztonsági szolgálat hivatásos állományára is kiterjeszteni indítványozza. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy az elmondottak elég alapot adnak arra, hogy azokra a politikai összefüggésekre is figyelemmel, amelyre a tájékoztatóm elején utaltam, az Országgyűlés hozzájáruljon ahhoz, hogy ez az egész kérdés a mai magyar politikai életben helyére kerüljön. Tisztelettel javaslom ezek figyelembevételével a tájékoztatóm elfogadását és a benyújtott törvényjavaslat megerősítését. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Bejelentem, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a honvédelmi bizottság a napirendhez előadót állítani nem kíván, a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Tekintettel arra, hogy az újonnan megfogalmazott törvényjavaslathoz képviselői módosító javaslatokat nyújtottak be, ezért általános és részletes vitát kell tartanunk. Az általános vitát megnyitom és elsőként dr. Szíjártó Károlynak, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének adok szót. DR. SZÍJÁRTÓ KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat vitája kapcsán a Belügyminisztérium III/3. csoportfőnökségen történtekről kívánok az Országgyűlésnek röviden tájékoztatást adni. Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy az adott kérdést kizárólag a tények alapján, szubjektív indulatoktól mentesen kell megítélni és a felelősséget is így szükséges tisztázni — csak ezek után lehet megalapozott intézkedéseket hozni. Az inkriminált ügy nem egyes személyek ügye, hanem az politikai, társadalmi kérdés, a jogbiztonság