Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6133 Az Országgyűlés 74. ülése 1990. január 24-én, szerdán 6134 Közismert, hogy az egész állambiztonság, s ezen belül a belső biztonsági szolgálat tevékenységét olyan titkos rendelkezések szabták meg, amelyek a dolog természetéből adódóan összhangban voltak azzal a politikai, gazdasági berendezéssel és ideológiai felfogással, amely hazánkat az elmúlt évekig jellemezte. Természetesen ehhez igazodott a fegyveres erők, testületek, így a rendőrség, állambiztonság ellenségképe is. Ennek megfelelően a belső biztonsági szolgálat feladata az volt, hogy információkat gyűjtsön azokról a csoportokról, személyekről és a velük kapcsolatos eseményekről, akiknek tevékenységét, világnézetét a korábbi politika nemkívánatosnak, a társadalomra károsnak minősítette. Ez gyakorlatilag egy széles körre kiterjedő, totálisnak mondható, szűrő-kutatóellenőrző munkát követelt ettől a szervezettől. A többpártrendszerre való áttérés megkezdésekor és kifejlődésekor ez a helyzet természetesen nem maradhatott fenn. A szolgálat tevékenységi irányának módosulása a pártállam lebontásának már az első időszakában megkezdődött. Ezt felelősséggel kijelenthetem. Bizonyítékul szolgálhatnak erre az eligazító értekezletek, tanácskozások emlékeztetői, nyilvánosan folytatott tudományos tanácskozások jegyzőkönyvei és az időközben elkészült konkrét jogszabálytervezetek, parancsok, szabályzatok. A későbbiekben az új nemzetbiztonsági törvény kidolgozása kapcsán megfogalmazódott a belső biztonsági szolgálat megszüntetése is. Mindez azt jelentette, hogy a szolgálat tevékenységének fő iránya a direktívák szintjén a megváltozott helyzethez igazodott, de jórészt a titkos eszközök és módszerek természetéből adódóan is az új követelmények érvényesítése a felgyorsult folyamatokat csak bizonyos fáziseltolódással követte. Ezért fordulhatott elő, hogy akkor, amikor a szolgálat tevékenységének iránya megváltozott és egyes személyek védelmére korlátozódott, az utóbbi időben szaporodó politikai konjunktúralovagok kiszűrésére irányult, vagy pedig — és erről is szólni kell — az erőszakos át- és viszszarendeződést magában rejtő mozgolódások megakadályozását célozta, továbbá közreműködött súlyos konfliktusokat magukban hordozó tömegdemonstrációk biztosításában, akkor a szolgálat alacsonyabb szintjén olyan információk gyűjtése is fenmaradt, amelyek nem feleltek meg ezeknek az új direktíváknak. Meg kell vallani, hogy ennek oka volt az is, hogy a szolgálat tevékenységét meghatározó jogszabályok — és itt a jogszabályt szükségképpen idézőjelben kell használni — nem változtak. Ez lényegében azt jelentette, hogy egyes személyekről — hangsúlyozom: személyekről — gyűjtött információk magukban foglalják azoknak az eseményeknek a leírását, szervezetek tevékenységének az ismertetését is, ahol ezek a személyek mozogtak. Ugy gondolom — az adatok ezt bizonyítani fogják, — hogy e tekintetben a szolgálat szervezetsemlegesen működött, és az így szerzett információk a szolgálat alsóbb régióiban maradtak. A következő kérdés, amelyről szólni kell, a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának alkotmányossági kérdései. Természetesen ebben a kérdésben a végső szót az Alkotmánybíróság fogja kimondani, amely közismerten foglalkozik az üggyel, de úgy érzem, ezen a szinten is kell erről néhány gondolatot mondani. Az állambiztonság funkcióit is, mint a rendőrségét is egy 1974-ben született törvényerejű rendelet határozza meg. Ez az általánosítás nagyon magas szintjén mozog, ahogyan akkoriban ez elfogadott volt, úgynevezett keretjogszabály, amelynek tartalmát szükségképpen alsóbb szintű normák töltötték ki. Ez a törvényerejű rendelet erre a belügyminiszternek felhatalmazást adott. A titkosszolgálati eszközök és módszerek körére, illetve azok alkalmazhatóságára vonatkozó szabályokat — hangsúlyozom — államtitoknak minősített 6000-es kormányhatározatok és az erre épülő miniszterelnök-helyettesei utasítás szabályozza. Kormányhatározatot mondok, de tartok tőle, hogy a kormányhatározat teljes tartalmát és szövegét az akkori Kormány nem minden tagja ismerte. Tehát a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának szabályait ezek a ki nem hirdetett normák alapozták meg. Ebből szükségszerűen következett a részletes szabályozás titkos jellege, amely magától értetődő kormányzati követelményként az elmúlt tizenhat esztendőben fennmaradt. Az állambiztonsági szervek ilyen szabályozási alapokon nyugvó belső normák, utasítások, parancsok, szabályzatok szerint hajtották végre feladataikat. Hadd jegyezzem meg, hogy az ilyen belső normák száma több, mint hetven. Világos, hogy ez a helyzet nincs összhangban a jelenlegi alkotmányos szabályokkal. Nem mentegetésképpen mondom, de közismert, hogy ezek az ellentmondások hatályos jogunk más területein is fellelhetőek, hiszen az alkotmánymódosítás ez év április 30-ában jelöli meg azt a határidőt, amelyre az alkotmánnyal más jogszabályok összhangját meg kell teremteni és meg kell hozni azokat az alkotmányerejű törvényeket, amelyeket az Alkotmány ilyennek minősít, és ebbe a körbe tartozik a nemzetbiztonsági szolgálat és a rendőrség is. Mindjárt hozzáteszem, az állami munka tapasztalatai alapján, hogy ezt a határidőt tartani nem feltétlenül ezen a területen, hanem az egész jogrendszert tekintve, nem lesz könnyű feladat. Mindebből véleményem szerint az következik, hogy a szolgálat apparátusa ezért a jogi tisztázatlanság miatt nem felelős, amihez még hozzátartozik az is, hogy a titkosszolgálat jellegéből adódóan az apparátus dolgozói szükségképpen csak a közvetlenül rájuk vonatkozó részt ismerhették meg, a belső parancsokból és utasításokból és ők így megalapozottan vélhették, hogy feladataikat a törvényes követelményeknek megfelelő rendben teljesítik. Ami az alkotmányos alapok megteremtéséne folyamatát és az ezzel kapcsolatos belügyminisztériumi törekvéseket és az ezzel összefüggő minisztériumi felelősséget illeti, arról Horváth István tegnap beszélt. Jelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a Minisztertanács vasárnapi ülésén az említett kormányzati